A Nyíregyházi Egyházmegye egy emberként mozdult meg a háború kitörésekor. A Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász hat nap folyamatos jelenlétét hátországként támogatják és egészítették ki a maguk szolgálatával a Nyíregyházi Egyházmegye papjai, parókiái, intézményei, önkéntesei. Az ő szolgálatukról és ügy mellé állásukról készítettünk most összefoglalót településenként, megköszönve minden felajánlást a mosolytól a szendvicsig.
A Mándoki Görögkatolikus Egyházközség szintén aktívan és cselekvő szeretettel vett részt a határon beáramló menekültek ellátásában. Szirmai Máté atya szintén sokféle színtéren „hadbafogható”: folyamatos a jelenléte a menekültek között, fordít, információt ad, bátorít, elszállásol – mindezt reggeltől estig.
„Lelkes vagyok, hogy tudunk tenni valamit.” – fejezi ki tettvágyát Máté atya. Van, amikor bőröndöt cipel, vagy gyereket nyugtat a PCR teszt alatt: „nem félnek annyira, ha a pap bácsi fogja a kezüket, a rémült gyerekeket az is megnyugtatja, ha mesét olvasok nekik” – meséli.
Az egyházközség közösségi házában 25 férőhelyes szálláslehetőséget biztosítottak, s ezzel a lehetőséggel kilencen éltek eddig, s töltöttek itt egy-egy éjszakát.
Ma éjjel 16 fő talált menedéket, köztük egy nyolchónapos kismama és kilenc gyermek – mindannyian ukrán nemzetiségűek.
A településen állami befogadópont is működik, ide azok érkeznek Záhonyból és Beregsurányból, akiknek nincsenek papírjaik. Egy nap 250-300 ember halad itt át, s talán maradnak egy éjszakát, ám hamar mennek tovább Budapestre, vagy rokonokhoz más országokba.
Itt elfér az adomány, ez az oka annak, hogy a beszélgetésünk alatt is épp utazik: Budapestről egy kisbusznyi rakományt szállít.
Az esztergomi ferences gimnáziumból, Miskolcról és a két budapesti görögkatolikus egyházközségből is fogadtak adományt, valamint Demecserből és filiáiból is. Ezeket egyelőre tárolják, majd tovább osztják.
Az adományok a helyi görög közösségből is érkeznek, ezeket viszik az iskolába, a befogadópontra, az egyházközséghez tartozó szeretetotthon dolgozói pedig kétkezi munkájukat ajánlják fel azzal, hogy takarítanak, mosnak, amikor cserélődnek az emberek a szálláson. A szociális intézmény egyik raktárát az adományok raktározására fordították most, de ebben egy-egy helyi vállalkozó is segít.
A pénzgyűjtésből származó összeget egyenesen a kárpátaljai egyházközségekbe és az ottani karitászhoz utalják, hiszen ha lehet is kapni valamit a boltokban, nagyon drágán árulják. Palágykomorócra és a Szent Panteleimon Karitász Kárpátaljai Görögkatolikus Jótékonysági Szervezethez már utaltak százhetvenezer forintot.
A kisvárdai Szent Damján Görögkatolikus Kórház munkatársai is Mándokon tartózkodnak egy szűrőpontot létesítve. Mosolygó Tibor lelki igazgató atya és a nővérek végzik a PCR teszteket. Számukra talán a szombat volt a leghosszabb nap a háború első hetén: hajnal kettőig tartó szolgálatukban nem érkezett váltás időben. Mára a beosztásuk elviselhetőbb, de megállás nélkül dolgoznak – mutatja be munkájukat Máté atya. Az egész városból felekezeti hovatartozás nélkül és világnézettől függetlenül jönnek önkénteskedni, de Máté atya nem kis örömére sokan vannak köztük görögök, az egyházközség tagjai is.
Elképesztő mennyiségű adomány fut be – mondja, és elképesztő az összefogás is, amit tapasztal.
Szöveg: P. Tóth Nóra, fotó: Katolikus Karitász, Szeles Tibor
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
2 |
3 |
4 |
5 | 6 | |
7 | 8 |
9 |
10 |
11 |
12 |
13 |
14 |
15 | 16 | 17 |
18 | 19 |
20 |
21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 |
27 |
28 | 29 | 30 | 31 |