HÍRARCHÍVUM

Jézus-ima lelkigyakorlatot tartottak Komlóskán

Jézus-ima lelkigyakorlatot tartottak Komlóskán
2015. augusztus 11. 10:25

 

„Jertek, most hajtsuk végre a jobbra való átváltozást, mennyei lelkületűre változzunk át buzgón Krisztussal, s a földről az erények magaslatába emelkedvén, lelkesülten örvendezzünk, mert hogy az eltorzult embert könyörületesen megváltoztassa, a Táboron felragyogott a mi lelkünk Üdvözítője!”

Ezen a nyáron is több, mint harmincan éreztünk hívást a Jézus-ima lelkigyakorlatra, hogy a komlóskai hegyen „merítsünk világosságot a világosságból és emelkedjünk fel lélekben…”

A lelkigyakorlatot Kocsis Fülöp érsek-metropolita atya vezette. Hálásak vagyunk, hogy időt tudott szakítani ránk! Segítője és a lelkigyakorlat szervezője Szabó Antal atya volt, neki is köszönjük áldozatos munkáját!

A résztvevők közül többen érkeztek nagyon fáradtan, gondoktól, betegségtől meggyötörten, a családjuk ellátásától vagy beteg, haldokló hozzátartozójuk ápolásától kimerülten. Sokféle ember, sok helyről. S mint eddig mindig, a természet csöndjében szótlanul imádkozó emberek rövid idő alatt testvérekké váltak. Az Isten mindnyájunkat elfogadó szeretetét érezve mi is egyre több szeretetet éreztünk egymás iránt. Ha földi gondjaink, betegségeink nem is múltak el egy csapásra, Krisztus gyógyította a lelkünket a csöndben.

Fülöp atya megértette velünk, hogy nem kell lelkiismeret-furdalást éreznünk az otthon maradottakkal szemben, mert a kegyelemből ami ránk kiárad ők is részesülnek majd. (Legtöbbünknek a házastársa vagy a nagyszülők komoly segítségére volt szükség ahhoz, hogy el tudjunk menni három napra „csak” imádkozni.) Rávilágított,hogy nem úgy tudunk segíteni nekik a legtöbbet, ha folyton azon gondolkodunk, hogyan kellene megoldanunk a problémáikat, hanem azzal, ha Isten elé visszük őket is.

Megtanította velünk azt is, hogy a csend nem magától van, hanem teremteni kell. Kívül is, belül is…

Imáinkat a liturgikus nap keretében végeztük, az utrenyétől imaórákkal, vecsernyével a kis esti zsolozsmáig. Ősi szertartásaink, görögkatolikus énekeink csodálatos dallamai még álmunkban is fülünkben csengtek. Délután és esténként lelki beszélgetésre és szentgyónásra is lehetőségünk volt.

A tapasztalataink megosztásakor néhányunknak nehezére esett mások előtt megszólalnia, de hamar kiderült, hogy megéri erőt venni magunkon. Csak így gazdagodhattunk egymás gondolataival, Fülöp atya hozzászólásaival, s ezáltal kerülhettünk egymáshoz is még közelebb. Igazi közösséggé kovácsolódtunk össze a három nap alatt, szívesen maradtunk volna tovább együtt , de a választott tanítványoknak is le kellett menni a Tábor-hegyéről…

Fülöp atya ránk bízta, hogy hazatérve hűségesek legyünk az imában és az Isten irántunk tanúsított szeretetével forduljunk a körülöttünk élők felé. Ehhez Krisztus adja az erőt az imádságon és az Eucharisztián keresztül.

A lelkigyakorlat méltó befejezéseként Szent Liturgián vehettünk részt, melyet vakító fehér miseruhába öltözött atyák végeztek… Hálatelt szívünkben csak ez a mondat ismétlődött:

„Uram, jó nekünk itt lenni!”

 

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum

  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg

ÖN ITT VAN JELENLEG:

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2019 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert