Érintő – vasárnapi gondolatok dr. Mosolygó Marcell atyával

Megörült a szívem, amikor az év első napján a televízióban azt olvastam a szalaghírekben: 2023 a böjt éve lesz! Nekem a böjt szóhoz három kedves fogalom szorosan kapcsolódik: megbocsátás, imádság, alamizsna. A böjt is csak akkor igazi, ha olyan, mint egy „ünnep”, mely nem kegyes teljesítményként akar megjelenni. Jézus meg tudja védeni tanítványait abban is, ha mellőzték a böjtöt, (Mk 2,18-22) de ezzel nyilvánvalóan nem akart alapvetően és mindenkorra megtiltani övéinek mindenféle böjtöt. A döntő az a lelkület, amelyben a böjtölés történik, és az az érték, amit az ember annak tulajdonít. Az Újszövetségben gyakran esik szó a keresztények böjtjéről – mindenekelőtt az imádsággal összefüggésben. Jézus böjtölésben mutatott példája hatással van ránk.

Az igazi kincsről szóló versek nyitányt képeznek olyan kijelentések sorához, amelyek gyökeres, osztatlan odaadásra szólítanak fel Istennel és az ő országával szemben „Keressétek először az ő országát, és igazságát, és ezek is mind megadatnak nektek.” Ami az ilyen odaadásnak útjában áll, az az a vágy, hogy az ember birtoktárgyai és gazdagsága által az életét ebben a világban bebiztosítsa és kellemessé tegye, valamint az a tévhit, hogy amire az ember itt törekszik, és amit talán el is ér, az maga az „élet”. 

A böjt erkölcsi meggondolásból fakadó önmegtartóztatás, a lélek felemelését célozza. Ha azonban nem kiséri lelki tisztulás, akkor csupán a táplálkozásunkon változtathatunk. Az Ószövetségben Mózes törvénye csak az engesztelő napon írt elő böjtöt (Lev 16) később a templom lerombolásának napja, Gedalja meggyilkolásaként került be a böjti naptárba (Jer 41,1) Jézus sokat támadta a farizeusok látványos böjtölését, velük szemben az esszénusok gyakorolták az istenfélő böjtölést, a bűntől való tisztulás rítusát. 

Jézus 40 napos böjttel kezdi meg nyilvános működését. Ez lelki böjt. Kimondta az „igent” megerősödött messiási küldetésében, hiszen elhangzott felette az Atya szózata, és megerősítette a Lélek is. Megerősödött küldetésében, hogy neki már nem ácsként kell szolgálnia, hanem tanítania kell, szeretni a népet mindhalálig. A negyven napos böjtben a jóra összpontosított, a hivatására készült, az Atyával való egységben élt.

A negyven napos böjthöz hozzátartozik a gonoszra, a rosszra mondott „nem” is: Krisztust is megkísértette a gonosz, de ellenállt neki. A kisértések lényege mindig az, hogy ne szeretetben éljünk, és a könnyebb utat keressük.   

Bár Jézus nyilvános működése idején nem kötelezte tanítványait a böjtre, Jézus után, rá hivatkozva böjtölünk az Egyházban lelki célok, főleg megtisztulás és a bűnbánat érdekében. A böjt a testi élvezetekről való önkéntes lemondás: ami számunkra jó és kedves, amit szívesen teszünk, azt vonjuk meg önmagunktól.

A böjt nem más, mint a lélek harca a test ellen, sajátos önfegyelmezési tréning, amely során a testi vágyak kielégítése helyett a lelkiek felé fordulunk. A böjt a test legyőzése, ezért az akaraterő próbája is, mert a böjt során szembesülünk önmagunk gyarlóságával, akaraterőnk harmatgyengeségével. A böjt az önmegtagadás szándékos gyakorlata, a lelkierő növelésének módszere, önmagunk felett aratott győzelem. A böjt célja a lélek erejének növelése.

A böjt tehát testi kívánságainkról való egészséges lemondás, mely felettébb hasznos, ha nem csak az evés-ívás mérséklését jelenti, hanem a dohányzás megvonására, a kép és szóözönről való lemondásra, a folytonos telefonálás, rádiózás, tévézés csökkentésére vagy a szexuális böjtre is vonatkozik.

De a Szentírás szerint a böjt többet is jelent: lényegében a legfőbb parancsok követését, önmagunk háttérbeszorítását másokkal szemben, a böjt tehát az önmegtartóztatás és áldozatkészség iskolája is. Az igazi böjt az, amikor azt érezzük: hogy a lemondás húsba vág. Odaadunk valamit, ami nekünk is hiányzik. Tudatosan nélkülözünk valamit, lemondunk valamiről, ami nekünk is jó és kedves. Hétköznapi céljainkat félretéve, magasztos célért: Jézusért és másokért lemondunk önmagunkról. Azt is mondhatjuk, hogy a böjtnek két oldala van: az egyik oldalról léleknemesítő lemondás, a másik oldalról adakozás, mások gondjainak az enyhítése. A böjt célja, hogy testi szükségleteink helyett az Urra figyeljünk, hogy közelebb kerüljünk Istenhez, és jobban megértsük akaratát. 

A böjtnek nem fájdalmas lemondásnak, hanem önkéntes, örömteli korlátozásnak kell lennie. Ne fogcsikorgatva, ne zúgolódva böjtöljünk, ne komor arccal kísérjük lemondásunkat, hanem az Úrnak szánt önkéntes ajándék örömével. Kedves Testvérek! Böjtöljünk jókedvvel!

Az elmélkedést dr. Mosolygó Marcell atya mondja el podcast csatornánkon, és erre a linkre kattintva hallgathatja meg. 

Szöveg: dr. Mosolygó Marcell, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye