HÍRARCHÍVUM

A centenáriumi év köszöntése

A centenáriumi év köszöntése
2012. február 22. 16:17

2012. február 18-án Hajdúdorogon megtartott centenáriumi évnyitó ünnepségen Kocsis Fülöp hajdúdorogi megyéspüspök, Orosz Atanáz miskolci püspök-exarcha és Szászfalvi László államtitkár köszöntötték a jelenlévőket és minden görögkatolikus hívőt.

 

Kocsis Fülöp, a Hajdúdorogi Egyházmegye püspökének köszöntőbeszéde

Rendhagyó lesz ez a nyitóbeszéd. Egy énekkel kezdem. Mindenki megkapta ezt a kis kártyát, melyen a Krisztus ikon látható, s annak a hátulján pedig egy kotta. Ezt jelöltük ki az esztendő centenárium himnuszának.

Gyakran fogjuk még ezt hallani, és érdemes lesz rajta elgondolkodni. Veszélytelen, és ezért könnyebb lenne hallgatni, és a félelem erre ösztönöz bennünket. Hagy áruljam el, hogy nem kis félelemmel álltam ide most, hogy szóljak az egyházmegyénk, az egész magyar görögkatolikusság képviselőihöz, hiszen tudomásom szerint mindenhonnan jöttek ide most erre az évnyitó ünnepségre. Könnyebb lett volna nem kiállni, könnyebb lett volna nem megrendezni ezt a találkozót. Nem csak azért, mert nagyon sok fáradsággal jár, sok-sok ember munkájával, de amikor kiáll az ember és szólni kezd, veszélyt hordoz ez a cselekedet. Esetleg olyat mond, amit nem kellett volna. Esetleg úgy szól, amivel másokat megbánt. Vagy beleköthetnek a szavába, mint ez manapság olyan sokszor megtörténik. Könnyebb lenne hallgatni, és valami ösztönszerű késztetés van bennünk, hogy inkább hallgassunk. Nem olyan fontos kilépni az emberek elé. Nem olyan fontos fölhívni magunkra a figyelmet. Nem nagyobb védelemben vagyunk, hogyha hallgatunk, a háttérben maradunk szerényen, csöndesen? Erre valami emberi ösztön hajt minket, de van egy másik késztetés, amely a himnusz szerint a szeretet összhangzó himnusz-szerzésére késztet, biztat bennünket. Ez viszont egy belső biztatás, amely nem csak a belső ösztönből fakad. Benne van a bizalom. Ha szeretetben bízunk, akkor legyőzzük ezt a félelmet a szólásnak, az emberek elé kiállásnak a félelmét. És ez a szeretet biztat, hogy ha megszólalunk, sőt hogy ha énekelünk, akkor az Isten üzenetét tudjuk továbbadni. Mert a bizalom késztet erre a másik fajta cselekvésre, hogy ne hallgassunk, hanem szóljunk, sőt énekeljünk. A szeretet énekre biztat bennünket. Ismerjük föl ezt a másik késztetést, ezt a másik, bizalomból fakadó késztetést, hogy énekelni szeretnénk.

A mai világban nem csak a hallgatásra akarnak rávenni bennünket, hanem el is akarják venni az éneket. Szokszor panaszkodunk arra, hogy a mai gyermekek már nem énekelnek. Hogy már-már nem nagyon tudják a népdalokat sem. Alig-alig hangzik el énekszó. Én abban bízom, hogy görögkatolikus keleti rítusú templomainkban nem hallgat el az ének. Hogy vállaljuk ezt az éneket, és fölismerjük, hogy a szeretet biztat erre bennünket. És ha úgy érezzük, hogy ez nehéz, hát ahhoz fordulunk, aki mindig megsegített minket. A szeretet összhangzó himnusz-szerzésére biztat szüntelenül, ami igen nehéz nekünk. Ó Szent Szűz! A pócsi Édesanyánkat kérjük, hogy serkentse bennünk ezt az énekkedvet. Arra gondoltam, hogy talán vannak emberek, akik Máriapócson énekelnek igazán, vagy legalábbis Máriapócson énekeltek az életükben legtöbbet, mert aki oda elmegy, az nem teheti meg, hogy ne kapcsolódnék be az énekbe. A mi pócsi Szűzanyánk iránti szeretetünk is erre biztasson, hogy merjünk énekelni, mert ez az ének az Isten dicsőítését fejezi ki. Amikor az ember énekel szíve mélyéből, akkor azt a Teremtőt dicsőíti, aki az éneklés képességét adta nekünk.

Nos, hát ehhöz az összangzó énekléshöz, amire a szeretet biztat bennünket szüntetlenül, Égi Édesanyánktól kérjük a segítséget. Azért Te adj erőt, Édesanyánk, jószándékunk megvalósítására. Ez a jó szándék nemcsak arra vonatkozik, hogy merjük kiénekelni, hanem hogy éneklő egyházzá legyünk. Hogy merjük vállalni azt az új utat, ami úgy tűnik, hogy a mai világban ismeretlen, vagy elfeledett, vagy elhallgattatott. Igenis mi, az Isten teremtményei szeretünk énekelni. Akarjuk dicsőíteni az Istenünket. Ezért választottuk ennek az esztendőnek himnuszának ezt a Damaszkuszi Szent János által több mint ezer évvel ezelőtt megírt himnuszt, hogy éneklő egyházzá válhassunk. Ehhöz kérjük a pócsi Istenszülőnek segítségét, Édesanyánk segítségét, hogy ezt a jószándékunkat segítsen megvalósítani. Merjük énekelni ezt a nehéz himnuszt, a mai napon többször is találkozunk vele, és azt remélem, hogy mire odaérünk Karácsony ünnepére, hogy mikor a liturgikus helye van ennek a himnusznak – hiszen egy karácsonyi himnusz záró ódája ez – addigra már minden görögkatolikus fogja tudni énekelni nemcsak ezt a szeretet-himnuszt, a himnuszra biztató éneket, hanem minden Istendicsőítő énekünket.

Köszönöm a figyelmüket!


Orosz Atanáz, a Miskolci Apostoli Exarchátus püspök-exarchájának köszöntő beszéde

A Miskolci Apostoli Exarchátus képviseletében hoztam jókívánságaimat a centenárium megnyitására. De nemcsak az Exarchátus képviseletében. Mint tősgyökeres hajdúdorogi és mint fél évszázadon át ennek az egyházmegyének a híve és szerzetespapja teljesen osztozom a helybeliek örömében.

A száz esztendeje megalapított egyházmegye létrejöveteléért sokan küzdöttek. Többek között őseim is. Ezrek küzdöttek itt a magyar liturgikus nyelv használatáért. Ezreket, sőt tízezreket hozott tűzbe a saját egyházkormányzat vágya, egy saját egyházmegye létrejövetele.

Egyszer egyik professzorom döbbentett rá, hogy még az I. világháború utáni békeszerződés határvonalát is befolyásolta a magyar görögkatolikus egyházmegye. Így lett a nyugati világ előtt is igazolt, hogy a Tiszántúlon magyar görögkatolikusok, a fortiori magyarok nagy számban laknak. Hogy ettől a területtől semmiképp, senki kedvéért sem szabad megfosztani őket.

Miskolcról szemlélve jól látszik, hogy a Hajdúdorogi Egyházmegye milyen fontos évet kezd. Ahogy tavaly e vajhagyó szombaton itt az én kinevezésem hírére indult be egy jelentős egyházi megújulás, úgy most a magyar görögkatolikusok közös, ünnepi megújulásának ideje érkezett el. Mindnyájunk nagy ünnepe, a kegyelem éve legyen ez! A dicsőség és kegyelem együttes megjelenésének ideje.

Amikor Szent István, a Hajdúdorogi Egyházmegye védőszentje megkövezésekor Szentlélekkel eltelve föltekintett az égre, látta Isten dicsőségét, és Jézust Isten jobbja felől állni, megszólalt: „Íme, nyitva látom az egeket, és az Emberfiát állni Isten jobbja felől.” Azt látta, amit Jézus a főtanács előtt folyó per során a főpapoknak válaszolva megjövendölt: „Látni fogjátok az Emberfiát állni a Hatalmas jobbja felől és az ég felhőin érkezni”. Szentatyánk, Benedek pápa felhívja a figyelmet a védőszentnek erre a mondatára, hogy Jézus egyik mondatának megvalósulását éppen vértanúsága pillanatában pillanthatta meg. A Szentatya az első diakónussal együtt mindnyájunkat meghív arra, hogy Jézusban felismerjük magát Isten arcát, az Igét, aki öröktől szemtől-szembe volt az Atyával, Istennél volt, sőt maga Isten volt. Úgy vélem, megújulásunk forrása is csak Ő lehet.

A ma ünnepelt összes szent böjtölővel, az aszkétákkal, vagyis az önmegtagadásban kitűnt atyákkal együtt ma őt hívjuk segítségül:

„Szent atyáink imái által Úr Jézus Krisztus Istenünk könyörülj rajtunk!”


Szászfalvi László, egyházi, nemzetiségi és civil kapcsolatokért felelős államtitkár

Főtisztelendő Püspök Úrak!
Főtisztelendő Atyák!
Igen Tisztelt Képviselő Úr!
Tisztelt Hölgyeim/Uraim!
Kedves Testvéreim!

Pál apostol egyik Igéjével köszöntöm Önöket: „ Hittem, azért szóltam! „  Mi is hiszünk, ezért szólunk! E mai emlékezés és ünneplés tanúságtétel, bizonyságtétel. De a bizonyságtételünk hitből fakad: Istenbe és Krisztusba vetett hitünkből, s fordítva is igaz: a hitből, Istenhitünkből és Krisztushitünkből mindig tanúságtétel, bizonyságtétel fakad!

Tisztelt Ünneplők!
Egy szűk évvel a Hajdúdorogi Görögkatolikus Egyházmegyét megalapító Christifideles Graeci kezdetű bulla megjelenése előtt, a Magyar Országgyűlés főrendi házában emelkedett szólásra Szabó Jenő a Görög Szertartású Katolikus Magyarok Országos Bizottsága elnöke és a következő magvas gondolatokat mondta el a Tisztelt Házban:
„Nem akarom túlozni a dolgot, de igenis állítom, hogy itt nem kevesebbről van szó, mint emancipáciájáról annak a 250.000 főből álló népcsoportnak, amely érdekében felszólaltam. Ezt az emancipációt csak egy külön intézmény létesítése által lehet elérni, csakis egy külön magyar egyházmegye dokumentálhatná intézményesen, tehát elvitathatatlanul, hogy görögkatolikus magyarság és görögkatolikus magyar inteligentia nemcsak tényleg, hanem jogilag is létezik. Ez pedig meggyőződésem szerint politikai szempontból, a magyar nemzeti állam kiépítése szempontjából a legfontosabb czél: megszüntetni azt a régi előítéletet, hogy Magyarországon mindenki lehet magyar, de a ki görögkatolikus, az csak román vagy ruthén lehet, de magyar nem lehet. ”

Most amikor a Hajdúdorogi Görögkatolikus Egyházmegye Centenáriumát ünnepeljük és útjára indítjuk ezzel a bélyeg kibocsátással a Centenáriumi Évet, a múlt tanulságainak levonása segíthet minket a jelen helyes értékelésére és a jövőben való építkezésre.

Szabó Jenő száz évvel ezelőtti gondolatai annak az alulról jövő kezdeményezésnek ad hangot, melyet a görögkatolikus magyarság az 1800-as évek eleje óta szorgalmazott, jelesül a magyar görögkatolikusság létének elismerését és azokat a jogokat, melyeket a más nemzetiségi görögkatolikus már évszázadok óta gyakorolhattak a Kárpát-medencében, jelesül a magyar görögkatolikus pasztorációját ellátó egyházmegye felállítását és a magyar liturgikus nyelv bevezetését. Ahogy beszédében is megfogalmazza csupán annyi a kérésük, hogy ne a diplomáciai megfontolások, hanem a tényleges helyzet határozza meg a magyar görögkatolikusság sorsát. És végül is e szenvedélyes sorokban is érvényre jutó kérelem 1912-ben meghallgatásra talált az Apostoli Szentszéknél, amikor is X. Pius pápa  június 8-án kiadott Christifideles graeci kezdetű bullájával kanonizálta az új Egyházmegyét.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Emlékezők és Ünneplők!

Amikor visszatekintünk erre a száz évre, úgy gondolom, a legfontosabb feladatunk számba venni a ránk bízott javakat és a velük való sáfárkodást, hálát adni első sorban a Jó Isten felé, hogy adott feladatot és munkást is hozzá. Ez a kegyelem ad lehetőséget arra, hogy most egy évszázaddal az Egyházmegye megalapítását követően elmondhatjuk, voltak sokan, akik azon munkálkodtak, hogy ez az Egyházmegye be tudja tölteni a küldetését, azt a pásztorációs szerepet a magyar görögkatolikus közösségben, amely miatt oly sokan várták a megalakulását és ez a várakozás mára százszoros, sőt ezerszeres termést hozott.  Ez is hozzájárult ahhoz, hogy miközben a magyar nemzet sajnálatos módon  fogyatkozik,  a magyar görögkatolikus közösség minden népszámláláskor számszerűleg gyarapszik, mert él benne a hit Istenben, nemzetünkben, családunkban, a megmaradásban.
Az ünnep lehetőséget ad a múltban való elmélyülésre és az abból való építkezésre! Úgy gondolom, hogy a  mai morális válság közepette erre óriási szükség van. Észre kell vennünk, hogy a társadalomnak igenis szükség van arra a szolgálatra, amelyet az Egyház biztosít, hisz ha az egyházi közösségek nem érnek el Kelet-Magyarország legkisebb falujának utolsó házáig is, lesznek olyan települések, melyek jó és biztató szó, a szó legnemesebb értelme szerint közszolgálat nélkül maradnak, reménység nélkül maradnak.  Ezért van nagy jelentősége annak, hogy az új Alaptörvény kimondja, az egyház és az állam együttműködik a társadalom javának szolgálatában. A Nemzeti Együttműködés Kormánya stratégiai partnerként tekint a magyar egyházainkra a közjó előmozdításában és megvalósításában. Annak a társadalom közeli, emberközeli létnek, amelynek a görögkatolikus egyház történetében nagy hagyományai vannak és ezt sosem intézmények, hanem a felebaráti szeretet eszménye tette teljessé, mai rohanó, lelki-szociális-gazdasági-morális válsággal terhelt világunkban különösen felértékelődik a jelenléte. Talán ezért van az, hogy a Görögkatolikus Egyházról is többet hallani a  közvéleményben,  mint mondjuk 10 évvel ezelőtt. A Kormány nevében csak bátorítani tudom azt a társadalom építő szolgálatot, melyet Önök végeznek a hitélet, a lelkigondozás és a szociális, karitatív, oktatási területen és azt a család- és ember centrikus életszemléletet, mellyel az elmúlt 2 évben már sokszor volt alkalmam találkozni. Kívánom, hogy őseik kitartásából merítsenek erőt és a jövőbe tekintsenek  ugyanazzal a hittel és bizakodással, mely az egyházmegyéért folytatott küzdelemben és a magyar nemzet szabadságharcai folyamán lakott elődeik szívében.

Főtisztelendő Püspök Urak!
Kedves Testvérek!
Nem hiszek a véletlenekben!
Úgy gondolom, szinte sorsszerű az, ami ezen a héten az országgyűlésben történt, hiszen elkezdődött a tárgyalása FIDESZ - KDNP-s képviselőtársaim által beadott országgyűlési határozatnak, mely a Máriapócsi Kegyhelyről és a magyar görögkatolikus közösség társadalomban betöltött szerepéről szól és a tárca támogatását is élvezi:

„A Hajdúdorogi Görögkatolikus Egyházmegye centenáriuma Magyarország Országgyűlését is arra indítja, hogy megemlékezzen a magyar görögkatolikus közösségről, e közösség tagjainak munkásságáról, azon lelki-szellemi és épített örökségről, melyet Isten dicsőségére és az egész nemzet javára hoztak létre. Megemlékezik arról az értékteremtő és sokszor nem látványos munkálkodásról, melyet ez a több mint háromszázezer lelket számláló közösség évszázadok óta folytat az egész társadalom javára.”

A Kormány nevében gratulálok és Isten gazdag áldását kívánom további szolgálatukra. Kívánom, hogy még sok évszázadon keresztül tudjanak munkálkodni  testvéri szeretetben és a magyar nemzet megmaradásáért.
Végül engedjék meg, hogy az Ároni Áldással fejezzem be köszöntő gondolataimat:
„ Áldjon meg Téged az Úr és őrizzen meg Téged,
Világosítsa meg az Úr az ő orcáját Terajtad és könyörüljön rajtad,
Fordítsa az Úr az ő orcáját Tereád és adjon Néked békességet!”

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum

ÖN ITT VAN JELENLEG:

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2019 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert