HÍRARCHÍVUM

Értelmes élet. Késő-antik gondolkodók üzenete a posztmodern emberéhez - Dr. Gyurkovics Miklós ösztöndíja a Nemzeti Kiválóság Programban

Értelmes élet. Késő-antik gondolkodók üzenete a posztmodern emberéhez - Dr. Gyurkovics Miklós ösztöndíja a Nemzeti Kiválóság Programban
2014. december 30. 23:44

Ezzel a címmel nyertem el a Nemzeti Kiválóság Program „Erdős Pál Fiatal Kutatói Ösztöndíj a Konvergencia Régiókban” tízhónapos ösztöndíjat, mely ez év decemberében zárul le (TÁMOP 4.2.4. A/2-EPFK-13-0016). E tíz hónap eseményeiről és eredményeiről szeretnék beszámolni. Korábbi tanulmányaim kapcsán felfigyeltem arra, hogy a Krisztus utáni második és harmadik század korképe nagyon hasonlít arra az Európára, amit posztmodernnek szoktak nevezni, vagyis arra a korra, amiben élünk. Természetesen egy kisiskolás is fel tudná sorolni e két kor nagyon jelentős különbségeit, melyek között talán a legszembetűnőbb a technika fejlettsége és az ezzel járó változások, melyeknek van pozitív és sajnos negatív vetülete is. Ami a kutatásomat illeti, elsősorban az egyed és az adott társadalom belső mentalitását szerettem volna feltárni. Meg akartam érteni egy - egy ember belső logikáját. Azt a gondolkodásmódot, ami a személy életét vezérli. Ugyanakkor kerestem azokat a fontos tényezőket is, amik hathattak a belső ember mentalitásának az alakulására, illetve átalakulására. Szándékosan használom a mentalitás kifejezést, mivel e szó gyökere az emberi értelem (latin mens, mentis), és ez az, ami irányítja a személy egész életét. Másrészről pedig a külső események leginkább az ember értelmét mozgatják, melyeknek következtében hol tudatosan, máskor pedig éppen nem tudatosan fonódik össze az egyénben az a bonyolult szellemi logika, ami az ő cselekedeteit és életvitelét irányítja. Európa emberének a mentalitásába ma leginkább a következő fogalmak fonódnak össze (olyan fogalmak, melyek történelmi események lezajlásával szilárdultak fogalmakká): határok lebontása és megszilárdítása (országok gazdasági felőrlődése, miközben a társadalmi rétegek határai egyre markánsabbak), gazdasági krízis, idegen világ az otthonban és otthon az idegen világban, globalizáció, a tág közösségek megerősödése és a szűk közösségek veszélyeztetettsége, politikai krízis (a múltból áthagyományozott politikai eszmék képtelenek megoldani a társadalom jelen gondjait). Marcus Aureliusz uralkodásának az ideje alatt (Kr.u. 161 – 180) és az utána következő korszaknak hasonló jellegű gondokkal kellett szembenéznie. Az uralkodók a római birodalom nagyságát egyrészt a határok megerősödésével próbálták megvédeni, másrészt pedig a betelepült idegen népekkel kötött szövetségekkel. A népvándorlás, a kultúrák és a sokszínű eszmék áradata olyan mértékben vegyült össze a megkövesült antik világ alapjaival, hogy a szépen megfaragott márványoszlopokat egy teljesen új légkör pezsegte körül, miközben egyre elkerülhetetlenebbé vált a régi elmúlása. Ez az időszak a világtörténelem értelmezőinél úgy ismert, mint a Római Birodalom egyik jelentős krízis korszaka, másrészt pedig, mint a kereszténység bölcsője. Mivel a krízis nem egy útvesztő, és a bölcsőt hamar kinövi a gyermek, ezért az ilyen korszakok tranzitív jellegűek, vagyis átmenetiek. A régi lezárul és következik egy új. A fent említett jelenségek forgatagában, ha a hagyomány „régi marad”, nem képes megérinteni az aktuális élethelyzetben sodródó embert, és így könnyen külsőséggé válhat. Ezt a jelenséget tragédiaként tapasztalhatták a harmadik században azok az uralkodók és szellemi vezetők is, akik mindvégig kitartottak a „régi” mellett. Volt példa azonban arra is, hogy az ősi (szándékosan nem régit írok) helyett valami „más újban” véltek megoldást találni, mint például Heliogbalus (római császár 218-222) és vallási mozgalma, akik sikertelenül a keleti napkultuszt igyekeztek átültetni a római császári udvarra.

A késő-antik korszak olyan szerzőivel foglalkoztam, akiknek a tanítása még az utókor írásaiban is élénken visszhangzott. Az egyik ilyen nagy jelentőségű szerző Alexandriai Kelemen, akinek az írói munkásságát Kr.u. 175 – 212 körüli időszakra datálhatjuk. Miközben a keresztény filozófia első nagy lélegzetű műveit Kelemen nevéhez köthetjük, addig műveiben számos nem keresztény, antik és késő-antik szerző idézeteivel is találkozhatunk. Kelemen művei úgy tették le a keresztény filozófia alapjait, hogy közben áthagyományozták az antik kultúra értékeit. Görög, egyiptomi, káldeai, zsidó, és latin irodalmi alkotások utalásaival találkozhatunk annál a szerzőnél, aki a keresztény tanítás igazhitűségének a kritériumait szabta meg e kor túlzásokba bocsátkozó keresztény színezetű gondolkodóival szemben. Úgy hivatkozik Kelemen a keresztény hagyományra, hogy közben a hellén kultúra egy egész könyvtárát menekíti át az új bölcselet színterére, mely földrajzilag, gazdaságilag, nemre és fajra való tekintettel nem szab határokat. Kelemen írásaiban a klasszikus annak az új szellemiségnek lesz a része, mely a későbbiekben az egész európai kultúrát át fogja alakítani: klasszikus és egyben új (keresztény).

A Kelemenéhez hasonló késő-antik írásokból egy különleges emberi mentalitást fedezhetünk fel, melyre leginkább a forradalmiság és a hűség fogalmai illenek. Mivel hűséges a múlt értékeihez és szabadon tovább is adja őket egy új korszak küszöbén, ezzel egy teljesen újat alkotott.

Kutatásaimban különösen nagy figyelmet fordítottam azoknak a kérdéseknek a megvitatására, melyek a posztmodern és a késő-antik korban is azonos jelentőséggel bírtak. Ilyen például a gazdasági javak kiegyensúlyozott elosztásának a témája, mely mélyen érinti a szegénység és gazdagság – társadalmi feszültségének a problematikáját. Majd hasonlóan fontos a posztmodern ember számára a globalizáció kérdésfelvetése, és annak újraértelmezése. Ez pedig a hely és tér bölcseleti megfogalmazásában csúcsosodik ki. A helytől egyrészt stabilitást, másrészt pedig életteret várunk. Mindkét téma jelentős komolysággal bír a késő-antik szerzők műveiben. A hely meghatározása fizikai, társadalmi, metafizikai és teológiai értelemben is komoly következményeket vonz maga után. Ezért a kutatásom egy jelentős részét arra fordítottam, hogy a „hely” értelmezése céljából több antik és késő-antik szerző írását is részletesen megvizsgáljam, és majd az ebből a munkából nyert eredményeimet összevessem a posztmodern gondolkodók „hely filozófiájával”.

Az elmúlt tíz hónapban alkalmam volt arra, hogy kutatási eredményeimet Rómában, Olmützben, Nagyváradon és más hazai fórumon is bemutathassam és megvitathassam. Különösen fontosnak találtam, hogy az aktuálisan kutatott témaköröket a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán szakszemináriumon és nyitott szemináriumon is bemutathassam. Az utóbb említett nyitott szemináriumon több felsőoktatású intézet hallgatói és más érdeklődők is részt vettek. Az ezeken a találkozásokon elhangzott vélemények és hozzászólások sok szempontból nagyon hasznosak voltak, és új látásmódokra hívták fel a figyelmemet.

A jövőben megjelenő publikációkban igyekszem részletesen bemutatni az eddigi eredményeket, másrészt azonban úgy vélem, hogy az elmúlt tíz hónap eredménye leginkább abban áll, hogy bő forrásanyagot sikerült összegyűjtenem egy következő, nagyobb lélegzetű kutatáshoz.

Hálás köszönetet mondok a Nemezeti Kiválóság Program munkatársainak és a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolának!

Dr. Gyurkovics Miklós

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum

  • Kép szöveg
  • Kép szöveg

ÖN ITT VAN JELENLEG:

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2019 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert