HÍRARCHÍVUM

KEFIT majális

KEFIT majális
2011. május 16. 11:48

„Minden lehetséges annak aki hisz” – avagy az út titkát nektek kell megtudni

A terv már korábban megszületett gyakrabban kellene KEFITES találkozókat tartani – volt olyan javaslat hogy akár hetente is lehetne – de néha kicsit másként, másképp.

Ezúttal egy kirándulás keretében valósult meg ez a másképp. A Bükkben egy kellemes könnyű túra leküzdése volt a cél. Miután kiélveztük a viszontlátás örömét elindultunk. Csak az első 20 perc meredek és nehéz hangzott el a biztatás a vezetőnk részéről. A 20 perc kissé többnek tűnt de ezzel igazából senki sem törődött mert egymással beszélgettünk. Hogy mi történt velünk azóta amióta nem találkoztunk. Vagy gyönyörködtünk a holdviolák rengetegében.

Rövid pihenő után folytattuk utunkat a rengetegben de azért nem veszítve el egymást. A túra közben betekintést nyerhettünk egynémely barlangba pl Büdös-pest barlang, Kecskelyuk barlang. Olthattuk szomjunkat a Flóra forrás hűs vizével. És mindeközben kereshettünk valami mást is.

Mert „Isten mindig keresni küld minket” – állt ezt is Laci atya a levelében amely a túra végén - mintegy meglepetés gyanánt – került felolvasásra. Laci atya sajnos most nem tudott velünk tartani, mert Rómában van, de a lelki táplálásunkról gondoskodott levelével.

A levél felolvasása után némi csend állt be mert mindenki elgondolkozott a hallottakon. Majd mind egy útravalóul – ahogy ezt már megszokhattuk Ibitől – kaptunk egy kártyát melyen egy-egy bibliai idézet állt. Mindegyik idézet ön magáért beszélt.

A napot egy közös fagylaltozással zártuk ahol mindenki elmondhatta a véleményét a napról majd szóba kerületek a további tervek. A búcsúzkodás után kissé fáradtan de új élményekkel gazdagodva hazafelé indultuk. Ki előbb ki kicsit később ért haza. Akik később azoknak talán eszébe juthatott ez a mondta a Laci atya leveléből az „út titkát nektek kell megtudni”.

Igen az út titkát nekünk kell megtudni és ez nem kizárólag arra vonatkozik hogy miként jutok el A pontból B pontba.

Minyóczki Csaba




Egyszer fent, máskor lent… :)

„Az embernek nem kell megmásznia a hegyet ahhoz, hogy tudja: magas” – írja Paulo Coelho. Mi biztos, ami biztos alapon azért teszteltük, hogy a miskolci Majális-parkból elindulva milyen emelkedőkre bukkanhatunk. Természetesen rátaláltunk a lehető legalattomosabbra, amelyik nem csupán meredekségével tette próbára lábizmaink és tüdőnk edzettségét, hanem a lehullott falevelek alatt cipőnyelő mocsarakat és csúszós farönköket tartogatott számunkra. De a későbbiekben bőségesen megjutalmazott bennünket a kitartásunkért, hiszen a kaptató után csodás tájakat járhattunk be. Beszakadt barlang ősidők óta ott élő páfrányfélékkel (ahová a lejárat egyet jelent a sárcsúszdával), hegytetőről csörgedező tiszta vizű forrás (ami kiválóan alkalmas a sáros cipők és ruhák rendbetételére), lélegzetelállító magasságok és mélységek… Számomra igazán lenyűgöző a Kecskelyuk-barlang nevezetű hely volt, amelynek mélyén lekapcsoltunk minden zseblámpát, és hallgattuk a „barlang csendjét” – pontosabban a denevérek röptét… kicsit hátborzongató, de rendkívül izgalmas. Útközben pedig záporoztak a viccek és poénok, garantálva, hogy másnap nem csak a lábak szenvednek majd izomláztól, hanem a nevetőizmok is… A hegyről leérve Diósgyőr egyik fagyizójának terasza várt bennünket tárt karokkal, de amikor a felszolgálók konstatálták, hogy nem csupán fagyizás, hanem némi csoportterápiás jellegű beszélgetés céljából foglaltuk el az egész teraszt, jobbnak láttuk odébbállni és a vár tövében folytatni a diskurzust. A nap végén felvillantottuk, hogy miféle események várnak még ránk a közeljövőben, így a búcsúzkodás nem volt olyan szomorú… Hazafelé több irányba indultunk el, ami további izgalmakhoz vezetett. Egyeseknek frusztrált-morcos buszsofőrrel kellett szembenéznie, míg mi a GPS-es néni hangjának köszönhetően betekintést nyerhettünk a Tiszadobi ártér csodáiba is… Úgy tűnik, igazán erősek csak együtt lehetünk, úgyhogy szerintem el is kezdhetjük tervezni a következő találkozást… :)

Papp Réka Borbála




Föltámadt Krisztus!-
Valóban föltámadt!

Kedves Barátaim!

Az egyik ifjúsági zarándoklatnak az volt a témája, hogy Úton Egy Más Felé. Hogy is kell ezt értelmezni? Sokféleképpen lehet. Úton vagyunk valami felé, egy másik hely, egy másik irány, ami nem a megszokott. Kilépünk az otthonból, családból, munkahelyről, és elindulunk.

Minden zarándoklatnak ez a célja. Induljunk el!

Ki kell lépni a megszokottból, a hétköznapiból, és keresni kell valami mást. Lehet, hogy jobbat találunk, lehet, hogy rosszabbat. Isten mindig keresni küld minket. Nem lehet csupán annyi az emberi erőfeszítésünk, hogy siránkozunk, kesergünk, az önsajnálat elfelé rántó világában, keresnünk kell társakat. Most, amikor kirándultok, valami mást kerestek, ami nem olyan mint volt. Biztos, hogy ezernyi gondot, és munkát hagytál otthon, lehet, hogy ettől a naptól sem vársz többet, mint, a holnaptól, vagy az azutánitól. De, ha meg sem próbálod, akkor már megint egy Másik Úton vagy, ami nem egymás felé, hanem Egy Mástól távolít el. Sok nehézséget, csalódást és kimondhatatlan fájdalmat hordoztok a szívetekben. És ahogy a napok előrehaladnak, egyre reménytelenebbnek tűnhet minden. Az élet valóban nem mindig Hepicentrum, de találd meg azt, akivel az lehet.

Hogy hogyan? Én nem tudom. Mindenkinek egyénre szabottan kell ezt megtudnia.

Én csak az útjelző vagyok, de az út titkát nektek kell megtudni.

Legyetek úton, mert nem tudhatod, mi (ki) vár rád az Út végén.

Isten Áldjon Benneteket!

Jó túrázást, vigyázzatok EGYMÁSRA!

Szeretettel gondolok Rátok: KEFITES Laci atya

Róma 2011.május 14.

Makkai László

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum

  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg

ÖN ITT VAN JELENLEG:

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2017 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert