Dr. Ivancsó István atya nagyhétfői gondolatai.
A nagyhéthez, Jézus Krisztus szenvedésének hetéhez értünk. Közeledünk ahhoz, hogy ténylegesen átéljük, mit szenvedett értünk, a mi üdvösségünkért a mi Urunk. A szent napokban ezt folyamatosan és fokozatosan fogjuk megtenni a szentírási tanítást és a liturgikus szövegek alapján.
Az apostoli szakaszban Szent Péter apostol beszédének részletét hallottuk. Ebben világosan megmondja, hogy Jézus a sok jócselekedete után azt kapta az emberektől, hogy szenvednie kellett, meg kellett halnia, de mégis a győzelemé volt az utolsó szó, mert harmadnapra feltámadt (ApCsel 10,39). Péter és apostoltársai szemtanúként tesznek tanúságot erről. Sőt, már a próféták előre hirdették. Biztosan hagyatkozhatunk tehát hitünk legfontosabb alapjára, Jézus Krisztus feltámadására. Ugyanakkor azt is tudatosítani kell, hogy ez mennyi szenvedés árán ment végbe.
A hosszú evangéliumi szakasznak is fő témájaként jelentkezik a szenvedés, amit Jézus az őt követőknek jelez előre, amikor a világ végéről, illetve az újraeljövetelét beszél nekik. De a lényeget is megmondja egy rövid mondatban: „aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül” (Mt 24,13). A nagyhét evangéliumi szakaszaiban többször is fogunk arról hallani, hogy Jézus ezt nemcsak mondta, hanem életével is tanúsította. Ő maga, a szörnyű szenvedések ellenére is, mindvégig kitartott, és úgy ajánlotta az Atya kezébe a lelkét.
A komoly lelki életre törekvő keresztény ember ilyenkor, a nagyhéten a legmegrendültebb. Végigköveti Jézust a keresztúton. Átéli az ő szenvedéseit, hogy majd a dicsőséges feltámadásában is minél teljesebben részesedhessen. Akarjunk mi is a komoly keresztények közé tartozni!
Szöveg: dr. Ivancsó István, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyháza Egygházmegye
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
2 |
3 |
4 |
5 | 6 | |
7 | 8 |
9 |
10 |
11 |
12 |
13 |
14 |
15 | 16 | 17 |
18 | 19 |
20 |
21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 |
27 |
28 | 29 | 30 | 31 |