Egy pszichológiai kutatás arra a következtetésre jutott, hogy az apák olyan módon tudnak hatni a gyerekeik kortárs kapcsolataira, iskolai előmenetelére, ahogy az anyák nem. Természetesen az anyák szerepe is óriási a gyerekek nevelésében, de egy apa pozitív jelenléte, fejlesztő hatása sokkal erőteljesebb, mint azt korábban gondoltuk.
Egy pszichológiai kutatás arra a következtetésre jutott, hogy az apák olyan módon tudnak hatni a gyerekeik kortárs kapcsolataira, iskolai előmenetelére, ahogy az anyák nem. Természetesen az anyák szerepe is óriási a gyerekek nevelésében, de egy apa pozitív jelenléte, fejlesztő hatása sokkal erőteljesebb, mint azt korábban gondoltuk.
Egy 1950-es években kezdődött kutatás negyven éven keresztül követte egyes családok életét. Azt vizsgálták, hogyan hat az apa jelenléte, a gyerekekkel való kapcsolata a kölykökre. Azt tapasztalták, hogy azok a gyerekek, akiknek az apjuk jelen volt, és tevékenyen részt vett az életükben, már öthónapos korukban kevésbé féltek az idegenektől, egyéves korukban pedig kevesebbet sírtak, ha idegenre hagyták őket.
A vizsgálatokból az is kiderült, hogy az apák pozitív hatása hosszú távon megmarad. Ezek a gyerekek empatikusabb, könyörületesebb felnőttekké váltak. Szorosabb társas kapcsolatokkal rendelkeztek, vagyis hosszabb és boldogabb házasságban éltek, erős baráti körük volt.
Persze azért az is kiderült a vizsgálatokból, hogy egyáltalán nem mindegy, hogyan van jelen az apa a gyerek életében. Az az apa tudja biztosítani ezt a pozitív, fejlesztő hatást, aki képes érzelmileg megerősíteni a gyereket, vigaszt tud nyújtani neki a szomorú pillanatokban.
Ugyanakkor hatalmas károkat tud okozni az az apa, aki bántalmazza, kritizálja, megalázza a gyereket, vagy éppen érzelmileg teljesen rideg. Sokkal nagyobb károkat képes okozni, mint egy anya.
A kutatók azt tapasztalták, hogy amikor az apa nincs jelen, vagy érzelmileg távolságtartó, kritizálja, becsmérli, megalázza, esetleg megveri a gyereket, hihetetlen károkat tud okozni. A vizsgálatokban szereplő gyerekek közül azok, akiknek az apja rideg, autoriter, becsmérlő és tolakodó módon viszonyult hozzájuk, rosszabbul teljesítettek az iskolában és a társas kapcsolatok terén is. Ezekkel a kölykökkel sokkal több baj volt az iskolában. Ők voltak azok, akik agresszíven viselkedtek a társaikkal, és ők voltak a legnépszerűtlenebbek az osztályban.
Ezzel szemben azok a gyerekek alakítottak ki erősebb kapcsolatokat, és azok teljesítettek jobban az iskolában, akiknek az apjukkal kiváló kapcsolatuk volt. A kutatók azt tapasztalták, hogy a gyerek népszerűsége és az apákkal folytatott fizikai játékok között egyenes arányosság csak akkor állt fenn, ha az apák nem irányították és nem kényszerítették ezeket a játékokat. Azok a gyerekek, akikkel az apjuk fizikai játékot játszott, de parancsoló vagy ledorongoló stílusban, azok a legnépszerűtlenebbekké váltak az osztályban.
Bár a kutatásokból az is kiderült, hogy az anya-gyerek kapcsolat is fontos, ám az anyával való kapcsolat minősége nem befolyásolja ilyen markánsan a gyerekek iskolai és társas sikereit, mint az apához fűződő viszonyuk.
A kutatók meggyőződése, hogy az apák elsősorban a közös játék révén gyakorolnak ekkora hatást a gyerekeikre. Ugyanis egészen másként játszanak az utódaikkal, mint az anyák.
Az apával való játék általában fizikai jellegű, több érintéssel jár, és sokkal izgalmasabb, mint az anyával való játék. Az apa birkózik, csiklandozza, röpteti, dobálja a gyereket, mire az sikoltozik, kacag, visít. (Persze néha az anya is rosszul lesz, amikor azt látja, hogy az apa a földtől pár centire kapja el a gyereket.)
Az apák gyakrabban találnak ki egyedi, szórakoztató, szokatlan játékot. Például az apa hirtelen vérszomjas medvévé válik, és üldözni kezdi a kicsit. Az efféle játékok során a gyerek megtapasztalja a félelem érzését, de úgy, hogy közben biztonságban van, és szórakozik.
Az apa egyfajta érzelmi hullámvasútra viszi őt, felfokozott érzelmi állapotokat él meg, és mindeközben rengeteg érintést kap. A pszichológusok szerint a gyerek fontos segítséget kap abban is, hogy megtanulja figyelni az apa reakcióit, képes lesz úgy reagálni, hogy ez az élmény a lehető legtovább tartson. Azt is megfigyeli, hogyan jelzi a szülő a játék végét, és megtanulja, hogyan csillapodjon le a felfokozott érzelmi állapotból. Ezek a készségek aztán majd jól jönnek neki, amikor a társaival játszik. Aki sokat birkózott az apjával, képes lesz olvasni a társak jelzéseiből, és megtanulja lecsillapítani magát a játék végén.
A pozitívan fejlesztő apák játék közben rengeteget dicsérik a gyereket, és épp megfelelő mennyiségű utasítást adnak nekik. Vagyis játék közben folyamatosan fejlesztik a gyerek önbecsülését.
Nagyon lényeges, hogy az anyák már a várandósság első heteitől engedjék, hogy kialakuljon az apa és a magzat kapcsolata. Az is nagyon fontos kapcsolati alapozás, ha az apa jelen van a szülésnél, és már az első pillanatokban kézbe veheti a babát. Ráadásul az első időszakban felvett apai szokások gyakran megmaradnak. Tehát ha az apuka is megtanulja fürdetni, etetni, pelenkázni, elaltatni a kicsit, akkor már itt megalapozódhat a jó kapcsolata a gyerekkel.
Nagyon fontos, hogy az anyák támogassák az apát abban, hogy megtanulja ezeket a dolgokat. A támogatás, dicséret ezúttal is többet használ, mint a kritika. Nem jó, ha az anya kisajátítja az összes szülői kompetenciát, és minden csak úgy jó, ahogy ő elképzeli. Valószínűleg nem lesz semmi baja a babának, ha nem pont úgy pelenkázza vagy fogja az apa a kicsit, ahogy az anya elképzeli. Amikor pedig már nagyobb a gyerek, akkor bármilyen félelmetesnek látszik is az a játék, amit az apa kitalált, bízzunk meg a szülői felelősségérzetében, és hagyjuk őket birkózni, kergetőzni.
Még nagyon sok férfiben él az a kép, hogy az apa feladata a család fenntartása. Éppen ezért rengeteget dolgoznak, és a gyerekek ellátását meghagyják az asszonynak. Pedig a fenti vizsgálatokból látszik, hogy az apának mennyire nagyon fontos szerepe van a gyerekei fejlődésében.
Az apának tehát minden nap tudatos döntéseket kell hoznia: mennyi időt szán aznap a gyerekére. Nem a mennyiség számít, hanem a minőség. Számtalan apa úgy értelmezi a gyerekkel töltött időt, hogy azalatt, amíg vigyáz a gyerekre, lenyírja a füvet, elküld néhány e-mailt. Ez sajnos nem így működik. Jó apának lenni azt jelenti, hogy elérhető vagyok a gyerekem számára. Ha szól hozzám, meghallom és meghallgatom. Még akkor is, ha lassan és huszadszorra mondja el ugyanazt.
Jó apának lenni nem csak az anyagi szükségletek kielégítéséből áll, hanem abból is, hogy ott legyünk napi szinten, és biztosítsuk a soha véget nem érő, mindig változó fizikai és érzelmi szükségletek kielégítését. Ez az igazán szép kihívás! De amelyik apa ebben állja a sarat, olyan kapcsolatot alakíthat ki a gyerekével, ami mindkettőjük számára fantasztikus érzéseket hoz.
Forrás: Családinet.hu
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
||||||
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
7 |
8 |
9 |
10 |
11 |
12 |
13 |
14 |
15 |
16 |
17 |
18 |
19 |
20 |
21 |
22 |
23 |
24 |
25 |
26 |
27 |
28 |
29 |
30 |
31 |