A hazaérkezés öröme

A hazaérkezés öröme

A nyírderzsi közösség vendégül látta a Máriapócs felé tartó zarándokokat, akik közül ifj. Zuró József kispesti parókus atya személyes hangvételű írásában számolt be honlapunknak a múltat is felidéző látogatásról.

Szöveg: ifj. Zuró József, fotó: Zolcsák Istvánné2021. október 4. 22:53

Az ember sokszor izgatott, ha valakit hazavisz vendégként. Számtalanszor megéljük ezt: amikor iskolásként egy barátot a szülők beleegyezésével elhívhatunk magunkhoz, amikor a szerelmesek először viszik haza választottjukat, hogy megismerkedjenek a párjuk családjával. Valami ehhez hasonló izgalom volt bennem is, amikor szeptember 17. és 19. között máriapócsi zarándoklatunk alkalmával parókiánk híveivel hazalátogattunk Nyírderzsbe, gyermekkorom gyakran otthont adó falucskájába. Sokat, sokszor heteket, hónapokat töltöttünk itt a nagyszülők gondviselésében, s így mi is a nyírderzsi görögkatolikus hívek közösségéhez is tartoztunk testvéreimmel. Sajnos a nagyszülők már a temetőben nyugszanak, de az a varázs, amit ez a kicsi falucska önmagában hordoz, az továbbra is megmaradt.

Ilyenkor hevesebben ver az ember szíve, az arcra kiül a mosoly, amikor meglátjuk a falutáblát. Amikor meglátjuk a derzsi templomot, akkor tudjuk, itthon vagyunk. Persze már másképpen vagyunk itt, mint akkor gyermekként. Odatekintek a kórusra, ahol mindig ültem nagyapámmal, keresztapámmal. Mennyi emlék, mennyi imádság. Kriskó Gyuri atya hangja még most is a fülembe cseng, de legtöbbjükkel együtt ő már a temetőben pihen.

Ezen a szombat délutánon azonban ismét megtöltöttük a templomot. Ünnepi liturgia volt ez mindenki számára. A derzsieknek és kispestieknek. Annak a két közösségnek, amelyek oly fontosak nekem. Különleges élmény volt hazaérkezni a rám bízott hívekkel. Ahogy egy papnak meg kell ismerni egy egyházközség hagyományát, szokásait, így adatott lehetőséget arra ezen a délutánon, hogy ők is kicsit betekintsenek papjuk gyermekkorába. S hiszem, s tudom, hogy nem csalódtak. Ez a kicsi falu még ma is nagy dolgokra képes, ha összetartanak a jó szándékú emberek.

Zolcsák István parókus atya, kedves felesége, valamint a szorgos derzsi asszonyok már-már lakodalmas házat teremtettek a parókia épületéből a bőségesen terített asztal által. Pedig én csak szerényen, szolidan szerettem volna hazaérkezni, senkinek sem adva plusz feladatot. De ilyenek a szabolcsiak, derzsiek. Tudom, hogy szeretetből vártak haza nemcsak engem, hanem híveimet is. Akik most már nagyon jól tudják, hogy a nyírderzsi káposztánál nincs jobb a világon!

Köszönjük, hogy megélhettük a hazaérkezés örömét!

Szöveg: ifj. Zuró József, fotó: Zolcsák Istvánné

Nyíregyházi Egyházmegye

Nyírderzs
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg




Hírek ebből a kategóriából

ÖN ITT VAN JELENLEG: HÍREK

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2021 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert