Vasárnap tartották Máriapócson a betegek és gyógyítók búcsúját.
Május 28-án kora reggeltől élet volt a pócsi bazilikában és annak udvarában. Már az Utrenye is ragyogó napsütésben kezdődött, és jó idővel ajándékozta meg az Úr a sok ezer zarándokot egész nap.
A 10 órakor kezdődő Szent Liturgiáig Laczkó Zsolt debreceni kórházlelkész tartott előadást, majd Antónia nővér beszélt a betegápolás során tapasztaltakról.
Közben folyamatosan érkeztek a csoportok és az egyénileg ide utazók, az atyák órákon keresztül gyóntattak, felemelő, imádságos légkörben vártunk az Eucharisztia ünneplésére.
Kocsis Fülöp érsek-metropolita atya olyan görögkatolikus atyákkal érkezett, akik a keleti végeken üldözést szenvednek hitükért. Ez a tény különösen is elgondolkodtató, hiszen mindenki szenved valamitől, és a fájdalmainkat, a szenvedéseinket „méricskélve” két dolgot tehetünk: erőt merítünk egymás hitéből, s imádkozunk egymásért.
A prédikációval a miskolci kórházban szolgáló Tóthszegi István atya buzdított beteget, gyógyítót, hozzátartozót. Utalt a múlt csütörtöki ünnepre és elmondta, Krisztus életében találunk olyan hegyeket, amelyek az Ő dicsőségét hirdetik, de olyat is, amely fájdalommal teli. Miért lenne másként a mi életünkben?
A liturgia végén mindazok, akik méltó módon felkészültek, részesülhettek a betegek szentségében. Az a momentum, hogy a szentséget áldozópap is kérte, majd ő maga szolgálta ki másoknak, kicsit az Isten előtti egyenlőségünket példázta, s arra irányította a figyelmünket, hogy beteg papjainkért is rendszeresen imádkozzunk.
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 | |
7 |
8 |
9 |
10 |
11 |
12 |
13 |
14 |
15 |
16 | 17 |
18 | 19 |
20 |
21 | 22 | 23 |
24 | 25 | 26 |
27 |
28 | 29 | 30 | 31 |