HÍRARCHÍVUM

Felvidéken jártak a nyíradonyi Szent Mihály iskola tanulói

Felvidéken jártak a nyíradonyi Szent Mihály iskola tanulói
2013. június 13. 10:48

2013. június 7–8-án iskolánk, a Szent Mihály Görögkatolikus Általános Iskola tanárai és tanulóiból verbuválódott csapat tanulmányi kirándulást szervezett. Célunk az volt, hogy bővítsük ismereteinket, megismerjük szomszédaink hagyományait, szokásait, a tradicionális szlovák és lengyel konyha ízeit, valamint bővítsük, fejlesszük nyelvi ismereteinket.

Június 7-én hajnalban indult a 48 fős csapat. Első állomásunk Kassa történelmi városrésze volt. Topor István kollégánk lenyűgöző, tartalmas, sok érdekességgel tarkított előadása után kíváncsian léptünk be a Szent Erzsébet főszékesegyházba. Idegenvezetőnk levitt bennünket a Rákóczi kriptába is, ahol a fejedelem hamvai szarkofágjánál Mikes Kelemen utolsó levelének felolvasása, a Szózat eléneklése mellett tanulóink koszorút helyeztek el.

Megrázó élmény volt, több szempárból könny csordult. A székesegyházban tartózkodók közül többen sírtak.

Ezután séta következett az óváros utcáin. Láttuk az Orbán-tornyot, a Kátay-házat, a Barkóczy-, Érseki- és Forgách palotákat…

Természetesen nem hagyhattuk ki, hogy meg ne kóstoljuk a híres fagylalt és sütemény különlegességeket.

Kora délután indultunk második állomásunkra, Zakopanéba, ahol a szállásunk is volt. Mivel vacsoraidőben érkeztünk, étterembe indultunk, hogy valami újabb ínycsiklandó érdekességgel találkozzunk. Roskadoztak az asztalok a finomabbnál finomabb ételkülönlegességektől. Lányaink közül páran olyan jól érezték magukat, hogy táncra perdültek. A talpalávalót a lengyel zenekar húzta. Este elfoglaltuk a szálláshelyünket. Persze előtte jól bevásároltunk és barangoltunk Zakopane utcáin. Gyerekeink szemére nehezen jött álom. De nem is azért mentünk, hogy aludjunk, hanem hogy minél több élménnyel, benyomással találkozzunk. Így engedtük, hogy az épülethez tartozó játszótéren kiengedhessék a még bennük lévő energiát. Gyönyörű volt minden. A sötétben körülölelt bennünket a Magas-Tátra, csend volt és nyugalom, szinte még a csillagos ég is közelebb volt hozzánk. A levegő pedig tiszta és friss volt, amire minden ember vágyik.

Másnap korán hajnalban indultunk arra a helyre, ami tulajdonképpen a kirándulás célállomása volt: Auschwitz-Birkenau.

Sokan megtanultuk, tudjuk, sok diák elmondja érettségi tételében, hogy „a II. világháború idején öt éven át keltettek félelmet ezek a táborok a hitleri Németország által megszállt országok népeiben”. Kell, hogy egyszer az életben mindenki a „borzalmak földjére” lépjen, s szembesüljön mindazzal, amit a történelem könyvek lapjai leírnak. „Arbeit macht frei” – e cinikus felirat ma is ott van a főkapun (a munka szabaddá tesz). Ezen a kapun át indultak ki, s tértek vissza tizenegynéhány órás munka után a foglyok mindennap. termekről termekre jártunk, borzalmasabbnál borzalmasabb dolgokkal szembesültünk: emberi hajak, cipők, táskák, tárgyak játékok, ruhák, a kínzókamrák, a gázkamrák, a krematórium, a kivégzőfal (halálblokk)… Sorolhatnánk, de nem tesszük. Egy biztos, e helyen szem nem marad szárazon. Célunk nem az elrettentés volt, hanem szembesítés. Hová juthat az emberiség, ha engedi, hogy ilyen vagy ehhez hasonló borzalmakat egyesek elkövethetnek? Miért olyan nagyon fontos a tolerancia, az élet védelme és tisztelete, mások elfogadása, az egyéni szabadság védelme, az élethez való jog…?

A haláltábori látogatás után utolsó állomáshelyünkre, Krakkóba érkeztünk. a „Királyi Város” a Kárpátok lábánál, a Visztula partja ment én fekszik. Évszázadokon át ez volt a lengyel főváros. Az Óvárosba mentünk. Ez a régi idők tanújaként megőrizte eredeti, XII. századi formáját. A Barbakán körbástya és a Flórián-kapu, a Wawel, a székesegyház… megtekintése mellett újból vásárolgattunk – képeslapok, hűtő mágnesek, plüss sárkányok mellé füstölt sajt is került a bevásárló táskákba. Estefelés indultunk haza. Búcsút vettünk a Tátra meredek, havas csúcsaitól, s a hajnali órákban június 9-én megérkeztünk haza. Remélem mindenki jól érezte magát. Köszönöm kolléganőmnek, hogy társam és segítőm volt e kirándulás megszervezésében és lebonyolításában. Hálás vagyok, hogy Isten olyan emberekkel hozott össze (gyerekek és felnőttek egyaránt), akikkel együtt lehettem. Köszönöm mindenkinek a részvételt.

 

a szervezők

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum

  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg

ÖN ITT VAN JELENLEG:

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2024 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert