Lenten thoughts 15.

A világ nyelvezetében sokféle hivatás létezik: papi, orvosi, pedagógusi és még egy csomó más hivatás. Keresztény értelemben azonban csak egy igazi hivatás van. Az, amire Jézus Krisztus hívott meg bennünket. Hívott, ezért lehet hivatás. Ami nem más, mint a Krisztus-követés. A keresztényi, a krisztusi élet. Az újszövetségi Szentírás erre figyelmeztet is bennünket, mégpedig folyamatosan.

A mai apostoli szakaszban Szent Pál apostol kifejezetten megmondja: „éljetek méltón ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok” (Ef 4,1). Ezzel az egy mondattal máris teljes lenne a magyarázat, hiszen a keresztényi, a krisztus-követői buzdít. És ennél több nem is kell az életünkben. De azért folytatja: legyen bennünk alázat, szelídség és türelem. Mindegyik nagyon fontos erény. Amivel nemcsak magunkat tesszük jobbá, hanem az egész világot is.

Jézus pedig gyakorlati módon mutat rá a hívatásra. Igaz, ebben az evangéliumi szakaszban csak egy dolgot említ, de az is nagyon fontos: az ítélkezés elkerülése (Mt 7,1). Sajnos, bennünk van ítélkezésre való hajlam. De lehet győzni: hogy ne a szálkát nézzük embertársunk szemében, hanem vegyük észre a magunkában a gerendát. Sajnos, készek vagyunk menteni a saját magunk igazát, miközben nem vesszük észre, hogy nincs is igazunk. És ami még rosszabb: közben hajlandók vagyunk a másikat elítélni vagy megítélni.

A nagyböjtben, az elcsendesedésünk idején próbáljuk komolyabban és mélyebben megfontolni a keresztény hivatásunkat. Hogy javuljunk általa, és hogy jobbá tegyük a világot általa. Kérjük Szent Efrém imájával: „Add, hogy meg ne ítélem felebarátomat”!

Szöveg: dr. Ivancsó István, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyháza Egygházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye