Üzenet Aleppóból

Üzenet Aleppóból

„Aleppó vár Titeket!”

Nyíregyházi Egyházmegye2017. június 23. 12:29

Kérjük, vegye figyelembe, hogy ez a hír 605 napja íródott

Kocsis Fülöp metropolita pár napos Közel-Keleten való tartózkodása során az utolsó este Bejrútban találkozott Jean-Clément Jeanbart aleppói melkita érsekkel, aki a beszélgetés után egy levelet adott át neki. Azt kérve, hogy továbbítsa minél több emberhez. Itt közöljük a levél magyar fordítását.

 

Aleppó vár Titeket!

 

„Aleppó vár titeket!”- ezzel a címmel intéztünk felhívást híveinknek, akik külföldre távoztak, e háború miatt, ami a rémületes borzalmat, rettegést és a nyomorúságot hozta országunkra. De ugyanakkor ezt a címet arra a „HAZATÉRÉS” projektre is alkalmazni szeretnénk, aminek megvalósításán néhány hónapja dolgozunk, remélve, hogy nem is olyan sokára, az elkövetkező hónapokban feltűnnek a béke első jelei.

A „HAZATÉRÉS” projekt célkitűzése, hogy energikusan szembeszálljon szíriai Apostoli Egyházaink tragikus és szerencsétlen jelenségével, a kivándorlással.  Ez a program részét képezi az „Építs, hogy maradj!” mozgalomnak, amely majd’ két évvel ezelőtt alakult, azzal a céllal, hogy a keresztények otthoni letelepedését stabilizáljuk, saját országukban.

A mozgalom jól indult, és a mai napig igen sok szolgálatot végeztek a hívek körében, értelmet és okot biztosítva arra, hogy maradjanak, és életüket Aleppóban folytassák. Sajnos időközben még inkább elhatalmasodott az erőszakos harcok fenyegetése és a bizonytalanság, ami sokakat arra sarkallt, hogy mindennek ellenére megfontolják az elmenekülést és a külföldön élés lehetőségét.  

Ebben a minket erősen próbára tévő helyzetben, mi, szíriai keresztények, az apostoli hagyományok letétesei (hisz Pünkösd után maguk az apostolok hozták létre Egyházunkat), sorsdöntő választás előtt állunk. Vagy hagyjuk, és alávetjük magunkat azoknak az eseményeknek, melyek végzetesen meghaladnak bennünket, vagy életerősen cselekszünk, teszünk ez ellen, bátran ellenállva a rendelkezésünkre álló szerény eszközökkel, hogy visszaszorítsuk ezt az elvérzést: azzal, hogy egyrészről igyekszünk lebeszélni a távozni készülőket, másrészt pedig próbáljuk meggyőzni azokat, akik már elmentek, bátorítani őket a hazatérésre. Mindezt annak dacára, hogy ez a nem mindennapos és kockázatos vállalkozás bizony sokba kerülhet nekünk.

Mégis arra az elhatározásra jutottunk, hogy szembenézünk a kihívással, mivel meggyőződésünk, hogy mint apostolutódokat, minket a küldetésünkhöz való hűség kötelez erre; annál is inkább, mert Szentatyánk, I. Ferenc pápa minden alkalommal ezt kéri tőlünk. 

E célból egy tájékoztató, figyelemfelkeltő kampányt kezdtünk szervezni, hogy a hívek értelmét lássák annak, hogy érdemes hinni abban, hogy igenis fontos és indokolt is az, hogy saját országukban maradjanak, és itt éljenek. Bár jelenleg nagy megpróbáltatások színhelye az ország, de van, amiből derűsen és boldogan lehet élni, s megvan minden szükséges a helyreállításhoz, ahhoz, hogy rendbe jöjjön az ország. Különben tudomásunkra jutott, hogy sokan, akik nemrégiben hagyták el az országot, nem igazán boldogok ott, ahol most vannak, s nem kizárt, hogy el tudják fogadni a visszatérés lehetőségét, ha ebben segítségre találnak. A Gondviselésre bízva magunkat elhatároztuk, hogy hozzáfogunk a feladat végrehajtásához. 

A kivándorlókat, akik hajlandók a visszatérésre, két csoportba oszthatjuk. Vannak jómódúak, akik el tudnak boldogulni a mi anyagi támogatásunk nélkül is, és vannak, akiknek nincs vagyonuk, és szükségük lehet a segítségre. Ez utóbbiaknak – úgy gondoljuk–, először fel kell ajánlanunk (ha szükséges) azt, ami lehetővé teszi a visszatérésüket, és még egy minimális anyagi támogatást, amivel itthon biztosított a méltó életszínvonal, amíg nem találnak munkát, vagy nem tudnak elhelyezkedni. A humanitárius segítségen kívül gyermekeik iskoláztatási költségeit és az egészségügyi támogatás költségeit is fedezni fogjuk. Ideiglenes (1–2 évre szóló) lakhatást bocsátunk rendelkezésükre abban az esetben, ha annak idején esetleg eladták sajátjukat azért, hogy el tudjanak menni. Először ad experimentum, kevés családot célzunk majd meg, amíg nem jelentkeznek túl sokan.

Nem több mint húsz egynéhány hazatérő család már nagyon jó kezdet lenne, és ennek jelentős hatása lenne itt, és külföldön egyaránt! Itt helyben ösztönözheti azokat, akik a távozásra gondolnak, hogy fontolják meg választásukat. Ugyanakkor bíztatást jelentenek azoknak, akik már elmentek: hagyják, hogy a hazájuk iránt érzett, szívükben élő nosztalgia vezesse őket, hisz a lehetőség karnyújtásnyira van tőlük.

Végezetül arra gondolunk, hogy egy 4.000 $-os költségvetés elegendő lehet arra, hogy egy 4 személyes családot visszahelyezzünk az országba. A várható eredmény széles körben igazolja véleményünk ésszerűségét.

 

Jean-Clément Jeanbart aleppói melkita érsek

Nyíregyházi Egyházmegye





Hírek ebből a kategóriából

ÖN ITT VAN JELENLEG: HÍREK

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2019 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert