HÍRARCHÍVUM

Énekelni fogok az Úrnak életemben – Gondolatok a Szent Piroska Szakképző Iskola első Kántor-énekvezető tanfolyamáról

Énekelni fogok az Úrnak életemben – Gondolatok a Szent Piroska Szakképző Iskola első Kántor-énekvezető tanfolyamáról
2014. június 25. 09:11

A képzés 2012 szeptemberében indult tízegynéhány jelentkező részvételével. A szokványos lemorzsolódás viszonylag hamar lezajlott: 11 ember járta végig a tanfolyamot. Heti két alkalommal találkoztunk: hétfőn és pénteken délután 14-18 óráig zajlott a képzés. Három tanár tanította a csoportot a következő beosztás szerit:

  • Dr. Bubnó Tamás – liturgikus ének
  • Nyirán János – liturgika
  • Ördög Mária – szolfézs, zeneelmélet, zenetörténet, népzene-népének

A közölt adatok két nehéz, de örömteli és sikeres tanévet foglalnak össze dióhéjban.

A csoport „osztályfőnöke” és a legtöbb tantárgyat tanító tanáraként fontosnak tartom, hogy megosszak néhány gondolatot a kétéves közösen végzett munkával kapcsolatban.

A képzés elindítását szorgalmazók szándéka a következő volt: Jó kántorokat képezni olyan emberekből, akikben van kellő érdeklődés és elszántság a tanulásra, de helyzetüknél vagy koruknál fogva nem vállalhatják a nappali képzést.

A csoport tagjai egytől egyig ilyen érdeklődő, kitartó hallgatók voltak, akik semmiféle zenei előképzettséggel nem rendelkeztek. Civil foglalkozású emberek, akiknek jó hallásuk, jó énekhangjuk volt, és lakóhelyükön – változó színvonalon – ellátták a kántori feladatokat. Az évek folyamán a templomi gyakorlatban kizárólag hallás után megszerzett tudásukat szerették volna elmélyíteni, gyarapítani, stabil elméleti alapokra helyezni.

A Fülöp püspök atyával és Bubnó Tamással folytatott beszélgetések során egyértelműen kirajzolódott, hogy milyen tudással kell rendelkeznie egy mai görögkatolikus kántornak. Ehhez igazítottuk a tananyagot.

A legfontosabb természetesen a liturgikus énekek elmélyült ismerete, stílusos, szép előadása, a nép éneklésének magabiztos, határozott vezetése. A liturgikus énekek megszólalásának „helyét”, a szertartásokat is jól kell ismernie a kántornak, ezt szolgálta a liturgika tantárgy tanulása. Mindezekhez társulnia kell egy általános zenei műveltségnek, alapvető kottaolvasási és zeneelméleti alapismereteknek. Ez utóbbiakat próbáltuk elsajátítani az általam tanított tantárgyak segítségével.

Nem volt könnyű dolgunk. Mint említettem, a hallgatók nem rendelkeztek semmiféle zenei tudással, itt kezdtek ismerkedni a kottával, a zenei szakkifejezésekkel, egyszóval mindennel, amit zenetanulásnak nevezünk. Tapasztalataim szerint azonban ez a fajta tanulás legalább annyi örömet jelentett számukra, mint amennyi kemény munkát és küzdelmet! A sikeres záróvizsgák bizonyítják, hogy a legszükségesebb dolgokat valóban sikerült kinek-kinek elsajátítani, az út pedig nyitva áll: mindenki megtapasztalhatta, miben vannak még hiányosságai, s ha igénye van rá, folytathatja önállóan a tanulást, önképzést.

Aki zenetanulásra adja a fejét, az – a dolog természetéből adódóan – mindig részese lehet különleges élményeknek. Velünk sem történt ez másként. Már rögtön a tanulás második hónapjában, 2012. október 29-én énekes résztvevőként ott lehettünk a budapesti Művészetek Palotájában rendezett centenáriumi gálahangversenyen, amelyet természetesen komoly felkészülés előzött meg. Gyönyörű dolog volt együtt énekelni a színpadon álló 12 kórussal és végül a közönséggel! Aki jelen lehetett ezen az eseményen, életre szóló élményben volt része.

Kisebb horderejű, de számunkra még nagyobb kihívást jelentő, szép esemény volt a két karácsonyi fellépésünk. A Szent Piroska Szakképző Iskola karácsony közeledtén minden évben műsort szervez, ahol az ünnep jegyében minden csoport fellép valamilyen összeállítással. A kántor szakosok mindkét alkalommal szép sikerrel szerepeltek: különböző zenetörténeti korok karácsonyi énekeiből válogattunk és műsorunkat természetesen magyar betlehemes énekekkel zártuk.

A zenei-lelki élmények felsorolásából semmiképpen nem hagyható ki a május 21-én lezajlott gyakorlati vizsgánk, ami nem volt más, mint egy püspöki utrenye a Szent Atanáz Főiskola kápolnájában. Méltó befejezése, megszentelése volt ez a kétéves munkánknak!

Végül, de nem utolsó sorban – a tanfolyam szakmai és zenei méltatása mellett – szólnom kell arról is, hogy az együtt töltött idő, a küzdelmek és az élmények milyen nagyszerű közösséget formáltak a csoportból! A résztvevők között a huszonévestől a 73 évesig szinte minden korosztály képviseltette magát s már rögtön az első hetekben úgy kezdtek működni, mint egy család. Ahol, amiben tudtak, segítettek egymásnak, láthatólag jól érezték magukat egymás társaságában. Nem először tapasztalom pályám során, hogy a zene, a vele való foglalkozás nyitottá teszi az embereket egymás iránt.

Ezt a tanévet is, mint az előzőt, a tiszadobi portánkon zártuk: bográcsolás, közös főzés, evés, ivás, beszélgetés volt a program, igen jól éreztük magunkat.

Örömöt és hálát érzünk a sikeres befejezésért.

Mi tanárok pedig végiggondoljuk, értékeljük az első (mindig a legnehezebb) tanfolyam tanulságait és kitaláljuk, hogy a következő hogyan lehetne még jobb, még hatékonyabb.

Szeretettel bíztatjuk és várjuk azokat, akik szeptembertől szívesen tanulnának velünk a következő „kántor-énekvezető” tanfolyam résztvevőiként!

Ördög Mária

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum

ÖN ITT VAN JELENLEG:

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2019 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert