Karácsonyig hátralévő napok tropárja (4. hang. Elcsodálkozott József… dallamára):

Készülődj föl, Betlehem, * mindnyájunk számára megnyílik az Édenkert! * Ékesítsd fel magad, Efráta, * mert a barlangban az élet fája sarjad ki a Szűztől; * hiszen az ő méhe szellemi Paradicsommá válik, * melyben az isteni ültetvény díszlik, * melyről ha eszünk, élni fogunk, * s nem halunk meg, mint Ádám. * Krisztus születik, * hogy előbb elesett képmását fölemelje.

Betlehem falucskáját buzdítjuk a készülődésre? Hogyan készülhet egy falu? Ékesítse magát az a vidék, Efráta, amely ezt a kis települést magába zárja? Miként lehetséges ez? A készületre buzdítás nyilván nem a házakra, utcákra vonatkozik, de nem is a 2000 éve élt, rég megholt embertársainknak, akik elutasították a méhében Isten Fiát hordozó Istenszülőt.

A buzdítás sokkal inkább nekünk szól, akik már jó ideje, lassan negyven napja – vagy akár egész életünkön át – várakozunk, vágyakozunk az Istenre. Minket lelkesít, hogy még az értelem nélküli teremtmények is készülnek a nagy csodára, hogy Isten emberként közénk száll, közénk áll. Megváltozik Tőle a világ, s erre készülnünk kell. Megváltozik tőle az életünk, de csak akkor, ha mi is beállunk a készülők sorába.

A Gyermeket szülő Szűz méhe szellemi Paradicsom, az elveszett Édenkertet rejti magába. Akkor a bűnbeesett ember már nem nyújthatta ki kezét az élet fájához, de most ez az Életadó Fa maga jön elérhető közelségbe hozzánk a barlangistállóban. Ez az isteni ültetvény az a magzat, melyet az Isten Szentlelke által ültetett el a Szűz méhében. Ő a Krisztus, aki előtt hódoltak pásztorok és királyok egyaránt, s aki előtt mi is leborulunk saját templomunkban, aki mi is imádunk a szívünkbe érkező Eukharisztiában. Melyből, ha eszünk, élni fogunk, s nem halunk meg, bár bűneink miatt az volna a sorsunk. Krisztus születése visszaállítja az eredeti Isten-képmást, amelyet ősatyánk Ádám elvesztett, de most soha nem látott ragyogásában, tündöklésében újra osztályrésze lehet.

Minket akar fölemelni Krisztus! Minket akar megváltani a jászolban fekvő Kisded. De nélkülünk erre még az Isten sem képes. Készülnünk kell, hogy méltó hajlékot nyújthassunk neki Karácsony ünnepi Szent Liturgiáján, amikor az Eukharisztiában eljön hozzánk. Föl kell ékesítenünk ezt a hajlékot, lelkünk hajlékát, hogy méltóvá legyen – legalábbis tőlünk telhetően – a Szent Titok befogadására.

Zsoltárbeosztás a 40 napra:

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum