HÍRARCHÍVUM

Három kérdés fiataloktól – három válasz a pápától

Három kérdés fiataloktól – három válasz a pápától
2010. március 31. 11:29

A XXV. ifjúsági világnap előkészületeként mintegy hetvenezer fiatal érkezett Olaszországból, főként Rómából és környékéről a Szentatyával való közös virrasztásra március 25-én este. XVI. Benedek a virrasztás során három római fiatal kérdéseire válaszolt.

Lehetséges valami szépet és nagyot kihozni az életünkből?

Először is az a fontos, hogy ne önmagunkért éljünk, ne pazaroljuk el az életet, hanem a maga gazdagságában és teljességében éljük meg. De hogyan? Ugyanezt kérdezte a gazdag ifjú is. Első pillantásra – mondta a Szentatya – az Úr válasza nagyon száraznak tűnik, mert azt mondja, tartsuk meg a parancsolatokat, de ezeket összefoglalhatjuk ebben a gondolatban: szeressük Istent teljes szívünkkel, és szeressük a felebarátot, úgy mint önmagunkat. Nos, ahhoz, hogy szeressük Istent, meg kell ismernünk. Az első lépés tehát: igyekeznünk kell megismerni Istent. Ennek során rájövünk, hogy az élet nem véletlen, Isten öröktől fogva akarta, Isten szeret engem, és terve van velem.

A lényeg a szeretet – hangsúlyozta a pápa. – A parancsolatok pusztán a szeretet gyakorlati kifejtését tartalmazzák, a szeretet útjára irányítanak. Olyan alapvető értékekre figyelmeztetnek, mint a társadalom alapját jelentő család; az élet, amelyet Isten ajándékaként kell tisztelnünk; a férfi és a nő megszentelt kapcsolata, valamint a társadalmi rend és igazság. Ezek azok az alapértékek, amelyek megmutatják az igaz szeretet helyes útját. Istennek minden emberrel terve van, de mindenkinek igyekeznie is kell azt tenni, ami a szeretet lényege: hogy élete ajándék legyen mások számára. Ez sok lemondással jár – folytatta XVI. Benedek pápa –, de aki igaz és nagy dolgokért adja oda magát, igazi életre lel. Mindenki megtalálja a maga hivatását az önkéntes szolgálatban, imaközösségben, mozgalmakban, a plébánián vagy a szakmájában. Nem az a fontos, hogy valaki tudós-e vagy földműves: Isten számára mindenki fontos, és minden szép, ha teljes odaadással éljük, olyan szeretettel, amely valóban megváltja a világot.

Szentatya, mit jelent az, hogy Jézus szeretettel tekint ránk? Ma is megtapasztalhatjuk ezt?

Úgy gondolom, igen, mert az Úr mindig jelen van, és mindannyiunkra szeretettel néz, csak észre kell vennünk a tekintetét. Ahhoz, hogy találkozni tudjunk Jézussal, először is meg kell tapasztalnunk, hogy szeret, és meg kell ismernünk őt. Ennek különféle útjai vannak. Az első: meg kell ismernünk Jézus személyét, ahogyan az evangéliumok bemutatják. A nagy példabeszédek – pl. a tékozló fiú vagy az irgalmas szamaritánus története – nagyon gazdag képet adnak róla. Minden példabeszédben, ahogy a hegyi beszédben is – világított rá a Szentatya – valóban megismerjük Jézus arcát, aki irántunk való szeretetből teljesen odaadta önmagát, egészen a kereszthalálig.

Elmélkednünk kell tehát Jézus személyéről, de nem elég pusztán elvont vagy elméleti síkon megismerni őt. Fontos, hogy a szívünkkel is megismerjük, azaz beszélgessünk vele az imádságban. Egy embert nem lehet ugyanúgy megismerni, mint ahogy a matematikát tanulmányozzuk, vagyis kizárólag az értelmünkkel. A személy megismeréséhez, különösen ha Jézusról van szó, az értelemre és a szívre egyaránt szükség van. Csak akkor tudjuk őt egyre jobban megismerni és szeretetét megtapasztalni, ha szeretettel, vagyis nyitott szívvel fogadjuk mindazt, amit mondott és tett. Fontos hát, hogy az Egyház közösségében figyelmesen hallgassuk Jézus igéjét, és válaszoljunk rá imádságunkkal, a vele való beszélgetéssel, amiben elmondjuk neki kéréseinket és kérdéseinket. Az igazi beszélgetés során egyre inkább rájövünk, hogyan ismerhetjük meg, s a megismerésből születik a szeretet.

Természetesen nem elég csak elmélkedni, imádkozni: tennünk is kell. A cselekvés – jót tenni, törődni felebarátainkkal – a Jézus felé vezető út lényeges része. Számos lehetőség kínálkozik; mindenki tudja, mit tehet a plébánián vagy a közösségében, hogy Krisztussal együtt odaadóan tevékenykedjen másokért, hogy élőbb legyen az egyház, hogy a hit valóban hatékony erő legyen a mai társadalomban. A lényeg: tudjunk meghallgatni, válaszolni, merjünk belépni a hívők közösségébe, őrizzük a Krisztussal való közösséget a szentségekben (az Eucharisztiában és a szentgyónásban), váltsuk tettekre hitünk szavait, amelyek erőt adnak, és megmutatják Jézus igazi arcát. Az ő szeretete segít és átformál minket – hangsúlyozta a pápa.

Szentatya, honnan meríthetek erőt a nagy döntésekhez, ki tud segíteni?

Kezdjük egy nehéz dologgal: a lemondással, ami végül megszépül, ha tudjuk, miért vállaljuk. Ez indokolja a lemondással járó nehézségeket is. Szent Pál említi, hogy az olimpiai versenyzőknek nagyon kemény fegyelmezettségben kellett élniük, sok mindenről le kellett mondaniuk, hogy elnyerjék a győzelmet. Ez a példa – mondta a pápa – nemcsak a sportra, hanem az élet minden területére érvényes. Senki sem lehet például jó szakember megfelelő felkészültség nélkül, ami mindig fegyelmet és sok lemondást követel. Ugyanígy a művészetben vagy az élet más területein. Vagyis meg kell értenünk, hogy egy cél eléréséhez, legyen az akár szakmai, sport, művészeti vagy kulturális, sok mindenről le kell mondanunk, áldozatokat kell hoznunk. Az emberi lét művészete sok lemondást követel. A lemondások segítenek, hogy megtaláljuk az Isten igéje által mutatott utat, és ne kerüljünk a drog, az alkohol, a szexualitás, a pénz, a lustaság rabságába. Ezek eleinte szabadsággal kecsegtetnek, valójában azonban egyre leküzdhetetlenebb rabság kezdetét jelentik.

Igazi szabadságot az ad, és az teszi értékessé az életet, ha legyőzzük a pillanatnyi kísértést, és tovább megyünk a jó felé – figyelmeztetett XVI. Benedek. – Látnunk kell tehát: ha nem mondunk nemet bizonyos dolgokra, nem erősödik a valódi életre kimondott, nagy igenünk. Legyenek példáink a szentek, akik tudtak lemondani, s így szabaddá váltak; gazdagítják az egész világot, és megmutatják, hogyan is lehet élni.

Arra a kérdésre pedig, hogy ki tud segíteni, azt mondanám, hogy segítenek az egyháztörténelem nagy alakjai, segít Isten igéje, segít a plébániai közösség, a mozgalom, a vállalt szolgálat. Segít olyan emberek barátsága, akik előttünk járnak az élet útján, és meg tudnak győzni arról, hogy ez a helyes út. Kérjük az Urat, adjon nekünk mindig olyan barátokat, akik segítenek meglátni a helyes utat, s így szép és örömteli életre leljünk!

(A válaszokat a SIR olasz katolikus hírügynökség szerkesztett anyaga alapján közöljük.)

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum

ÖN ITT VAN JELENLEG:

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2019 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert