HÍRARCHÍVUM

Balatoni beszámoló

Balatoni beszámoló
2012. szeptember 8. 14:53

A Szent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat, illetve a Szent Lukács Görögkatolikus Gyermekvédelmi Központ szervezésében 2012. június 18-tól 24-ig intézményünk lakásotthonaiban élő 48 gyermekünk és 6 felnőtt dolgozónk (+2 dolgozónk saját gyermeke) kíséretében egy hetet tölthettek a Balatonakalin található táborban.

A gyermekek nagy várakozással indultak táborozni, sokan közülük még sosem látta a Balatont. A hosszú vonatút végeztével a kicsik el is foglalták szálláshelyüket. A tábor vezetője a megérkezést követően köszöntötte a nyaralókat, valamit a fontosabb információkat elmondta, a szabályokat ismertette. Gabika a tábor irányítója az egy hét alatt kedvességéről, rugalmasságáról és segítőkészségéről adott tanúbizonyságot. A kísérők a gyermekek elégedettségére sok programot szerveztek, többek között hajós kirándulást, gyalogos túrát, ki-mit tudot, discót, különböző sport bajnokságot. Ne feledkezzünk meg persze a Balatonról, az szerencsés nyárias időjárás lehetőséget adott szinte minden nap a strandolásra. A gyermekek számára alkalom adódott új barátok szerzésére, új kapcsolatok létesítésére, mivel mind nyírbátori, mind a nyírszőlősi gyermekek egyszerre vehettek részt a nyaraláson.

2012. július 23-tól 29-ig egy hetet tölthettek el az intézményünk nevelőszülei saját és nevelt gyermekeikkel a Balatonakali gyermektáborban. 11 felnőtt, 7 nevelt, valamint 4 saját gyermek vett részt a táborozáson. Nagyon örültek a családok a lehetőségnek, hiszen nagyon ritkán van alkalom arra, hogy a teljes család együtt üdüljön a Balatonnál, ilyen szép helyen, kedvezményes lehetőséggel. Külön szeretnénk kiemelni, hogy a nevelőmamák is kikapcsolódhattak a 24 órás szolgálatból, hiszen a finom ételeket most nem ők főzték és a gyerekeket a színes program kötötte le. Ezek körül is kiemelkedő volt a Balatonban való fürdés és a különböző kirándulási lehetőségek a környék nevezetes tájain (Kolontár, Zánka, Balatonfüred, Tihany, Csopak). A Gyermekvédelmi Központ vezetői is meglátogatták a nyaraló családokat, így volt lehetőség arra, hogy közelebbről is megismerjék őket. A tábor gondnoka, minden nap különböző meglepetésekkel szolgált, szüli – névnap megünneplése, esti bográcsozás, diszkó. A nevelőcsaládok jól érezték magukat, új barátságokat kötöttek, és remélik, hogy jövő nyáron ismét nyaralhatnak együtt a családok.

Az intézményünk gyermekei, dolgozói és nevelőszülei részéről szeretnénk köszönetet mondani a szervezőknek táborozás biztosításáért.

 

Nyíregyháza, 2012. augusztus 1.

 

Bodnár Gábor Zoltán
igazgató

 


 

A Hajdúsági Görögkatolikus Gyermekvédelmi Központ gyermekeinek és fiataljainak egy nagyobb csoportjával (7 lakásotthonból 61 fő) 2012. július 16-án egyhetes táborozásra indultunk Balatonakaliba. A kimerítő hosszú vonatozást a tábor elfoglalása, belakása , a környék esti becserkészése és a Balatoni naplemente látványa hamar elfeledtette.

Másnap nem volt az időjárás nagyon kegyes hozzánk, de ez nem akadályozhatott meg bennünket, hogy jót dideregjünk a Balatonban. A nagy víz hívó szavára mindenki immunissá vált a hidegre és élvezte a pancsolást. ( Még azok a nagylányok is, akik végül - teljesen véletlenül- ruhástól kerültek bele a Balatonba).

Szerdai napon egy időre kettévált a csapatunk. Egy buszra való táborozó Tihanyba, a másik felünk pedig Veszprémbe utazott. Pénteken ugyan ez volt a program csak helyszint cserélve. A tihanyi apátság szépsége lenyűgözött mindenkit, mint ahogy a mellőle csodálható balatoni panoráma is. Kipróbáltuk a tihanyi visszhangot is, de sajnos akárhogy óbégattunk, nem válaszolt. ( Ki kell emelni a Szent Lukács gyógyolajat, ami csak itt kapható és a darázs csípéseink kiváló gyógyítója volt). Ezt követően a Levendula házat látogattuk meg. Itt egy lenyűgöző filmet láthattunk a Balaton és Tihanyi-félsziget földtörténeti keletkezéséről. A kiállítás egy interaktív földrajzórának is megfelelt volna. Az udvaron lehetett játszani, egy kilátóról a belső tó madárvilágát megfigyelni. A tihanyi csapat hamarabb visszaérkezett, így délután önfeledt strandolás volt a jutalom. A veszprémi állatkert nagyon vendég- gyerekbarát. Igaz nincs akkora, mint a Sóstói vadaspark, de a szafari park résszel kibővítve egész napra lekötött kicsit, nagyot, felnőttet egyaránt. Igazi pihentető kikapcsolódás volt.

A szerda estét egy éjszakába nyúló kalanddal zártuk. Alsódörgicsére felgyalogolt a fürdőzős csapat, a Veszprémből érkezőket itt tette le a busz. A középkori egyházi építészet szép emléke az itt található XIII. századi alsódörgicsei templomrom messziről láthatóan magasodik a falu fölé, amely az érett román stílus jegyeit mutatja. Persze a stílus jegyeknél még inkább lenyűgöző volt a csodálatos kilátás a Balatonra és a Káli Medencére, a kisebbeket pedig a lankás lejtőn való szaladgálás lehetősége foglalta le. A falu közepén található a Piarista rend birtokának egykori magtára ( kb. 200 éves ), ami jelenleg a Granárius Vendéglőként működik. A vendéglő udvarán vacsoráztunk. Az emeleten régi, a vidékről begyűjtött használati tárgyak vannak kiállítva, amit meg is tekintettünk, kiváltképp, hogy intézményünkbe is van olyan lakásotthon, ahol sokkal-sokkal szerényebb, hasonló gyűjteményünket bővítgetjük. A táborba vezető út a hosszú nap végére fárasztó, de izgalmas csillagtúra volt.

A csütörtöki napot egy hajókirándulással indítottuk a Zánka hajó fedélzetén. (Ez olyan jó kis hajó, hogy a fedélzeten talált fénykép alapján anno Kádár János és Fidel Castro sem hagyta ki). A Zánka Gyermek és Ifjúsági Centrum kikötőjében dokkoltunk, ahonnan azonnal elfoglaltuk a strand jókora részét magunknak egész napra. A kamikaze-csúszda vitte a prímet. Innen visszasétáltunk Balatonakaliba a táborunkba. Menetközben megkukkantottuk az életnagyságú Dínó kiállítást a gyermekcentrum parkjában és a katonai eszközparkot a kijáratnál. Vacsora után tábor gondnoka, aki szó szerint mindenben gondoskodott rólunk, diszkót rendezett nekünk ehhez értő helyi fiatalok segítségével. Még az egész napos fürdőzés és hazagyaloglás sem vett ki minden erőt a kisebbekből, végig ropták a dizsit.

A pénteken Veszprémből érkezők eltérítették a buszt, persze nem erőszakkal, hanem szép szavakkal. Így a barátunkká vált buszvezető kitérőt tett és Nagyvázsonyban megnézhettük a Kinizsi Pál várát. Igaz csak kívülről, de így is megérte. Legközelebb ha ezen a vidéken táborozhatunk, mindenképp bevesszük a programunkba.

Szombatra megint hűvösebb lett, így délelőtt a táborban használtuk ki a sportolási lehetőségeket illetve a Milyen is a Balaton? rajz pályázatunkat fejeztük be. Még a tábor előtt a lakásotthonokban rajzolhattak a gyerekek, szerintük milyen is a Balaton. Most a tábor végén saját élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodva ismét lerajzolhatták ezt. Délutáni szabadprogram keretében séta a falunap rendezvényein illetve bátrabbaknak strandolás töltötte ki az időt. Vacsorát követően értékeltük a tábort, a héten a legtisztább és legszebben kidíszített házikókat, valamint a rajzversenyünk 9 legvarázslatosabb rajzát készítőit jutalmaztuk. Most derülhetett ki , hogy az érkezés napján titkosan kisorsolt nevek alapján egész héten ki, kinek volt az „őrangyala”, akire észrevétlenül vigyáznia, valamilyen módon kedveskednie kellett. E „nagy” titkok felfedése „nagy” ölelésekbe torkollottak. Zárásként a héten készített fényképekből válogatott összeállítást vetítettük ki, hogy újból felidézhessük e legszebb, legemlékezetesebb pillanatokat. Ez a videó ide kattintva elérhető.

Természetesen táborzáró diszkót is rendeztünk. Utolsó nap hamar puccba vágtuk a táborhelyünket és ebéd után fájó szível búcsúztunk tőle. A vonatablakból még sokáig bámultuk a távolodó Balatont.

Ez úton köszönjük a Szent Lukács Szeretetszolgálat és Kelet-magyarországi Fiatalokért Alapítvány támogatását táborozásunk megvalósításához, mellyel felejthetetlen közös élményeket szerezhettünk intézményünkre bízott gyermekeinknek és fiataljainknak, és a velük jelenlévő munkatársainknak.

"És ezeket azért írjuk nektek, hogy örömünk teljes legyen"  1Jn 1,4

 

Hajdúnánás, 2012. július 31.

 

Bíró István


 

2012. június 25-én több mint nyolc óra hossza utazást követően a szakadó esőben a Debreceni és Nyírségi Görögkatolikus Gyermekvédelmi Központ Lakásotthonaiban élő gyermekek, fiatal felnőttek és a velük dolgozó szakemberek, összesen 77 fő elfoglalta szálláshelyét a Balatonakali-i üdülőtáborban. Tele izgalommal vártuk az előttünk álló napokat. A bőröndökből kipakolva még hétfő este lementünk, hogy megmártózzunk a „magyar tengerben”. A víz nagyon kellemes volt, s az elénk táruló látvány csodálatos. Az esti órákban a fontosabb tudnivalókat és a házi rend ismertetését követően kvíz kérdések sorára válaszoltunk, ahol természetesen a vízben használatos játékokat lehetett nyerni.

Kedd reggel nagy izgalommal ébredtünk s vettettük bele magunkat a táj és a látnivalók sokaságába. Meglátogattuk a környező falvakat, városokat, s utunk során sok élménnyel gazdagodtunk. A vízi madarak (hattyúk) élővilága nemcsak szemet gyönyörködtető látvány, hanem jelképe is a Balatonnak. A délutáni órákban visszatérve a táborba alig vártuk, hogy ruháinkat fürdőnadrágra és bikinire cserélhessük, s irány a víz, a csúszda, a játék, és a kacagás. Kicsit még hideg volt a víz, de minket ez nem zavart, nyomtuk egymást a víz alá, dobáltuk a labdát és kentük egymást naptejjel. Az este tollaslabdázással, focizással, zenehallgatással és beszélgetéssekkel telt.

Szerdán korán ébredtünk, hiszen két busz jött értünk, hogy elvigyen bennünket a Tihanyi Apátsághoz. Először egy kis videózással kezdtük a napot, mely során megismerhettük az Apátság és Tihany rövid történetét. Már a teremben is meghittség és csendesség járta át szívünket, de mikor beléptünk az Apátságba a gyönyörtől nem találtunk szavakat. Ki-ki a maga tempójában végig járta az altemplomban található kiállítás, s utána a bazársor, és a kellemes hangulatot ébresztő, illetve hagyományokat tisztelő utcákon jártuk be Tihanyt. A nagy csapat a tihanyi echonál együtt kiáltotta a ha-hót, de sajnos annyira beépültek a házak, hogy csak a nagyon kitartóak és csupa fülek hallhatták már a választ. Ahogyan a tihanyi köszönés szól: „Béke az érkezőnek, Áldás a távozónak!” mi is ezzel a mondattal a szívünkben vettünk búcsút a vidéktől. A délutáni fürdőzést és az esti vacsorát követően, gyorsan öltöztünk s indultunk, hogy mi is kipróbálhassuk a kertmozi nyújtotta hangulatos esti filmnézést. A hazafelé úton egyetértettünk abban, hogy a film is nagyon jó volt, és hogy nem lett volna szabad kihagyni azt a látványt, melyet a szentjánosbogarak éjjeli tánca tárt elénk.

Csütörtök reggel ismételten útra keltünk, hogy a híres Badacsonyi Koporsó hegy egy részét megmásszuk. Odaérkezvén egy órás túrázást követően, melyet a tikkasztó nyári melegben tettünk meg, hallgatva a percenként elhangzó „ott vagyunk már” kérdéseket, és a „már nem sok van hátra” válaszokat, elérkeztünk a Szegedy Róza múzeum és emlékházba, ahol üdítővel, zsíros kenyérrel és gazdag kulturális és múzeumi látnivalókkal vártak bennünket, de a csúcsélményt, mégis a dzsipezés nyújtotta a gyerekek számára. A hegyoldalon kocsikázhattunk, s láthattuk a csodálatos kilátást, s megtudhattuk miért más a Balaton színe néhol, és természetesen megnézhettük a Badacsonyi borok szőlőtőkéit is. A bátrabbak és a kitartóbbak a Rózsakőt is felkeresték, ahol a néphitnek megfelelően mindenki mormolta fiú és lányneveket, hogy beteljesedjék a szerelem. A hegyről lefelé menet a szőlő ismert népdalokat énekelve hamar eltelt az idő, s már azon kaptuk magunkat, hogy a standon vagyunk és vizet ízlelgetjük. Természetesen itt sem maradhatott el a bazársoron való nézelődés, ahol kisebb ajándékokat, emlékeket vásárolhattunk. Este természetesen már jobban tudtuk a választ a kvíz kérdésekre, hiszen figyeltünk az utunk során elhangzottakra.

Péntek reggel szabad program volt, mert ma este valami nagy meglepetés várt bennünket, bár igyekeztünk kíváncsiskodni, de mindhiába. A legtöbben a strandolást választottuk, de voltak, akik a zánkai kalandparkban tesztelhették kitartásukat és erejüket. A mai napon, a tábor területén álló kis fára felkerült az emlékszalagunk is, mely azt szimbolizálja, hogy ott jártunk és nagyon jól éreztük magunkat. Nagy izgalommal készültünk az esti programra, amely a kikötő felé vezetet bennünket. Megérkezett a hajó, mely nemcsak nagy volt, és csodásan szelte a Balaton vizét, hanem olyan hangosan szólt rajta a zene, hogy az nap este ott biztos nem kaptak a halak. Egy disco-hajózás volt a meglepetés, mely nem is akármilyen élményt nyújtott mindenki számára. Már azt gondoltuk, hogy ennél jobb nem is lehet, de ezt követően éjszakai fürdőzés vette kezdetét. A víz selymesebb és finomabb, mint nappal és persze a nap sem égette a bőrünket.

Szombaton szomorúan pakoltunk be bőröndjeinkbe, és a takarítást követően indultunk a vasútállomásra, bízva abban, hogy nem utoljára látjuk a vidéket. A hazafelé vezető úton szívesen vettük számba az elmúlt hét eseményeit és programjait.

Csodálatos élményekkel gazdagodtunk az elmúlt napokban, s megismerhettük Magyarország egyik legszebb részét, a dombok, a fák és a Balaton nyújtotta tiszteletet parancsoló, gyönyörű tájat. Táborozásunk során voltak persze kisebb gondok, melyek azt gondolom egy ilyen nagy létszámú csapatnál természetes, de az idő majd mindent megszépít, s csak mosolygunk, majd ha meghalljuk valahol, hogy „sótartó, fáklya, felmosó nyél” és egyéb dolgok! A gyermekek közössége jobban megismerhette egymást, s kialakultak kisebb-nagyobb barátságok is.

A tábor összes dolgozójának köszönjük a részünkre ott nyújtott segítségét és megértését. Soraimat egy idézettel zárnám, annak a reményében, hogy jövőre is lesz lehetőségünk a vendégszeretetüket élvezni: „A vendégszeretetről el ne felejtkezzetek, mert ez által némelyek, tudtokon kívül, angyalokat vendégeltek meg.”  (Zsidók 13:2)

 

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum

  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg

ÖN ITT VAN JELENLEG:

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2019 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert