HÍRARCHÍVUM

„Megalkuvás nélkül!”
Romzsa Tódor élete és kora

„Megalkuvás nélkül!”<br>
Romzsa Tódor élete és kora
2010. június 9. 17:13

Meghatódva, őszinte szívvel,szeretettel és tisztelettel szeretnék papírra vetni néhány gondolatot arról a csapatversenyről, melyet Lakitelken szerveztek a Kárpát-medencében, középiskolás korú fiatalok részére. Egyik öröm, hogy végre lehet kutatni, szólni arról a korszakról, amikor üldözést kellett elviselni papoknak, híveknek a fennmaradásért, „megalkuvás nélkül!” Ha erről beszélek könny szökik szemembe és az ezzel kapcsolatos érzelmek szinte ki sem fejezhetők (hála, tisztelet stb.) Ebben a korban élt Romzsa Tódor görögkatolikus vértanú püspök is.

Másik öröm az, hogy sok fiatal vállalkozott a megmérettetésre, mely tulajdonképpen egy általános műveltségi versennyé alakult. Több felekezetből vettek részt, köztük néhány görögkatolikus is. Csaknem ötven csapat volt. Mi, pedagógusok külön értékeljük, hogy a fiatalok szabadidejüket áldozták a felkészülésre, mely kitartást is igényel. Ennek nevelő értéke is van. Ezért köszönet minden indulónak és a felkészítőknek.

Külön öröm számomra, hogy két unokánk is indult: Vatamány Konstantin 15 éves és Vatamány Athanáz 13 éves, a Budaörsi Szervező Lelkészségből. Az országos csapatok között, ők voltak a legfiatalabbak. Minden csoportnak három tagja volt, ők csak ketten voltak. A levelezős elődöntő után, sikeresen a középdöntőbe jutottak a másik görögkatolikus csapattal, akik Kecskemétről érkeztek. Ezután a döntőbe görögkatolikus részről csak az unokáink jutottak be. Erre előző este szempontokat kaptak, így szinte éjszakába nyúlóan készültek egy riport megírására. A döntőben örömmel látták, hogy Fülöp püspök atyánk is jelen volt. Ami bátorítás is egy versenyző számára, hogy neki is fontos ez az ügy, görögkatolikus azonosságunk ápolása. Nekünk Ungváron és környékén sok rokonunk él. Dédapám édesanyja Romzsa Mária volt, így a vértanú püspökhöz családunk szorosabban kötődik. Maradandó emlék például, hogy a rokonságunkból többen is jelen lehettünk Lakitelken a püspök mellszobrának avatásán, Monajló Mária Theofila bazilita nővér nagynénénkkel, aki a korházban az összevert főpásztort nagy odafigyeléssel ápolta. Ott voltunk Máriapócson is egy busznyi hívővel, amikor ereklyéi a Kegytemplomban voltak. Reméljük, hogy fiataljaink továbbra is érdeklődők maradnak. Szépen utal erre Rónay György: a „Tűzgyújtás” című versében.

Csak az a tűz, ami bent ég, ki ne oltsa bánat keserűség, csak a tűzre vigyázz

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum

  • Kép szöveg

ÖN ITT VAN JELENLEG:

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2017 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert