HÍRARCHÍVUM

Zarándokút Kárpátaljára

Zarándokút Kárpátaljára
2010. július 26. 12:41

2010. július 8-án, csütörtökön a Kispesti Görögkatolikus Egyházközség szervezésében indultunk autóbusszal Kárpátaljára, Lőrincz Krizosztom OSBM szerzetes atya vezetésével. Csatlakoztak hozzánk római katolikus hívek is, és megtisztelt bennünket jelenlétével Hegedűs László esztergomi kanonok, pápai prelátus atya is. A déli órákban Beregsuránynál átléptük a határt, és Beregszász volt utunk első állomása. Ez a város a kárpátaljai magyarság centruma. Mindnyájunknak felüdülés volt sétálni, és megnézni a nevezetes történelmi emlékhelyeket. Jó volt látni Petőfi Sándor és Kossuth Lajos szobrait, a régi Királyi Törvényszéket, amely ma a II. Rákóczi Ferenc nevét viselő Kárpátaljai Magyar Főiskola, és a XVII. századi Oroszlán Szállót, mely épület az Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színháznak ad most otthont. A hajdani Úri Kaszinó épületének falán van egy Széchenyi-emléktábla, mely némán most is azt üzeni nekünk, hogy „ Merjetek nagyok lenni!” Késő délutánra gyönyörű tájakon, imádságos hangulatban megérkeztünk Ungvárra, hogy megcsodáljuk e városnak is szép műemlékeit, köztük a görögkatolikus székesegyházat, és a vele egybeépített püspöki palotát. A XVIII. századi ikonosztáz képsorai, a barokk stílusú mellékoltárok, és freskók lenyűgöztek bennünket. Meghatottan imádkoztunk Boldog Romzsa Tódor vértanú püspökünk földi maradványainál, melyet a székesegyház egyik mellékoltára alatt helyeztek örök nyugalomra. 2001. június 27-én II. János Pál pápa a Lembergi Szent Liturgia folyamán oltárra emelte görög katolikus szolgáját. A világon egyedülálló eseménynek számított, hogy - ukrán földön -, a latin szertartású boldoggá avatás egy bizánci liturgia részeként celebrálódott.

Romzsa Tódor hegyi falvak lelkipásztoraként, az ungvári papi szeminárium professzoraként szolgált, amíg 1944-ben püspökké szentelték. Élete rágalomhadjáratok, templomfoglalások, száműzetések, merényletek harcában telt, míg 1947. november 1-én egy kórházban méreginjekcióval oltották ki életét.

Pénteken reggel Munkácsra látogattunk. Séta közben tekintettük meg a város központjában Munkácsy Mihály, Cirill és Metód szobrait. Imádkoztunk a Szent Márton Székesegyházban, ahol Hegedűs László kanonok, pápai prelátus atya koncelebrált misét Krizosztom atyával.

Ez a város legfontosabb szentélye, mivel Szent Mártont Munkács védőszentjeként tisztelik.

Továbbmentünk a Munkácstól 25 km-re fekvő Szolyvára. Ebben a táborban 1944 őszétől a „málenkij robotra” elhurcolt kárpátaljai magyar férfiak közül több ezren lelték halálukat. Szolyvát a gyűjtőlágerek embertelen bánásmódja, a táborba zárt foglyok szenvedése, magyar Golgotává avatta. Az emlékparkban a 12 000 ártatlan áldozat nevét a siratófal fekete márványtáblái őrzik. A tűző napsütésben, a hely szellemét idéző csendben megrendülten imádkoztunk az elhunytak lelki üdvéért. „Boldog nyugalmat, és örök emléket”. Pannachidánk az égig zengett. Tovább a Latorca völgyében, gyönyörködve az érintetlen természet szépségében megérkeztünk a Vereckei hágóhoz. Az emlékműben felfedeztük az ősi magyar hitvilággal és a honfoglalás körülményeivel kapcsolatos szimbólumokat.

A történelmi emlékjel kápolna alakú, a hét kőtömb a hét vezért, ill. a hét honfoglaló törzset szimbolizálja. Alatta középen gránit oltárkő található, mely a vérszerződéshez használt kelyhet jelképezi. Innen a honfoglaló ősök szemével tekinthettünk a környező hegyvonulatokra, a lankás domboldalakra, a haragoszöld mezőkre, és vadvirágokra.

A kék ég alatt elénekeltük a Himnuszt, a Szózatot, felkötöttük nemzetiszínű szalagunkat, és fotókkal megörökítettük a csodás panorámát. Este még Ungváron, az Ung folyó két partján, annak gyalogos hídján nagyokat sétáltunk, és gyönyörködtünk a városban.

Szombaton a munkácsi Boldogságos Szűz Mária Székesegyházat látogattuk meg. Itt a Könnyező Szűzanya kegyképe előtt Parakliszt végeztünk, és megismertük a kegykép történetét. XV. Benedek pápa ajándékaként került Munkácsra, vigasztalásul az itt élő görögkatolikus híveknek. Utunk a kék Kárpátok övezte festői szépségű völgyben, a Nagyszőlősi-hegység vonulatai között, a Máramarosi-medence kapujáig Husztra vezetett. A „bús düledékeken” a várromot alig lehetett látni, benőtte a burjánzó növényzet. Ezt a napot még megkoronázta a szeklencei Szent Miklós tiszteletére épült görögkatolikus fatemplomban végzett emlékezetes Liturgia. Félhomályban, gyertyafénynél szerényen imádkoztunk.

Több száz éves, kettős nyeregtetős, háromosztatú, fazsindelyes kis ékszerdoboz, kiemelkedő mesterek alkotása. Hazafelé Visken át megálltunk Saján településen. Az ásványvízforrásnál (melyet itteni szóhasználattal „borvíz”-nek is neveznek) megtöltöttük üres palackjainkat.

Vasárnap reggel ismét egy kisebb csodában volt részünk. A szállodát korán reggel elhagyva, hazaútra készen, az ungvári Görögkatolikus Székesegyházba igyekeztünk. Belépve a templomba, az utrenye nagy doxológiája csengett fülünkben. Meghatottan énekeltük velük együtt, mi magyarul. A Szent Liturgiát a helyi parókus és Krizosztom atya egyházi ószláv nyelven és magyarul végezte. Nagy örömünkre szolgált, hogy a kórus anyanyelvünkön is énekelte a liturgikus dallamokat. A szentmise végén, az éltetések után Krizosztom atya megköszönte, hogy ott lehettünk. Hála és szeretet sugárzott minden szempárból egymás felé.

Elhagyva Ungvárt, Munkács ékessége, a vár volt utolsó úti célunk, melyet a városhoz közeledve minden irányból mindig láthattunk. Megnéztük a vár tájmúzeumát, belső udvarait, folyosóit. Láttuk, hogy itt járt Petőfi Sándor, és itt raboskodott Kazinczy Ferenc. A bástyák mellől gyönyörű kilátás nyílt a városra. Fényképeszkedtünk Zrínyi Ilona és a gyermek II. Rákóczi Ferenc szobránál. 2008 tavaszán „visszaszállt” a turulmadár is a vár fokára. Külön köszönettel tartozunk Tatár János idegenvezető testvérünknek, aki figyelemre méltó tudásával tette még szebbé ezt a varázslatos négy napot. Hazafelé az úton az jutott eszembe, hogy milyen nagyszerű és csodálatos dolog, ha egy nemzet emlékezni tud, és megtartja az övéit. Élményekkel gazdagodva, örökségünket ápolva, tovább őrizve, feltöltődve tértünk haza. Istennek köszönet és hála a gazdag múltért, és az ígéretes jelenért.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum

  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg

ÖN ITT VAN JELENLEG:

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2017 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert