A Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász is csatlakozott az országos felhíváshoz, hogy rászoruló embertársait vendégelje meg egy tál meleg étellel. A Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász és az egyházmegye intézményeiből érkező önkéntesek ezen kívül fodrászatot, vérnyomás- és vércukorszint mérést, valamint zenés-táncos műsort kínáltak a vendégeknek, akik személyre szabott tisztálkodási és higiénés szereket, ruhaadományt is kaptak, s lehetőségük nyílt a megyéspüspökkel, vagy mentálhigiénés szakemberekkel való beszélgetésre is. Rendhagyó riport az Eucharisztikus Kongresszus nulladik napján, a szeptember 4-én megszervezett szeretetvendégségről.
„Minden ember jó, /Kit megtalál egy szó, /Minden szó is jó, /Ha embernek való. /Minden ember más, /De éppen ez a jó.” – éneklik a színpadról a nevelőszülői hálózatban és lakásotthonban nevelkedő gyermekek kórusban az ismert LGT-slágert. Második fellépésük ez, két napja a görögkatolikus gyermekvédelmi szolgálat jubileumi konferenciáján adták elő ugyanezt.
Az ottani közeg valahogyan különös tartalommal ruházta fel a dallá formált Adamis Anna szöveget, a szeptember 4-i alkalom azonban még ennél is „ütősebb” jelleget kölcsönöz a kóristák előadásának.
A színpad előtt terített asztalok, épp ebédel csaknem százötven ember. Vendégségben vannak egymásnál: a rászorulók, akik személyes megszólítottság után, meghívással érkeztek a Szent Miklós-ház udvarába a görögkatolikusokhoz, a Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász és az egyházmegye különféle intézményeiből érkező önkénteseinek vendégszeretetében részesülnek, s a vendéglátók belépnek a hajléktalan vagy rászoruló embertársaik fizikai és lelki (szeretet)éhségének előcsarnokába. Ez a két csoport elvegyül ebéd közben az asztaloknál, beszélgetnek, vagy hallgatják a dalolva kiabált kérdést, melyet az jelenlévők között dobnak ide-oda visszhangként a falak: „Hát meddig várjak még, hogy felhangzik egy elfelejtett szó?”
Reggel nyolc óra óta nyüzsögnek itt a segítők, de az előkészítés már az előző napon, sőt hetekkel ezelőtt is zajlott. A rászorulók szeretetvendégségével többet terveztek adni a szervezők, mint egy tál meleg étel, ezért fodrászatot, vérnyomás- és vércukormérést is kínálnak a vendégség idejére, valamint egyénre szabott tisztálkodási és higiénés csomagot. A mentálhigiénés munkatársak egész nap rendelkezésre állnak azoknak, akiknek lelki gondozásra is szüksége lenne. Van. Sokuknak. A fotóst is leszólítják, hogy könnyebbedjenek terhüktől. Itt lehet, most lehet. Itt és most nem kell szégyellnie magát. Az étkezést püspöki áldással és imával kezdik a vendégek, Ábel püspök maga is segít az ételosztásban, majd azok közé ül, akik az utcáról érkeztek. Ő is szól hozzájuk néhány jó szót, s meghallgat, ha kell.
Közben a színpadon az önkéntes fellépők (többek között a pátyodi görögkatolikus iskola mazsorettesei) zenés-táncos produkciókkal kínálják meg a gulyás mellé a vendégeket. Egy másik fellépőnek, Szojka Leventének, a Szent Miklós Gimnázium tanulójának klarinétmuzsikájával együtt dúdolható az ismert dallam: „And I think to myself what a wonderful world.”
A szeptemberi nap áldott melege az egyik kisfiúról még a pólót is „lecsalogatja”. De nem mindenki öltözéke válik nyárvégi könnyedségűvé: van, aki téli hideghez öltözött, úgy érkezik. (Van olyan élethelyzet, amikor rekkenő hőségben is fázik a lelkünk.) Talán nem kell magára öltenie a ruhaadományok sátránál kapott „régi-új” ruhákat csak azért, hogy ne lopják el, vagy mert nem tudja hová tenni. Talán nem. De levenni sem akar e sok rétegből semmit. (Mi minden rakódik ránk, melyektől nem tudunk, akarunk megszabadulni? Csak „várjuk azt az elfogyott, elhagyott, elrabolt, ellopott egy-két elfelejtett szót.”)
Az árnyékban néhány gyermek talál kellemes kikapcsolódásra az egyik iskolapszichológusnál: kártyáznak.
A segítők talán többen vannak, mint a meghívott vendégek. Ábel püspök hálásan megköszöni mindkét csoportnak, hogy itt vannak. Az önkéntes egyházmegyei munkatársaknak az önfeláldozó feladatellátást, a vendégeknek, hogy elfogadták a meghívást. „Az Evangéliumban leírtak időről időre jelenvalóvá válnak” – mondja a főpásztor rövid beszédében. Ezen a napon Jézus azon példabeszéde aktuális, melyben egy ember nagy lakomát rendezett, sokakat meghívott, de nem mindenki jött el.
„Talán több rászoruló ember látogatására számítottak ezen a napon a szervezők, de rá kell jönnünk olykor, hogy mi magunk is szegények vagyunk” – mondja a püspök. Egymás és a jó szó koldusai – teszem hozzá én. Ez a szeretetvendégség talán megtalált bennünk néhányat azokból a bizonyos (dalban emlegetett) elfeledett szavakból. Vagy csak azt az egyet, a legfontosabbat, melyet igazán és őszintén kell mondanunk, ha már felhangzik közöttünk, mint a Louis Armstrong dalban: „They're really saying, I love you”.
Dr. Oláh Tamás megyei karitászvezető, főszervező és segítői, valamint az egész egyházmegye nevében köszönet és hála a felajánlásokért, a példaértékű összefogásért az alábbi nagylelkű adakozóknak, támogatóknak:
Szent Miklós Görögkatolikus Általános Iskola szakácsai, konyhásai (az étel készítői), Kelet Higiénia Kft.; Nyíregyházi-Kenyérgyár Kft.; Tulipa Kft.; Gemini Trade Kft.; Young-Hús Kft.; TI & TI Műanyag-, Üveg-, Műszaki Áru Kis- és Nagykereskedés; Ta-Te Kft.; Mária Könnyei Karitászcsoport; Turmix Bt., Szent Miklós Integrált Szolgáltató Központ; Szent Miklós Ápoló-Gondozó Otthon Hodász; Szent Miklós Gyermekvédelmi Intézmény; Móricz Zsigmond Görögkatolikus Óvoda és Kéttannyelvű Általános Iskola Pátyodi Dr. Antall József Tagintézménye.
Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 | |
7 | 8 |
9 |
10 |
11 |
12 |
13 |
14 |
15 |
16 | 17 |
18 | 19 |
20 |
21 | 22 | 23 |
24 | 25 | 26 |
27 |
28 | 29 | 30 | 31 |