Ordiantion for a deacon in Nyírbátor

Ábel püspök: „Közvetítsük Krisztus ragyogását, szeretetét azok felé, akikkel találkozunk, hogy jobb legyen a világ!” – diakónusszentelés Nyírbátorban

Úrszínváltozás ünnepén, augusztus 6-án szentelte Szocska A. Ábel megyéspüspök a Nyíregyházi Egyházmegye diakónusává Csizma Balázs Richárdot a nyírbátori görögkatolikus templomban. 

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye2022. augusztus 8. 01:00

A Nyírbátori Görögkatolikus Parókia tavaly ünnepelte fennállásának centenáriumát. Idén megadatott, hogy a búcsúi alkalom diakónusszenteléssel teljesedjen a közösség legszebb ünnepévé az évben.

Csizma Balázs tanulmányvégzett papnövendékként már 2019 óta szolgál Kiss Zsolt esperes-parókus atya mellett: a nagy múltú egyházközségben adódó feladatokat lelkipásztori kisegítőként végezte. Diakónussá szentelése után a főpásztor továbbra is ebbe a közösségbe nevezte ki őt. Így vált szentelése a közösség saját ünnepévé is. A képviselőtestület és a hívek nevében a Szent Liturgia elején elhangzott köszöntés is ezt igazolta.

A szertartáson közösen imádkozott az ünneplőkkel Szabó Tamás pasztorális helynök atya, valamint több fiatal és idősebb áldozópap – összesen nyolcan –, akik jól ismerik a szentelendőt. Ők a meghívott vendégekkel és a helyi hívekkel együtt mind tanúi voltak annak, amit Ábel püspök atya így foglalt össze prédikációjában Balázsnak címezve: „ez a nap számodra találkozás Krisztussal a hegyen. S e találkozás után másképp kell élned, mint ahogyan eddig tetted.”

A találkozás ontológiájáról és jellegéről elmélkedve érkezett el ehhez a megállapításhoz, hiszen a prédikáció kiinduló mozzanata az a gondolat volt, hogy amikor az ember találkozik valakivel, más emberként folytatja útját tovább, mint amilyen azelőtt volt. Így hát a találkozásokban benne rejlik a változás lehetősége.

Az evangéliumi találkozásokra irányította a hallgatóság figyelmét: hogyan alakította és formálta a tanítványokat és hivatásukat Jézus Krisztus. A változás egyik állomása volt számukra Jézus Tábor-hegyi átváltozása. 

A szentelendő az oltár elé lépve kézrátétel által különleges kegyelemben részesül, melyben a tanítványok is részesültek. Egyszer valamikor Balázs szívét is megérintette az Úristen, melynek hatására mindent félretett és elhatározta, Krisztust akarja követni. A szenteléssel ez mélyül tovább – magyarázta a főpásztor. Megszólítva Balázs atya feleségét arra buzdította, hogy emlékeztesse férjét olykor erre.  

A kérdés innentől kezdve elkíséri a felszenteltet egy életen át: „vajon tudja-e azt a fényességet, azt az isteni kegyelmet közvetíteni, melyben a tanítványok részesültek, s amelyet minden fölszentelt diakónus és pap is megkap Krisztustól. Természtesen a tanítványok sem ragyogtak, – legalább is nem szó szerint –, Balázsnak sem az arcán, hanem az életvitelében, a szívében kell megőriznie ezt a fényt, ragyogást, ami a szenteléssel jár”.

A találkozások örömének és életünkre gyakorolt hatásának jelentőségéről szólva így fogalmazott: 

„Aki az Úr Jézussal találkozott, annak nem folytatódhat ugyanúgy az élete. Jobb emberré kell válnia. Ha a mai szertartás után csak egy kicsivel is jobb emberként mennénk haza, s mi a hétköznapokban azokat, akikkel találkozunk, csak egy kevéssel tudnánk jobb emberré tenni, ők pedig hasonlóan másokat, s folytathatnánk a sort – milyen szép lenne ez a világ: nem lennének háborúk, nem lenne gyűlölködés. Van lehetőség a változásra! Közvetítsük Krisztus ragyogását, szeretetét azok felé, akikkel találkozunk, hogy jobb legyen a világ!”

A liturgia végén elhangzottak a kölcsönös köszönet és hála szavai; a megyéspüspök egy ezüst papi mellkereszttel ajándékozta meg Kiss Zsolt esperes-parókus atyát, aki a templom és környéke szépítésén, megújításán szüntelenül fáradozik, és a közöség formálását, valamint Balázs terelgetését is vállalta, s aki ezelőtt 29 évvel szintén Úrszínváltozás ünnepén kapta meg a Szentlélek kegyelmét.

Majd a hierarcha az ünnep napján szokásos módon gyümölcsöt szentelt. Az éltetések után kötetlenebb formában, egy agapén találkozhattak személyesen a hívek, a papok és a főpásztor a parókia udvarán.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye

diakónus, szentelés, Nyírbátor
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg




Hírek ebből a kategóriából

HERE YOU ARE: NEWS

BACK TO TOP


FOLLOW US ALSO IN THE SOCIAL MEDIA:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2022 Eparchy of Nyíregyháza

Development: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert