Meghívottak vagyunk egy isteni közösségbe – TEA, Teológia Alapfokon előadás-sorozatot zártak Máriapócson

Meghívottak vagyunk egy isteni közösségbe – TEA, Teológia Alapfokon előadás-sorozatot zártak Máriapócson

Ünnepélyes zárórendezvénnyel ért véget a TEA, azaz a Teológia Alapfokon elnevezésű képzés Máriapócson, melyet ezúttal a Nyíregyházi Egyházmegye fenntartásában működő Szent Miklós Gyermekvédelmi Intézmény munkatársai számára tartottak egy tanéven át. Az előadás-sorozaton hűségesen jelen lévő munkatársak oklevelet és ajándékot vehettek át a Nyíregyházi Egyházmegye főpásztorától.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye2023. szeptember 29. 21:59

A képzés záróakkordjaként is értelmezhető utolsó találkozáson az ismeretek mellett egy elmélkedéssel, egy oklevéllel és egy ajándékkal is gazdagodtak a résztvevők, a Szent Miklós Gyermekvédelmi Intézmény munkatársai.

Házigazdaként az intézmény vezetője, Soltész Erzsébet köszöntötte a lelki délelőttre érkező kollégáit, a főpásztort és a fenntartó szociális iroda vezetőit, valamint köszönetét fejezte ki az előadás-sorozatot tartó atyák közreműködéséért, Szabó Tamás pasztorális helynök, Orosz István Mokiosz és Kocsis Dániel atyáknak. „Ezek az alkalmak lelki feltöltődést biztosítottak számunkra, és ki-ki megtalálhatta bennük saját élethelyzetének megfelelő iránymutatást, lelki táplálékot” – mondta az intézményvezető.

Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök Saint-Exupéry életéből vett történettel, A kis herceg megírásának körülményeit vizsgálva szerette volna szemléltetni, hogy mit is jelent az áldozatvállalás, ha valakinek gondja van ránk – mindezt az isteni gondviselés kontextusába helyezte.

Ünnepi gondolatai után egyesével adta át a TEA-alaklamakat megtisztelő kollégáknak azt a tanúsítványt, mely a „képzés” elvégzését igazolta, valamint egy-egy, az egyházmegye egyik szociális intézményének fejlesztő foglalkozásán, a gondozottak által készített ajándék-keresztet.

Az esemény további részében Szabó Tamás pasztorális helynök atya megtartotta a sorozat utolsó foglalkozását, melynek témája az emmauszi tanítványok története volt.

Az emmauszi tanítványokban önmagunkra ismerhetünk rá, s ahogy ott, a hozzánk is útitársnak szegődik Krisztus, csak nem mindig ismerjük fel – vázolta az evangéliumi történések jelentőségét életünkben. A szentírási szakasz egyes mozzanatainak átgondolásakor kérdéseket fogalmazott meg.

Az elindulás és útonlevés mozzanatához a hová megyek, hová tartok kapcsolati rendszeremben, érzéseimben, viselkedésemben, mi hajt előre, végső soron hová tart az életem és kivel tartok ezen az úton kérdésfelvetéseket fűzte.  

A tanítványok őszinte, egymás felé odaforduló, személyes beszélgetésével a mai kor legszembetűnőbb hiányosságára, az ember-ember, ember-Isten közötti érzelmeket feltáró beszélgetések hiányára hívta fel a figyelmet. Pedig „az Isten kíváncsi ránk, kíváncsi, milyen érzések vannak bennünk, hallgat és meghallgat, kérdez minket, mint Jézus az emmauszi tanítványokat” – mondta. Vajon miért nem ismerjük fel a mellénk szegődött Jézust? – tette fel a kérdést.

„Az igazi, mély találkozásainknak nem a külsőségei a fontosak, a lényeg a szemmel láthatatlan” – utalta a főpásztor korábbi gondolataira A kis herceg című művel kapcsolatban, mely nem egy mese, sokkal inkább értelmező kézikönyvet az élethez.

A tanítványok Jézusban való csalódásában pedig azt a megnyugtatást mutatta fel, hogy az Isten nem várja el tőlünk, hogy sose legyünk csalódottak. Az Isten sok mindent megenged életünkben, mert valójában terve van velünk. Nietzsche szavait idézve: „ha életünknek megvan a miértje, akkor majdnem minden hogyanját el tudjuk viselni”.

„Exupéry könyvet írt a barátjának, hogy tudassa: számíthat rá. Milyen jó, hogy nekünk van egy Istenünk, aki egy könyvet adott kezünkbe, a Bibliát, melyben azt üzeni, hogy számíthatunk rá, mert velünk együtt van az úton.”

„Az emmauszi történet egy meghívástörténet: meghívás az önazonosságra, a közösségre, a miértek tisztázására, a saját utunk helyre rakására, s hogy rájöjjünk – valaki velünk van az úton. Mindennek a végső miértje pedig, hogy meg vagyunk hívva egy isteni közösségbe” – zárta gondolatait helynök atya.

Soltész Erzsébet intézményvezető rövid szakmai összefoglalójában tájékoztatta munkatársait az intézmény folyamatban lévő strukturális átalakulásairól, s azzal a szeretetteli felhívással indította útjára munkatársait: „Vigyázzatok a gondjaitokra bízott gyerekekre és közben vigyázzatok magatokra is.”

A lelki táplálékok után a testet is táplálták: a beszélgetést és közös együttgondolkodást kötetlenebb formában egy ebéd mellett folytatták a résztvevők.

Az eseményen készült helyszíni riportunkat meghallgathatja médiatárunkban.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye

TEA, teológia alapfokon, előadás, szociális
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg




Hírek ebből a kategóriából

ÖN ITT VAN JELENLEG: HÍREK

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2023 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert