HÍRARCHÍVUM

Fiaiban él a nemzet

Fiaiban él a nemzet
2013. április 30. 10:42

 

„Jézus pedig monda: Hagyjatok békét e kis

 gyermekeknek, és ne tiltsátok meg nekik,

hogy hozzám jőjjenek; mert ilyeneké a

mennyeknek országa.”

Máté 19:4.

 

Vallás. Hit. Egyház. Olyan fogalmak, amelyekről az embernek a gyengék védelme, az elesettek támogatása jut eszébe Konstantinus császár óta, hisz a balsorsúakról való gondoskodás egybeforrott a katolikus egyház nevével. Ahogy később Európa szerte terjedt a hit eszmeisége, úgy jártak a nyomában a betegeket gondozó ispotályok, a lelki vigaszt nyújtó templomok, az iskolák, és az árvákat gondozó kolostorok.  Hazánk keresztényhitűvé válása óta évszázadokon át fennmaradt ez a szokás a segítő rendeknek hála. Magyarországon a XX. század második felének politikai berendezkedése miatt háttérbe szoruló egyházaktól állami kézbe vették, és intézményesítették az árvaellátást, és megszületett a klasszikus értelemben vett gyermekvédelem. Napjainkban a történelmi egyházak újra megkapták rá az esélyt, hogy méltóképpen folytathassák évezredes hagyományaikat, bizonyítandó hatékony társadalmi felelősségvállalásukat. A Hajdúdorogi Egyházmegye is erre az ösvényre lépett, oktatási intézményeinek fejlesztéseivel, gyermekvédelemben és idősgondozásban betöltött szerepével Nyíregyházán is bizonyítja gondoskodás iránti elköteleződését.

A Szent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat fenntartásában három gyermekvédelmi intézmény működik egyházmegyénkben, amelyek több mint félezer nevelőcsaládban lévő férőhely mellett 27 lakásotthont működtetnek. A Hajdúsági Görögkatolikus Gyermekvédelmi Központ 10 hajdúnánási lakásotthonában 113 gyermeknek ad ételt, otthont, és jótékony hatású környezetet. A Debrecenből irányított Debreceni és Nyírségi Görögkatolikus Gyermekvédelmi Központ 9 lakásotthonában 94 gyermek nevelkedik. Nyíregyházáról látja el feladatát a Szent Lukács Görögkatolikus Gyermekvédelmi Központ, amely négy lakásotthont működtet Nyírbátorban, egyet Balkányban, illetve hármat Nyírszőlősön. A lakásotthonos szakellátási forma a gyermekvédelmi rendszer átfogó reformja során jött létre, amikor a gyermekotthonokat – melyeket sokan lelencházként aposztrofáltak – felszámolták, és családiasabb, gyermekbarátabb gondozási helyeket részesítettek előnyben. A lakásotthonok tíz-tizenkét férőhelyet biztosítanak államilag gondozott gyermekek, illetve felnőtt korú utógondozottak részére. Szeretetszolgálatunk rendszerében egy lakásotthonban négy lakásotthoni felügyelő dolgozik a gyermekekkel, lakásotthon vezetők irányítása alatt, így biztosítva, hogy a gyermekek állandó felügyeletet, védő-óvó nevelést, és koruknak megfelelő ellátást kaphassanak. A családból való kiemelés azonban egyik nevelt számára sem kedves emlék, ezek a veszteségélmények akár egész személyiségükre negatívan hathatnak. Ezért a gondozási helyeken a biztonságot nyújtó környezet mellett állandó pszichológusi jelenlét gondoskodik arról, hogy a traumából fakadó feszültséget le tudja vezetni a gyermek. Természetesen ezek után sem engedjük el a kezüket. A pszichológusok segítségnyújtása továbbra is rendelkezésre áll, csakúgy mint a lakásotthonokhoz tartozó fejlesztőpedagógusoké. Az eltérő szocio-kulturális közegből érkező, halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek számára komoly kihívást jelenthet a megváltozott iskolai közeg, és tanulási nehézségek is hátráltathatják őket. Fejlesztőpedagógusaink munkája, hogy felzárkóztassák a nevelteket a korosztályukhoz és segítsék a tanulásukat. A munka oroszlánrésze azonban kétségkívül a gyerekeket nevelő lakásotthoni felügyelőkre hárul. Ők azok, akik az év minden napjának minden percét a gyermekek mellett töltik, egyszerre gondoskodva a nevelésükről, az ellátásukról, és a szabadidejük hasznos eltöltéséről. Az ő feladatuk az, hogy megtalálják a minden gyermekben benne rejlő tehetséget, és segítsenek annak a kibontakoztatásában. Nem lesz minden neveltből festő vagy futballsztár, de sokféle tehetség létezik, és sokféle siker létezik. Tehetség, hogyha a gyermek szembe mer nézni a kiközösítés, és a nehézségek okozta félelmeivel, és elmegy az iskolába. Siker, amikor egy neveltünk barátok szerez, párkapcsolatot épít. Tehetség kell ahhoz, hogy megtalálják a helyüket a társadalom rendszerében, és siker az, amikor megtartják ezt a helyet. Egy egész munkacsoport dolgozik tehát azon, hogy a gyermekek olyan gyermekkort élhessenek meg, amely mindenkit megillett. A lakásotthonoknak olyan környezetet kell nyújtaniuk a neveltek számára, ahova jó érzéssel, és félelmek nélkül tudnak visszatérni az iskolából, és pozitív, lehetőségekkel teli életutat kínálnak fel számukra. Hiba lenne azt feltételezni, hogy a lakásotthonok feladata kimerül a gyermeke eltartásában, megőrzésében. Fel kell készítenünk őket az önálló életre, azokra a feladatokra, amelyek előttük állnak, és eszközt kell adnunk a kezükbe ahhoz, hogy ezeket a feladatokat meg tudják oldani. Minden egyes perc, amit a neveltjeinkkel töltünk felbecsülhetetlen értékű nemzetmegóvó munka, hiszen arra törekszünk hogy ezekből a neveltekből később a társadalom teljes értékű, hasznos tagja váljon.

Társadalmi felelősség, hogy képessé váljunk érzékenyebbnek lenni a kiszolgáltatott, hátrányosabb helyzetű emberek problémái iránt. Feladata minden ma élő állampolgárnak, hogy interakciót valósítson meg a hányatott sorsúak, és a tágabb, a közösségi rendszerek között. Minden gyermekben benne rejlik a gyémánt, nekünk, gyermekvédelmi intézményeknek a dolgunk, hogy lecsiszoljuk. Ugyanakkor nem hunyhatunk szemet a tény felett, hogy idővel a legjobb csiszolópapír is megkophat, és időszerűvé válik a cseréje. Mi is eszközt próbálunk újítani, amikor a térségben új lakásotthont szeretnénk kialakítani. Bízunk abban, hogy Nyíregyháza lakossága megérett arra a feladatra, hogy a legtöbb megyeszékhelyhez hasonlóan befogadja a lakásotthonokat, és közvetett szerepet vállaljon a halmozottan hátrányos helyzetű társadalmi csoportok re-integrációjában, pusztán azzal, hogy befogadó, megértő és elfogadó környezetet nyújt a kevésbé szerencsés gyermekek számára. Ezzel segíthetik azt az áldozatos munkát, amit a lakásotthonok dolgozói végeznek. Ismerjük fel, hogy a társadalmi érzékenység, attitűd megfelelő alakítása, a közvélemény érzékenysége és a kapcsolati kultúra erősítése létfontosságú a szociális felzárkóztatás szempontjából. A most kínálkozó lehetőség legyen tehát mindnyájunk közös útja. Egy példa arra, hogy a hazai gyakorlatban is el tudunk indulni ezen az úton, a felelős társadalommá válás útján.

 

 

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum

ÖN ITT VAN JELENLEG:

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2019 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert