2024. április 25.

3. hang

1Pét 5,6-14

Atyámfiai! Alázzátok meg magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket a látogatás idején. Bízzátok őrá minden aggodalmatokat, mert neki gondja van rátok. Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el. Erős hittel álljatok neki ellen, tudjátok ugyanis, hogy ugyanez a szenvedés vár a testvéreitekre is, akik ezen a világon vannak.
Minden kegyelem Istene pedig, aki meghívott minket az ő örök dicsőségére Jézus Krisztus által, maga fog minket, miután kissé szenvedtünk, tökéletesíteni, megerősíteni és megszilárdítani. Neki legyen dicsőség és uralom mindörökkön örökké. Amen.
Szilvánusz, a hű testvér által - úgy gondolom - röviden írtam nektek, kérve-kérve titeket és tanúságot téve arról, hogy Isten igaz kegyelme az, amelyben éltek. Üdvözöl titeket a veletek együtt kiválasztott egyház Babilonban, és Márk, a fiam. Köszöntsétek egymást szent csókkal.
Kegyelem mindnyájatoknak, akik Krisztus Jézusban vagytok. Amen.

ApCsel 10,34-43

Azon időben Péter beszélni kezdett: »Valóban azt tapasztalom, hogy Isten nem személyválogató, ellenkezőleg, kedves előtte bármelyik nemzetbeli, aki féli őt és igazságot cselekszik. Isten elküldte igéjét Izrael fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által, aki mindeneknek Ura. Ti is tudjátok, hogy mi történt egész Júdeában azután, hogy kezdetét vette Galileában, a Jánostól hirdetett keresztség után: hogy miképpen kente föl Isten Szentlélekkel és erővel a Názáretből való Jézust, aki körüljárt, jót tett és meggyógyította mindazokat, akiket az ördög a hatalmába kerített, mert Isten vele volt. Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit ő a zsidók országában és Jeruzsálemben tett. Megölték őt, felfüggesztették a fára. De Isten harmadnapon feltámasztotta őt, s megadta neki, hogy megjelenjen, nem ugyan az egész népnek, hanem az Isten által előre kijelölt tanúknak, minekünk, akik ettünk és ittunk vele, miután halottaiból feltámadt. Meg is parancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek és bizonyítsuk, hogy ő az, akit Isten az élők és a holtak bírájává rendelt. Róla tesznek tanúságot az összes próféták, hogy az ő neve által mindenki elnyeri a bűnök bocsánatát, aki csak hisz benne.«

Jn 8,12-20

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” A farizeusok ezt mondták neki: „Te magad mellett teszel tanúságot, tanúságod tehát nem igaz.” Jézus megfelelt nekik: „Ha magam mellett teszek is tanúságot, igaz a tanúságom, mert tudom, honnan jövök, és hová megyek. Ti ellenben nem tudjátok, honnan jöttem, sem azt, hová megyek. Ti a test szerint ítéltek, én nem ítélkezem senki fölött. Ha pedig ítéletet mondok is, igaz az ítéletem, mert nem vagyok egyedül, hanem én és aki küldött engem, az Atya. Márpedig a ti törvényetekben az áll írva, hogy két ember tanúsága igaz. Én vagyok az, aki tanúságot teszek magamról, és tanúskodik mellettem az Atya is, aki küldött engem.” Erre megkérdezték tőle: „Hol van az Atyád?” Jézus így felelt: „Sem engem nem ismertek, sem Atyámat. Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek.” Így beszélt Jézus a kincstárnál, amikor a templomban tanított, és senki sem fogta el őt, mert még nem jött el az ő órája.

Lk 10,16-21

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg, aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem.” Amikor a hetven visszatért, örömmel mondták: „Uram, még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedre.” Így válaszolt nekik: „Láttam a sátánt: mint villám bukott le az égből. Íme, hatalmat adok nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, és az ellenség minden ereje fölött, és semmi sem fog ártani nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyekben!” Abban az órában Jézus felujjongott a Lélekben, és így szólt: „Hálát adok neked, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, mert így tetszett neked.”

Szent Márk apostol és evangélista

A neve alatt fennmaradt evangélium szerzője. Jeruzsálemi lehetett, s a hagyomány szerint rokona volt Szent Barnabás apostolnak és közeli munkatársa lett Szent Péter és Pál apostoloknak is. Velük együtt eljutott Ciprusra, Szíriába, Kisázsiába és a római birodalom más tartományaiba is. A hagyomány szerint ő volt az az ifjú, aki Jézus elfogatásakor követni akarta az elfogott Mestert, de amikor a fegyveresek az ingénél fogva megragadták,ő meztelenül elmenekült. Tőle maradt ránk az első ma is ismert teljes evangélium, amennyiben Szent Máté ma is ismert görög nyelvű szövege valamivel később íródhatott, s a Szent Márkét megelőző esetleg arám nyelven terjesztett változatokból nem maradt ránk kézirat.
További hagyományok szerint 42-62 között ő lehetett Alexandria első püspöke, akit a kopt egyház alapítójaként tisztel, és aki ott vértanúhalált is halt. Vértanúságának módjáról azt tartják, hogy a pogányok összekötözve hurcolták sziklákon keresztül, amíg a teste szét nem roncsolódott és ki nem lehelte a lelkét. 310-ben a keresztények a sírja fölött templomot emeltek. Később 820-ban, amikor a muzulmánok uralma Egyiptomban is állandósult, a keresztények átmentették Szent Márk testét Velencébe, ahol most is nyugszik a neki szentelt székesegyházban. Így nemcsak a kopt egyház, hanem nyugat és kelet nagyon sok közössége tiszteli őt védőszentjeként és pártfogójaként.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!