Dr. Ivancsó István atya gondolatai nagyszerdán.
Az emberi okoskodás nem azonos Isten bölcsességével. Mi jobbára csak földi keretek között tudunk gondolkodni. Be van határolva a tudásunk is. Istené viszont végtelen. Ő átlátja a mindenséget, bennünket is: múltunkat, jelenünket, jövőnket. Valamennyit elleshetnénk belőle, hogy a múltunkból tanulva a jelenben jól éljünk, hogy ez a jövőnket munkálja.
A mai apostoli szakaszban Isten bölcsességéről hallottunk. Ami nem is csupán önmagában létezik, hanem kiárad ránk is, megdicsőülésünket szolgálja. Mert Isten ilyen! Az ő túlcsorduló szeretetét élvezhetjük életünk minden pillanatában. Persze, ahhoz nem úgy kell viselkednünk, mint ahogyan a „világ fejedelmei” (1Kor 2,8), akik keresztre juttatták Jézust.
Inkább a bűnös asszonyt kell követni, aki szembeszáll az emberi bölcselkedéssel, és Jézusra pazarolja a drága illatszert (Mt 26,7). Mert ezt a szeretetszolgálatot előre, Jézus temetésére teszi. Mindenképpen jót tesz vele. Nem úgy, mint Júdás, aki ismét másként bölcselkedett. Anyagi hasznot akart húzni a barátja elárulásából is! De még utána is azon morfondírozott, hogy hogyan szolgáltassa ki Jézust (Mt 26,16).
Gondoljunk bölcsen a jövőnkre! Munkálkodjunk ennek érdekében. Hiszen ha jól megfontoltan éljük az életünket, akkor megkapjuk azt, amit szem nem látott, fül nem hallott, emberi szív föl nem fogott (1Kor 2,9). Ez a végleges húsvéti örömbe való beletorkollás!
Szöveg: Dr. Ivancsó István, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyháza Egyházmegye
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 | |
7 | 8 |
9 |
10 |
11 |
12 |
13 |
14 |
15 | 16 | 17 |
18 | 19 |
20 |
21 | 22 | 23 |
24 | 25 | 26 |
27 |
28 | 29 | 30 | 31 |