Merjük pazarolni a szeretetet – előszenteltek liturgiája nagyszerdán

A szertartást csakúgy, mint nagyhétfőn és nagykedden, Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök végezte. Díszes püspöki öltözéke a liturgikus textíliákkal harmóniában még mindig a böjti bíbor, vörös volt. 

A nagyszerdai előszentelteken elhangzó ószövetségi olvasmányok segítenek, hogy húsvét titkának megértésében előre haladjunk. Emellett a felolvasott evangéliumi szakaszban szemünk elé állított két szereplőről dr. Dobos András atya, a nyíregyházi Görögkatolikus Hittudományi Főiskola rektora tanította elmélkedésében a jelenlévőket.

„Minden döntésünk vagy közelebb visz Jézushoz, vagy távolabb visz tőle, legyen az akármilyen csekély, nem lehet semleges” – mondta András atya és a bűnös nő cselekedetét, Jézus lábának nádrusz olajjal való megkenését és Júdás tettét állította egymással szembe András atya.

Júdás árulásának indoklásáról bár sokféle értelmezés született már (kapzsiság, irigység, csalódottság, sértettség stb.), valójában nem tudjuk megfejteni, hiszen a gonosz irracionális; a gonosz, a rossz mibenléte titok. „Ha volt is Júdásban szeretet, kihűlt, mert a szeretet átsegítette volna őt minden nehézségen.”

Vele szemben áll a bűnös asszony, akinek a tettét pazarlásként ítélték meg a tanítványok. Jézus védelmébe veszi az asszonyt, mondván – a szeretetet lehetetlen elpazarolni, a szeretetet csak pazarolni érdemes.

„Bennünket is megkísért a gondolat: van-e értelme pazarolni másokra a szeretetünket, van-e értelme megbocsátani olyan sokszor annak, aki számtalanszor megbántott bennünket. Érdemes-e tanítani valakit, aki keményfejű, hálátlan, aki úgy tűnik, nem fogadja meg tanácsainkat, érdemes-e jót tenni másokkal, ha kihasználnak bennünket? Jó-e, ha megalázkodunk mások előtt? Nem veszítjük-e el a tekintélyünket? Érdemes-e a szelíd szót választani a keménység helyett? Nem fog-e olybá tűnni, mintha gyöngék lennénk?” – tette fel a sokszor bennünk is megformálódó kérdéseket a jelenlévők helyett. S bár nem hangzott el újra a mondat, mégis a válaszok megfogalmazása előtt ki-ki elismételhette magában András atya legelső kijelentését:

„Minden döntésünk vagy közelebb visz Jézushoz, vagy távolabb visz tőle, legyen az akármilyen csekély, nem lehet semleges.”

Prédikációját így folytatta a szemináriumi elöljáró: „Jézus azt mondja, a szeretetet csak pazarolni érdemes, mert az olyan forrás, hogy minél többet merítünk belőle, annál több lesz belőle. A szeretetből fakadó cselekedeteinket Isten megjegyzi.

Az egyetlen, ami megmarad az örök életre az, amit Isten megőriz emlékezetében, minden más elenyészik, csak az marad meg, amit szeretetből teszünk, hiszen amit Isten megőriz emlékezetében, az a szeretet.”

Elmélkedése végén megfogalmazta a kérést is, melyet botladozó böjtölésünk végéhez közeledve Jézushoz intézhetünk, hogy mint a bűnös asszony kenetét „fogadja szívesen mindazt a felajánlást, önmegtagadást vagy elhatározást és jó szándákot, amit a böjtben tettünk, vagy tenni szerettünk volna, bár ha nem is lesz olyan drága, mint az asszony nádrusz olaja,

és tanítson minket arra, hogy tudjuk, merjük pazarolni a szeretetet.”

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye