HÍRARCHÍVUM

A szebasztei negyven vértanú búcsúünnepe a karácsfalvai líceumban

A szebasztei negyven vértanú búcsúünnepe  a karácsfalvai líceumban
2012. március 20. 15:21

A te szent szebasztei vértanúid, Uram, / az ő szenvedéseikért hervadhatatlan koszorút nyertek tőled, Istenünk, / mert a te erődet bírván / kínzóikat megszégyenítették, / és az ördögök tehetetlen vakmerőségeit megtörtétek. / Az ő imádságaik által üdvözítsd, Jóságos, a mi lelkünket!

A görögkatolikus egyház Nagyböjtben 2 jeles napot tart számon: március 9-ét, a 40 szent vértanú emléknapját, és március 25-ét az Örömhírvétel ünnepét.

A Karácsfalvai Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceum életében március 9-e az egyik legszebb nap a közös ünneplésre, mint ahogyan az egyházközségekben a templombúcsú ünnepe. A líceum kápolnabúcsúja a szebasztei negyven szent vértanú napjára esik, ugyanis tiszteletükre, emlékükre és védelmükbe ajánlva szentelték meg az iskola kápolnáját 2003-ban.

Az egyházközségekben úgy tartják számon, hogy akkor a legszebb a búcsú, ha minél többen érkeznek az ünnepre. Nem volt ez másként a karácsfalvai líceumban sem, hiszen sok vendég érkezett, hogy közösen imádkozzanak a líceum tanulóival, tanáraival és dolgozóival. A Pannonhalmi Bencés Gimnáziumból (magyarországi katolikus testvériskola) harminckét fiú diák érkezett három tanár kíséretében. Megtisztelte jelenlétével az ünnepet dr. Kerekes Henrietta, a beregszászi magyar konzulátus konzulja és eljöttek az öregdiákok is.

A Szent Liturgián Béres Péter Pál atya, az Ungvári Romzsa Tódor Görögkatolikus Szeminárium rektora, a Munkácsi Egyházmegye pasztorális helynöke celebrált az esperesi kerület papjaival: Demkó Ferenc (kerületi esperes, tiszacsomai áldozópap); Tóth Jenő (intézményvezető, karácsfalvai áldozópap); Pősze Roland (líceumi lelkivezető, tiszabökényi áldozópap); Trescsula László (mátyfalvai áldozópap); Marosi István (nagybégányi áldozópap); Csirpák József (salánki áldozópap); Lődár Jenő (mezőgecsei áldozópap); Bakancsos Sándor (tiszaújlaki áldozópap); Szűcs Béla (tiszaújhelyi áldozópap).

Az atya prédikációját egy mindenki számára ismert ténnyel kezdte: a karácsfalvai líceumhoz vezető út rossz állapotáról beszélt elsőként. A jelenlévők közül talán sokakban felmerült a kérdés: Hogyan kötődik majd ez a szebasztei 40 vértanú történetéhez? Szent beszédét azzal folytatta, hogy utalást tett a mai reklámok és a mindannyiunkat körülvevő világ áramlataira. Mindezek azt sugallják, hogy az, ami körülvesz, annak szépnek kell lennie. A sikerhez, az előrejutáshoz változtatni kell. Az emberek azért akarnak változni, változtatni, mert úgy gondolják, ez kell a sikerhez és a boldogsághoz. Mindent megtesznek, hogy megfeleljenek másoknak, a világnak, de közben megfeledkeznek Krisztusról.

A szebasztei negyven vértanú bátorsága a keresztényüldözés idején még ma is példaértékű lehet minden keresztény ember életében. (rövid történetük: A 2. században a pogány Licinius császár üldözte a keresztényeket, bálványok imádására kényszerítette őket. 40 bátor katona kereszténynek vallotta magát, és semmi nem tántorította el őket hitüktől.

A helytartó szokatlanul kegyetlen halálnemet választott a negyven „engedetlen" katona számára: fagyhalálra ítélte őket. Egy különösen hideg éjszakán át meztelenül kitették őket az egyik városfalakon belüli befagyott tóra. Egy ott található fürdőházban meleg fürdőt készíttetett azoknak, akik hajlandóak a hittagadásra. Az elítéltek bátran vállalták a halált; egyikük megingott, de amint bevitték a melegre, meghalt. Helyét a kivégzőosztag egyik katonája önként töltötte be.)

Az atya szerint a mi világunk is hasonlít a 40 vértanú történetéhez. Hiszen arról szól minden, ha teszel egy lépést, sikeres leszel. Olyan az életünk, mintha az egy befagyott tó jege lenne, de tőlünk nem messze valahol ott a meleg fürdő, a csábítás, a kísértés. Ilyenkor jusson eszünkbe, a negyven vértanú bátorsága, akik vállalták hitüket, és megmaradtak Krisztusban. Beszédét ezzel a mondatával zárta: ,,Életünk az a tó, ahol hideg van, de Krisztussal vagyok és vele maradok.”

A Szent Liturgia után megtartotta köszöntő beszédét Dr. Kerekes Henrietta. Beszédében említést tett vértanúinkról, akik kitartóan és bátran harcoltak hitükért és az egyházért. Kárpátalján ez az egyetlen magyar görögkatolikus líceum, amely lehetőséget ad a fiatalság szellemi és hitbeli növekedésére, ezért magyarságunkat és hitünket meg kell őrizni. Egy Wass Albert idézettel megvilágította a magyarság igazi tartalmát: „A magyarság egy emberi tartalom a szó igazi értelmében, ami bennünk kódolva van és működésbe lép,ha ezt befele fordulva megnyitjuk magunkban. A tisztaság és a jó szándék vezéreljen bennünket magunk és mindenki javára! A magyarság és minden ember érdeke, hogy fejlődjön lelkileg, szellemileg és használja ki azt a nem túl hosszú időt, ami még rendelkezésünkre áll, hogy azok legyünk, akik valójában legbelül vagyunk. Merjünk igaz emberekké válni és akkor az egység magától megoldódik, mert működnek az egyetemes törvények.”

A Liturgia után ünnepi ebédre került sor a líceum étkezdéjében. Az ebédet követően a líceum tanulói a pannonhalmi diákokkal közösen a Tiszaújhelyi iskola tornatermében egy sport délutánon vettek részt.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum

  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg

ÖN ITT VAN JELENLEG:

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2019 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert