NEWS ARCHIVE

Az élet ajándéka: Kincseket találtam!

Az élet ajándéka: Kincseket találtam!
2013. május 29. 15:09

2012 szeptemberében egy nagyon szép, és egyben nagyon felelősségteljes feladatot kaptam az iskola vezetésétől.  Az énekkar megszervezése.

Az első meghallgatások után a gyerekek boldogan jöttek a próbákra. Játszva, jó hangulatban egyre nehezebb zenei feladatokat oldottak meg, és mesébe illő egyszerűséggel összeállt a zenei világnapra (október 1.) az alsó és a felső tagozatos kis csapat műsora. Az egész iskola együtt dalolta: „Mindenik embernek a lelkében dal van…” Kedvenc dalainkat a családi napon a szülőknek is elénekeltük.

Az iskolában „kincseket”, igazán tehetséges gyerekeket találtam! Ők a kórusgyakorlat mellett, felkészülés időszakában olyan énektechnikai képzésben vettek részt, melynek segítségével még biztosabbá vált a hangjuk. Megyei népdalversenyeken bizonyíthatták népdalszeretetüket, rátermettségüket. Nevelő-oktató munka fontos része a hagyományok tiszteletére, a népi értékek ismeretére és megbecsülésére nevelés. Ezt szolgálja hajdúsági és a bihari népdalkincs élményszerű, hiteles előadása.

Advent idején nevet választottunk mindkét kórusnak. Köszönjük Kocsis Fülöp püspök atyának és Dalanics Zoltán parókus atyának a névadásban nyújtott segítségét. Így született meg az alsós  Csengettyű Gyermekkórus és a felsős Mécses Gyermekkórus.

Az adventi koszorúnál, a SZBOK karácsonyi koncertjén és a karácsonyi szent liturgián már egy összeszokott kis közösség lépett színpadra.

A szülők és az iskola nagy örömére tanév során többször énekeltünk a város közönsége előtt, ahol szülők, nagyszülők, ismerősök, barátok, tanárok és diáktársak tapsolhattak egy-egy hangulatos produkció után. Ezek a gyerekek az éneklés szeretetét otthonról hozták. A gyermekkorban megtanult liturgikus énekek, a népdalok, a nagyszülők kedvelt nótái előjönnek énekórán is. Az eredmények eléréséhez nemcsak szakmai tudásra van szükség, hanem a szülői támogatásra is. Nagyon jó érzés volt, hogy a szülők eljöttek a hangversenyekre, az eredményhirdetés után együtt örültünk a díjaknak.

A második félév igen sok zenei élménnyel és kiváló eredménnyel gazdagította az iskolánkat.

A nyíradonyi idegen nyelvi dalverseny arany és ezüst minősítést szerzett csapatai,  a debreceni és a kisvárdai népdalverseny győztesei nagyon sokat dolgoztak azért, hogy a dalokat tisztán, hitelesen, stílusos színpadi koreográfiával adják elő.

Népi énekegyütteseink (Rozmaring kisegyüttes – Rokolya énekegyüttes) legnagyobb elismerése az az országos ezüst minősítés, amelyet a  Tiszán innen Dunán túl országos népdalversenyen értek el. Budapesten Magyarország minden megyéje képviseltette magát, és rangos szakmai zsűri előtt léptek a gyerekek színpadra a Néprajzi Múzeum patináns termeiben.

Az iskola kórusainak munkája az Éneklő Ifjúság minősítő hangversenyére teljesedett ki. Biztos tudás, fegyelmezett színpadi megjelenés, őszinte átélés, színes előadás. A Mécses Gyermekkórus arany minősítése, a Csengettyű Gyermekkórus ezüst minősítése egész éves munkánk szakmai elismerése.

Úgy igyekeztem összeállítani az énekkar éves programját, hogy abban mindenki megtalálja a neki tetszőt! Az énekkar repertoárját minden hónapban bővítettem, új dalokat kerestem. A csoport sajátos arculatához alkalmazkodva a klasszikus művek, egyházi énekek, népdalok, népdalfeldolgozások, kánonok mellett musical részleteket, közismert slágereket is tanultunk.

A kórusban óriási nevelőerő rejlik! Barátságos, családias légkör kialakításával mindent megteszek azért, hogy tanítványaim jól érezzék magukat az énekkari próbákon, és büszkék legyenek arra, hogy a Szent Bazil Oktatási Központ gyermekkórusában énekelnek. A gyerekek a kóruspróbákon megtanultak egymásra figyelni, megtapasztalhatták az együtténeklés örömét, a siker nagyszerűségét.

Most, évvégén, az általános iskola kulturális gálaműsorán a legsikeresebb produkciókból válogatunk, a SZBOK gimnáziumában pedig a Kis éji zene elnevezésű koncerten együtt énekelhetünk a gimnázium ifjúsági kórusával, a nyíregyházi és az újfehértói görögkatolikus iskolák dalosaival.  

Okleveleket, fényképeket, gyermekrajzokat, apró ajándékokat őrzök a fiókom mélyén. A legnagyobb ajándék azonban ott van a gyerekek tekintetében. Amikor feláll a kórus a színpadra, hangot adok, felemelem a kezem, és megszólalnak az angyali hangok…. A kórusmű végén leintem az utolsó hangot, megfordulok és a közönség soraiban ott tapsolnak a kollegák, a szülők, a barátok. Itt Hajdúdorogon egy szeretetteljes tanári közösséget ismertem meg. Figyelmességük, őszinteségük az első perctől végig kísérte munkámat. Öltöztették a gyerekeket, vasalták a ruhákat, hajat fontak, fényképeztek, eljöttek a fellépésre, vigyáztak a kicsikre, szorgos kezek hangversenyteremmé, bálteremmé alakították a tornacsarnokot, beálltak a kórusba énekelni és együtt örültek velünk.

Köszönöm az iskolavezetés bizalmát, a kollegák támogatását, a szülők segítségét, a gyerekek kitartását!

Végül a ballagási műsor dalai közül választottam egyet:

„Mindannyian mások vagyunk,

Bár egybe, másban hasonlítunk,

Mindannyian mások vagyunk.

Még jó, hogy van néhány közös dalunk.”

Radics Teréz
karvezető

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum

HERE YOU ARE:

BACK TO TOP


FOLLOW US ALSO IN THE SOCIAL MEDIA:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2019 Eparchy of Nyíregyháza

Development: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert