NEWS ARCHIVE

Szentföldi zarándokutam margójára

Szentföldi zarándokutam margójára
2011. szeptember 14. 10:00

„Ünnepellek Uram, szívem mélyéig, mert meghallgattad ajkaim igéit.” (Zsolt 137,1)

Ebben a rohanó világban, mikor meg szeretnénk felelni a családi, munkahelyi, közösségi elvárásoknak, a stresszel teli napokat kicsit nyugodtabban, egymásra figyelve élni, jó visszaidézni a szép emlékeket, utazásokat. Most ezt teszem én is, a fotókat nézegetem, és hálát adok Istennek, hogy a Jeruzsálemi zarándoklathoz segített.

Boronkai József berzéki görögkatolikus parókus vezetésével és 32 útitársammal, akik Magyarország különböző megyéiből érkeztek, július 27-én a reggeli órákban Budapest repülőteréről indultunk a nagy útra. Mint minden utazást, előkészületek, felkészülés előzi meg. Csupán egy héttel az indulás előtt szabadult fel egy hely és fél óra alatt döntöttem el hogy szeretnék részt venni a zarándoklaton, azt gondolom, sőt hiszem, hogy jól döntöttem. Ez Isten sugallata volt, hogy mennem kell. Azonban más kérdés fogalmazódott meg bennem. Mit várok ettől az úttól, képes vagyok e a hőségben végig járni az utat, megtalálom e azt a békét, nyugalmat a lelkemben, melyet keresek. A közösségben töltött imák, a Szent Liturgiában való részvétel feledhetetlen emlékek számomra. Jó hangulatban, Isten jelenlétében nem tűnt fárasztónak a több kilométeres buszozás, gyaloglás a mindig tikkasztó hőség. A 11 éves Emília és a 70 éves Ilonka néni a fájós lábával, épp oly csendben járta végig a szent helyeket, mint a középkorúak. A közös étkezéseink valóságos élmény volt számomra, az esti vacsorák egy-egy hosszú nap után is hangulatosak voltak víg kedélyű társaimnak köszönhetően. József Atya érdeklődésére „el tetszettek fáradni?” - mindig közös nem volt a válasz.

Itt igazán volt idő magamra és társaimra figyelni, beszélgetéseinket elmélyíteni, a jeruzsálemi olajfák hegyén kicsit elmélkedni és kiszakadni a mindennapok zűrös világából, a Nemzetek templomában imádkozva, megnyugvást találni, a Getzemáni kertben sétálni, a Szent Sír Bazilikában megtartott misén szeretteinkre emlékezni, a Földközi tenger hűsítő habjaiban megmártózni, a Holt-tenger sós vízének tetején lebegni. Azt gondolom mindannyiunknak szüksége van töltekezésre, a lelki békére, és Isten sugallataira figyelni, sok küzdelem, nehézség árán találunk rá arra az útra, de általa olyan ajándékot kapunk melyet az ettől a zarándoklattól én is kaptam.

Köszönet érte József Atyának és Isten áldását kérem további életére!

Mátyásné Madzin Erzsébet




Zarándokutunk végén szinte már bevett szokássá vált körkérdés „melyik élményt őrzöd leginkább a szívedben?” Engedjék meg, hogy a feledhetetlen élmények sokaságából néhányat megragadjak. 3 szempontot alapján tekintettem vissza érzéseimre, mely nem rangsort, mint inkább különféle „arculatokat” tükröz.

Az első a csoportvezetőé. Ebből a perspektívából megvilágítva legfontosabb élményem maga a „csoport”. Különböző élettörténetek, személyiségek, önértelmezések, „emberi játszmák”, boldogság és útkeresések váltak érzékelhetővé ugyanabban a közösségben. Egyénenként más, de mégis egy. Cél, mely összetart és formál, cél, melynek elérése egyedei és különböző. Ebben a „kettőségben” és „egységben” változtunk meg, ismertük meg egymást s önmagunkat a Szentföld lélekemelő helyszínein. Zarándokoltunk Isten, útitársaink és önmagunk felé.

A második szempontom a papi hivatásom tükre. Öröm és várakozás élt bennem, hogy papként az Isten országának evangéliumát hogyan hirdetem majd a rám bízott közösségnek. Azt gondolom, hogy felekezeti hovatartozás nélkül „megértettük” Krisztus örömhírének csodáját, áldozatának mélységét és világban aló jelenlétét. Ennek hármasságát tapasztaltuk meg a Szent Liturgiák misztériumában.

Harmadik s egyben utolsó „keresztmetszet” görögkatolikus identitásom. Nagy boldogság viszontlátni és megtapasztalni a közel-keleti katolikus közösségek vendégszeretetét és testvéri örömét. A damaszkuszi központtal működő melkita görögkatolikus egyház jeruzsálemi generális vikáriusa Joseph-Jules Zerey érsek úr fogadott bennünket s mesélt a szentföldi keleti katolikus egyház szerepvállalásáról. Szeretetteljes légkörben beszélgethettünk vele s meglepetésünkre Jeruzsálem legszebb panorámáját mutatta meg nekünk az érsekség tetejéről. Betlehemben Ya’couba Abou Sa’da melkita görögkatolikus parókus templomában mutattuk be búcsú Liturgiánkat, ami igazán felemelő volt.

Boronkai József
berzéki h. lelkész

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum

  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg

HERE YOU ARE:

BACK TO TOP


FOLLOW US ALSO IN THE SOCIAL MEDIA:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2019 Eparchy of Nyíregyháza

Development: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert