Élővé vált múlt – a holokausztra emlékezve

Január 27-én, nemzetközi emléknapján egész nap ez volt a téma, szinte minden kommunikációs csatornán: a holokauszt.

Téma volt a híradásokban. Beszámolóként egy-egy megemlékezésről. Talán mélyült azzal, hogy túlélőkkel készített beszélgetésekből idéztek, vagy az ő leszármazottaikkal hallhattunk interjút. Néhány pillanat, néhány mondat megérintett, de az egész napi munka, jövés-menés közben nem maradt igazán felszínen bennem a több évtizede történt népirtás…

Tudtam, hogy este még vár rám egy program. Sejtettem, hogy nem csupán a fényképezésről fog szólni számomra, ugyanis korábban már hallottam egy rádióműsorban Tóth Péter Lórántról, mint versvándorról. Annyit tudtam róla, hogy pár évvel ezelőtt a 75 éve meghalt Radnóti Miklós tiszteletére 850 kilométeres gyalogos vers-zarándoklatot tartott a szerbiai Bortól Abdáig. Zarándoklata során a magyarok lakta településeken „...lélek vagyok, élni szeretnék!” címmel pódiumműsorokat tartott, ezzel emlékezett a tragikus sorsú költőre.

2022. január 27-én a máriapócsi Családvárban tartott rendkívüli, verses történelem órát. Radnóti életének utolsó hat hónapját nem csak komoly tudásanyag szintjén mutatta be. Átéléssel, szinte a költő helyébe képzelve magát – ezzel bennünket, hallgatóságot is oda emelve!- járta végig azt az „erőltetett menetet”, amit ő maga gyalogosan bejárt, amit a holokauszt áldozatai elképesztő kínok között szenvedtek végig…

Tóth Péter Lóránt élővé tette a múltat. Innentől nem egy emléknap, nem egy történelmi esemény a 77 évvel ezelőtti üldözés és gyilkosságsorozat. Innentől kezdve feladat. Küldetés. Mindannyiunknak. Dolgunk van, mert ez, vagy hasonló rossz nem történhet meg újra! Orosz István atya előadónknak mondott köszönő szavaival élve: „Köszönöm. Ma este változtam…”

Szerintem mindannyian változtunk. Akarunk jobbak lenni. Akarjuk jobbá tenni a világunkat – Radnóti nyomában járva (is).

Szöveg és fotó: Orosz Rita/Máriapócs Nemzeti Kegyhely

Nyíregyházi Egyházmegye