VI. Pál volt az első, aki különös figyelemmel kísérte a cigányokat és a poméziai zarándoklaton is részt vett velük 1965. szept. 26-án. A címnek idézett gondolata görögkatolikus egyházunk cigánypasztorációs munkájára, Sója Miklós parókus és a hodászi cigányság helyzetére is igaz. S nem véletlenül jutott eszembe ez az idézet a 2012. május 19-én Hodászon tartott ünnep kapcsán, ahol Sója Miklós születésének 100. évfordulójára emlékeztünk.

Sója Miklós hodászi parókus 40 évig szolgált a cigányok között. Megalapította a cigány egyházközséget, elévülhetetlen érdemeket szerzett a cigánypasztoráció területén mind hitéleti tevékenységében, mind pedig a cigányság felemelkedése és felzárkóztatása érdekében végzett szociális és oktatási munkában. Tevékenységével európai és világviszonylatban is megelőzte korát.

Felismerte, hogy a cigányság felemelkedésének három fontos pillére a hit, a munka és az oktatás.

Hodász Község Önkormányzatának képviselő-testülete úgy határozott, hogy a cigány egyházközség kérését elfogadva a Liszt Ferenc utcát Sója Miklós utcára nevezi át. Az ünnepi program kezdeteként a település alpolgármesterei leplezték le az épület falán elhelyezett utcanév táblát. Ettől kezdve a hodászi görögkatolikus cigányegyházközség új címe Sója Miklós utca 6.szám.

A hodászi görögkatolikus cigány egyházközség és a Hajdúdorogi Egyházmegye támogatásával ikonoszlopot állítottunk Sója Miklós születésének 100. évfordulója alkalmából a templom udvarán, melyet Székely János esztergom-budapesti segédpüspök, az MKPK Cigánypasztorációs Bizottságának elnöke, és Kocsis Fülöp megyéspüspök szentelt meg. Az ikont Monostory Viktória festette.

Az ikon szentelést követően cigány nyelvű püspöki szent liturgiára került sor a zsúfolásig megtelt templomban. A szent liturgia szónoka Székely János püspök atya volt.

”Székely János püspök atya beszédében a Jó Pásztorhoz hasonlította Sója Miklós atyát, aki hasonlóképpen magára vette mások szegénységét, gondját, magáénak érezte mindenki terhét, nem uralkodni akart, hanem szolgálni. Mert az ember Fia sem azért jött, hogy neki, szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon. Meggyőződése volt, hogy az ember testben és lélekben egy, ezért más dolgokra a hétköznapi teendőkre, szükségletekre is figyelt. Sója Miklós az egész embert akarta felemelni. Kapu lett sokaknak Krisztushoz, de kapu lett egy emberhez méltó szebb és jobb élethez is. Jézus azt mondja, hogy a Jó pásztor néven szólítja a juhait, idegen ember után nem mennek, mert annak a hangját nem ismerik. A bárány valóban a pásztorának hangját ismeri. Így tud minket néven szólítani minket az Isten, és így kell Isten nevében néven szólítani nekünk is mindenkit. Így tett Miklós bácsi is, aki néven szólította az övéit, saját nyelvükön szólt hozzájuk, saját nyelvükön misézett velük. Jó pásztor volt, akit az övéi szívükbe zártak.

A mai napon az ő életéért adunk hálát, imádkozzunk, hogy minél több hozzá hasonló pap, pásztor legyen, aki lehajol a gyöngéhez, a kitaszítotthoz.

A mai ünnepünk akkor hiteles, ha azt a munkát, amit Sója Miklós bácsi tett hűségesen őrizzük, ha követjük azt, amit ő hozott, megőrizzük, gyümölcsöztetjük.

Mit lehet az ő életéből tanulni? Azt, hogy tehetünk egymásért. Mindenki nagyon sokat tehet, mert nagyobb boldogság adni, mint kapni. Milyen jó lenne megtanulni ezt. Nemcsak arra várni, hogy segítsenek. Megtanulni ezt az örömet, hogy jobb adni, mint kapni.

Az egyik örökség, amit Miklós bácsi itt hagyott, hogy ő rengeteget tett, rengeteg adott önzetlenül. Aki ezt igazán megértette s elkezd ő maga is tenni és adni, folytatja azt amit látott.

A másik örökség, a hitünk teljessége, a teljes evangéliumot hirdette. Miklós bácsi azt a hitet hirdette, amiben benne van Krisztus édesanyja iránti tiszteletünk is. Hűségesen akkor ünnepeljük az Ő örökséget, ha azt a hitet, amit vallott, amit szeretet volna átadni mindenkinek aki Hodászon él, különösen a legszegényebbeknek továbbadjuk”

A liturgia végén Kocsis Fülöp püspök atya megszentelt azt az oltárterítőt, melyet a Sója család készíttetett az ünnep alkalmából. Ezt követően a Sója család részéről Sója Szabolcs, a hodászi egyházközség részéről Péter bácsi és Lakatos Sándor emlékezett meg Sója Miklósról. Felidézve egy-egy történetet, a cipősfüzettől, az első oltár viszontagságos beszerzésén át, a húsvéti pászkaszentelésig.

Az ünnepi program zárásaként kiállítás megnyitóra került sor, melyet Seszták Oszkár a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés elnöke nyitott meg. Köszöntőjében utalt arra, hogy Miklós bácsi meg tudta látni a legkisebbekben is a Krisztusi szeretetet, amit nekünk is meg kell látni mindenkiben ott, ahol éppen szolgálunk.

A délelőtt tartalmas programjai, a lélek feltöltődése után szerény agapéra , ebédre invitáltak mindenkit a templom előtti térre, kóstolót kínáltak a hagyományos cigány és nem cigány ételekből.

Ez a mai ünnep is bizonyította mennyire fontos számunkra Sója Miklós parókus munkássága, a cigánypasztoráció s nemcsak Hodászon, hanem az egyházmegyében egyaránt.

Élete, szolgálata, embersége, hite példaként áll előttünk.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum