Rongyláb Jani és a többiek…

Páran startra készen érkeztek már a 6 órakor kezdődő vecsernyére, mások eljöttek imádkozni, de még hazaugrottak átöltözni. Lényeg, hogy mire Ábel atya a bált megnyitó gondolatait elkezdte, sok-sok szempár szegeződött rá. A meghívott élő zenekar kiváló talpalávalót biztosított, volt alkalmas hely étkezésre is, „tombolásra” is, és csendesebb sarok a beszélgetni vágyóknak. Egyházi, városi és megyei vezetők töltötték az estét a bálozókkal, bárki számára megszólítható módon.

S ugyanilyen közvetlenséggel lépett a jelenlévők körébe Aradszky László, aki legismertebb dalaival szórakoztatta a nagyérdeműt (Még ide oda húz a szív, Isten véled édes Piroskám, Pókháló van már az ablakon, Nemcsak a húszéveseké a világ). Azt mondják: már ő sem a régi? Sokan örülnének ilyen kondíciónak 82 éves korukban (!)… Nyújtott térdekkel földig hajolt minden zeneszám végén! S a hangja ma is szép, élettel teli, és nagyon őszinte volt az utolsó közönséghez intézett mondata: „Boldog vagyok, hogy énekelhettem!”

Akik ott voltak péntek este a Szent Miklós Általános Iskolában, talán csak bulizni készültek. De láthattak egy embert, aki tele van élettel, aki 45 éve él boldog házasságban, aki megtalálta a hivatását, amit évtizedeken keresztül örömmel végzett (végez).

Lehet, hogy ez több volt egyszerű retró bálnál?

Nyíregyházi Egyházmegye