Erős asszony volt – Telenkó Miklósné tisztelendő asszonytól búcsúzunk

Erős asszony volt – Telenkó Miklósné tisztelendő asszonytól búcsúzunk

Telenkó Miklósné tisztelendő asszonytól a gyászliturgiáján, szeptember 2-án elhangzó prédikációjával dr. Ivancsó István atya búcsúzik. 

Szöveg: Ivancsó István, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye2021. szeptember 2. 22:30

Kérjük, vegye figyelembe, hogy ez a hír 93 napja íródott

Telenkó Miklósné Gebri Terézia tisztelendő asszony halála kapcsán már sokszor felhangzott és még fel is fog hangzani az ének: „Boldog nyugalmat és örök emléket”. Ebben a temetési gyászliturgiában is ezt kívánjuk neki: hogy majdcsak kilenc évtizednyi földi munkálkodás után megnyugodhasson Istenének mindent átölelő szeretetében, és hogy ne feledjük, emlékezzünk rá kegyelettel és szeretettel. Sok imát kapott már eddig is, és minden bizonnyal még fog is. De éppen ezt mondja a mai evangélium: „akinek van, annak még adatik, akinek pedig nincs, attól még amije van, az is elvétetik” (Mk 4,25). Az életére visszagondolva úgy látjuk, hogy neki mindig volt: a kegyelem soha ki nem apadó forrásából tudott táplálkozni. Ez éltette őt: az ima, a szentségek, templom szeretete, a papnéságában megélt odaadottság. Amikor rá emlékezünk, a Példabeszédek könyvéből a bibliai erős asszony dicséretét teljes egészében alkalmazni tudjuk rá (Péld 31,10-30). A következőket olvassuk ott: „Derék asszonyt ki talál? Értéke a gyöngyét messze meghaladja. Férje (egész) szívével ráhagyatkozik, és nem jár rosszul vele. Mindig a javára van, sose a kárára, életének minden napján… Kiállnak fiai, s boldognak hirdetik, a férje is fölkel és így dicséri: »Sok asszony megmutatta, milyen derék, de te felülmúlod őket, mind valamennyit«. Csalfa dolog a báj, a szépség mulandó, de az okos asszonynak kijár a dicséret. Magasztaljátok keze munkájáért, a városkapuknál dicsérjék tetteit!

1. Erős asszony volt a hitében. – Amennyire határozott és következetes volt életének alakításában (amit leginkább gyermekei tudnak), olyan határozott és következetes volt a hitéletében is. A Miska bácsitól és Margit nénitől beléje táplált hitből egy fikarcnyit sem engedett. Sőt, a pap férje mellett ezt egyre csak növelte magában. Ilyen erős hittel tudott készülni a földi életből való távozásra is. Egyre erőtlenedő teste miatt a végén már nehézzé vált az ápolása, amit nem is tud lányának, Terikének eléggé megköszönni. De a jó Isten ellen sosem lázadt. Meg is kapta azt a kegyelmet, hogy gyermekei ott lehettek vele és mellette a földi életből való elköltözésekor. Gyengülő testben erős lélekkel imádkozott, amíg tudott, a gyermekeivel együtt. Addig nem ment el közülük, amíg lélekben, imádságban, felajánlott szenvedésben le nem rótt mindent, ami a szeretet immár végtelenné vált áradását akadályozta volna. „Elengedtek?” – kérdezte többször. Elengedték, hogy hite beteljesedjen az Isten boldogító színelátásában.

2. Erős asszony volt a családjában. „Kiállnak fiai, s boldognak hirdetik” – olvassuk a Példabeszédekben (Péld 31,28). Nemcsak a fiai, hanem a lányai is boldognak hirdethetik Teri nénit. Mi a legnagyobb boldogsága az édesanyának? Ha hitben, szeretetben látja a gyermekeit. Teri néni a jól ismert határozottságával tartotta kézben a családját, hogy a jó Isten szeretetében nevelkedjenek és maradjanak meg. Hát ez megadatott neki! Miklós fiának keresztjét bizonyára ő is viselte láthatatlan formában, de nem rendítette meg. Most már ővele együtt imádkozik odaföntről a többi gyermeke boldogulásáért. Kellett az összetartó erő a családban. Olyan volt ő, mint a hegytetőkön álló várak kövei között az oltatlan mész, amely egybeforrasztja és ledönthetetlenné teszi a várfalat. Most már megköszönni tudják gyermekei, unokái, dédunokája, valamint testvérei és a kiterjedt rokonsága azt a határozott példamutatást, hogyan lehet, kell és érdemes nevelni és összetartani a családot.

3. Erős asszony volt az élethivatásában: a papnéságban. – Így olvassuk a Példabeszédekben: „A férje is fölkel és így dicséri: »Sok asszony megmutatta, milyen derék, de te felülmúlod őket, mind valamennyit«” (Péld 31,28-29). Teri néni tudta, mire vállalkozik a Gebri lányok önfeláldozó, de gyönyörű hivatását követve, amikor elfogadta a kispap udvarlását, majd az életre szóló szeretetszövetséget, és papné lett. Elmondhatjuk, hogy férjének valóban dicséretére vált. Bár nem jutottak nekik nagy paróchiák, de Múcsonyban, Filkeházán, Baskón, Abaújszántón és Homrogdon a szegényes körülmények között is együttesen szolgálták Isten népét. Nem irigykedett és nem panaszkodott. Határozott következetességgel szolgált. – Két kép elevenedik meg előttem Teri néni papnéságáról. Az egyik az első komolyabb találkozásunk volt: kispapként az abaújszántói harangszenteléskor asszisztáltam – akkor még szabad volt –, és láttam, milyen erős és határozott kézzel fogja össze a templomi ünnepet. Pap férjének valódi jobb keze volt! – A másik néhány évvel későbbi emlék az edelényi kápolna búcsújáról. Ott Márta szorgalmatosságával, de szintén nagy határozottsággal tartotta kézben az előkészületeket, Veronika – szintén tisztelendőasszony – testvérének segítvén. Ma is látom, hogyan rendelkezett, irányított még a tyúkok kopasztásánál is, az asztalok rendezésénél, hogy minden a helyén legyen, minden jól sikerüljön. Mert tudta, hogy a papnénak ez is feladata, és ebben is segített a testvérének, rajta keresztül férjének és még tovább az egész egyházközségnek.

Ez a derék, határozott és következetes asszony immár befejezte földi pályafutását. Most már a jól futottaknak a dicsőséges koszorúja várja őt (2Tim 4,8). Amikor elbúcsúzunk tőle, a biblia erős asszony leírásának utolsó mondatával tehetjük: „Magasztaljátok keze munkájáért, a városkapuknál dicsérjék tetteit” (Pél 31,31). Egy kicsit megváltoztatva: egész életművéért magasztalhatjuk őt, nemcsak keze munkájáért adhatunk hálát Istennek. Nem a városkapuknál, hanem szívünk mélyén dicsérjük tetteit, melyeket hitében, családjában, papnéságában megvalósított. Ugyanakkor imádkozunk érte, hogy az örök boldogságban, az Isten szeretetéből „még több adassék neki”, és így legyen boldog nyugalma és örök emléke! Ámen.

Szöveg: Ivancsó István, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye

gyász, búcsú, Telenkó Miklósné




Hírek ebből a kategóriából

ÖN ITT VAN JELENLEG: HÍREK

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2021 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert