Gyógyítás – gyógyulás – köszönet

Gyógyítás – gyógyulás – köszönet

A leprások meggyógyításáról szóló evangéliumi szakaszról dr. Ivancsó István atya prédikációját olvashatják.

Szöveg: Ivancsó István, fotó: P. Tóth Nóra2021. december 5. 22:12

Kérjük, vegye figyelembe, hogy ez a hír 165 napja íródott

A mai evangéliumból azt hallottuk, hogy Jézus meggyógyított tíz leprás embert. A történetnek három része van. A leprások kérték Jézustól a gyógyítást. Ő megtisztította őket. A hálaadásra, a köszönetre viszont már csak egy gondolt. A három részből az első kettő számunkra is követendő, ám a harmadik elgondolkodtató.

1. A történet első részében a tíz szerencsétlen ember kérte Jézustól a gyógyítást: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk” (Lk 17,12). Bizony, nem találtak más gyógymódot, mert a lepra gyógyíthatatlan betegség volt. Még ma is, csak nagyon nehézkesen, egy évtizedig is eltartó kombinált kezeléssel tudják az orvosok gyógyítani. Ők ki voltak közösítve az emberek közül, nem véletlen, hogy az evangélium azt írja, hogy „még messze voltak, amikor már megálltak” (Lk 17,13). Nem fertőzhettek. Ámde megvolt bennük a bizalom Jézus iránt. És milyen jó, hogy így tettek! Mert tőle gyógyulást nyertek.

2. A második része a történetnek, hogy Jézus a kérő szavukra meggyógyította őket. Nem hezitált, nem akadékoskodott, nem is félt, hogy ő is megfertőződhet. Megtette, amit kértek. Már csak annyi maradt hátra, hogy elküldte őket a papokhoz (Lk 17,14), akiknek igazolniuk kellett a gyógyulást. Jézus nem magának akarta a dicsőséget! Ő szolgálni jött, és ha gyógyítást kértek tőle, akkor gyógyított. Egész földi életében az evangélium örömhírének terjesztését és a betegek gyógyítását végezte (Mt 9,35). Mert tudta, hogy nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek (Mk 2,17).

3. A történet harmadik része az, hogy a meggyógyított tíz leprás közül csak egy mondott köszönetet Jézusnak (Lk 17,16). Csak egy! De úgy is fel lehet fogni, hogy legalább volt egy, aki nem feledkezett meg a hálaadásról. A többiről nem tudni, hogy miért mulasztotta el. Lehet, hogy a nagy öröm feledtetett velük mindent? Lehet, hogy azonnal elkezdték az életüket folytatni ott, ahol abbahagyták? Az evangéliumi példabeszéd szerint szántóföldet vettek, öt iga ökröt vettek, feleséget vettek? (Lk 14,18-20). Nem tudni, de biztos, hogy mulasztottak. Az életüket nyerték vissza, mert visszatérhettek az emberek közösségébe, újra emberi módon élhettek! Hát ezt nem kellett volna megköszönni?

A történet mindhárom részéből tanulhatunk és okulhatunk. Egyrészt: bátran kérhetünk Jézustól. Még a reménytelen helyzetben is. Másrészt: biztosak lehetünk abban, hogy ő tud segítséget nyújtani. Nem biztos, hogy pontosan úgy és akkor fogja megtenni, ahogy és amikor azt kérjük. De megteszi. Harmadrészt: Ne feledjük el a hálaadást. Így az illő, így a jogos. És így számíthatunk további segítségre. Tanuljunk Szent Pál apostoltól: „Kéréseitek mindenkor hálaadással szálljanak fel Istenhez” (Fil 4,6).

Szöveg: Ivancsó István, fotó: P. Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye

lelki táplálék, advent




Hírek ebből a kategóriából

ÖN ITT VAN JELENLEG: HÍREK

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2022 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert