LITURGIKUS NAPTÁR

2024. március 28.

1Kor 11,23-32

Atyámfiai! Az Úrtól kaptam, amit átadtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárulták, fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte és azt mondta: »Ez az én testem, amely értetek adatik; ezt tegyétek az én emlékezetemre.« A vacsora után hasonlóképpen fogta a kelyhet is, és így szólt: »Ez a kehely az új szövetség az én véremben; ezt tegyétek, valahányszor isszátok, az én emlékezetemre.« Mert valahányszor ezt a kenyeret eszitek, és a kelyhet isszátok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön. Aki tehát méltatlanul eszi a kenyeret, vagy issza az Úr kelyhét, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Tehát vizsgálja meg magát az ember, és úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből; mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem különbözteti meg a testet, saját ítéletét eszi és issza. Ezért van köztetek sok beteg és erőtlen, és sokan meghaltak. Ha ellenben önmagunkat megítélnénk, nem esnénk ítélet alá. Mikor pedig ítélet alá esünk, az Úr fenyít meg minket, hogy ne kárhozzunk el ezzel a világgal.



Mt 26,1-20; Jn 13,3-17; Mt 26,21-39; Lk 22,43-44; Mt 26,40-27,2

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Tudjátok, hogy két nap múlva itt a húsvét, és az Emberfiát kereszthalálra adják.” Akkor összegyűltek a főpapok, az írástudók és a nép vénei a főpap palotájában, akit Kaifásnak hívtak, és tanácsot tartottak, hogy Jézust csellel elfogják és megöljék. De azt mondták: „Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép között!” Amikor Jézus Betániában, a leprás Simon házában volt, odament hozzá egy asszony. Alabástromedényben drága kenet volt nála, és az asztalnál ülőnek fejére öntötte. Ennek láttán a tanítványai bosszankodtak: „Mire való ez a pazarlás? Hiszen jó pénzért el lehetett volna adni ezt a kenetet, és az árát odaadni a szegényeknek.” Jézus észrevette, és így szólt hozzájuk: „Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem. Szegények ugyanis mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek. Amikor ő ezt a kenetet a testemre öntötte, a temetésemre tette. Bizony, mondom nektek, az egész világon, ahol csak hirdetni fogják ezt az evangéliumot, az ő emlékezetére azt is elmondják majd, amit tett.” Ekkor a tizenkettő közül az egyik, akit iskarióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz, és azt mondta: „Mit adtok nekem, ha kezetekre adom őt?” Azok harminc ezüstöt állapítottak meg neki. Attól kezdve már csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa nekik. A kovásztalan kenyerek első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hol akarod, hogy elkészítsük neked a pászkavacsorát?” Ő azt mondta: „Menjetek a városba ehhez meg ehhez, és mondjátok meg neki: »A Mester üzeni: Az én időm közel van, nálad tartom meg tanítványaimmal a pászkavacsorát«.” A tanítványok pedig úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a pászkabárányt. Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkettővel.
Jézus pedig tudván, hogy mindent a kezébe adott az Atya, és hogy Istentől jött ki és Istenhez tér vissza, fölkelt a vacsorától, levetette felsőruháját, és fogván egy vászonkendőt, maga elé kötötte. Ezután vizet öntött a mosdótálba, majd nekifogott, hogy megmossa, és a derekára kötött kendővel megtörölje tanítványai lábát. Amikor tehát odaért Simon Péterhez, az így szólt hozzá: „Uram, te mosod meg az én lábamat?!” Válaszul Jézus azt mondta: „Amit teszek, most nem érted, később azonban majd megérted.” Péter így szólt hozzá: „Az én lábamat meg nem mosod soha!” Jézus ezt válaszolta neki: „Ha nem moslak meg, nem vagy közösségben velem.” Simon Péter így szólt hozzá: „Uram, akkor ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt még a fejemet is!” Jézus ezt mondta neki: „Akit megfürdettek, annak csak a lábát kell megmosni, és akkor tiszta lesz egészen. Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” Tudta ugyanis, hogy ki árulja el. Ezért mondta azt: „Nem vagytok tiszták mindnyájan.” Amikor Jézus megmosta a tanítványok lábát, fölvette felsőruháját, újra asztalhoz telepedett, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok-e, mit tettem veletek? Ti engem Mesternek és Úrnak hívtok, és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és a Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam ugyanis nektek, hogy amint én cselekedtem, ti is úgy cselekedjetek. Bizony, bizony, mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, a küldött sem nagyobb annál, aki küldte őt. Ha ezeket tudjátok, boldogok vagytok, ha meg is teszitek.”
Miközben ettek, így szólt: „Bizony, mondom nektek, egy közületek el fog árulni engem.” Erre igen elszomorodtak, és egyenként elkezdték kérdezgetni: „Csak nem én vagyok az, Uram?” Ő pedig így felelt: „Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.” Erre megszólalt Júdás, az árulója: „Csak nem én vagyok az, rabbi?” Azt mondta neki: „Te mondtad.” Miközben ettek, Jézus vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte és odaadta a tanítványoknak, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem!” Aztán fogta a kelyhet, hálát adott, és odaadta nekik, mondván: „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az új szövetségé, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Mondom nektek, mostantól nem iszom a szőlőnek ebből a terméséből addig a napig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában.” Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére. Akkor Jézus azt mondta nekik: „Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert írva van: »Megverem a pásztort, és szétszélednek a nyáj juhai.« De miután feltámadok, előttetek megyek Galileába.” Erre Péter válaszul azt mondta neki: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is benned, én soha meg nem botránkozom.” Jézus azt mondta: „Bizony, mondom neked: ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.” Péter azt mondta neki: „Még ha meg is kell veled halnom, akkor sem tagadlak meg.” Ugyanígy beszélt a többi tanítvány is.
Akkor elment velük Jézus a Getszemáni nevű majorba, és azt mondta a tanítványoknak: „Üljetek le itt, amíg én elmegyek oda, és imádkozom.” Miután maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, egyszerre szomorúság fogta el, és gyötrődni kezdett. Akkor azt mondta nekik: „Szomorú az én lelkem mindhalálig. Maradjatok itt, és virrasszatok velem!” Valamivel odébb ment, arcra borult és így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!”
Megjelent neki egy angyal az égből, és megerősítette. Aztán a halállal tusakodva még kitartóbban imádkozott. Verejtéke pedig olyan lett, mint a földre hulló vér cseppjei. Aztán az imádságból fölkelve visszament tanítványaihoz, és alva találta őket. Azt mondta Péternek: „Így hát egy órát sem tudtatok virrasztani velem? Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan kész, a test azonban erőtlen.” Másodszor is elment, és így imádkozott: „Atyám, ha nem kerülhet el ez a kehely anélkül, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod!” Amikor visszatért, megint alva találta őket, mert szemük elnehezült. Erre otthagyta őket, újra elment, és harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. Aztán visszament tanítványaihoz, és így szólt: „Aludjatok csak és pihenjetek! Íme, elérkezett az óra, és az Emberfiát a bűnösök kezére adják. Keljetek föl, menjünk! Íme, közel van, aki elárul engem.” Még beszélt, amikor íme, odaért Júdás, a tizenkettő közül az egyik, és vele nagy tömeg kardokkal és dorongokkal a főpapoktól és a nép véneitől. Az áruló jelt adott nekik, és azt mondta: „Akit megcsókolok, ő az, fogjátok el!” Azzal mindjárt Jézushoz lépett, és azt mondta. „Üdvözlégy, rabbi!”, és megcsókolta. Jézus azt mondta neki: „Barátom, hát ezért jöttél!” Akkor odamentek, kezet emeltek Jézusra, és megragadták. És íme, az egyik azok közül, akik Jézussal voltak, kinyújtotta a kezét, kihúzta a kardját, a főpap szolgájára sújtott, és levágta a fülét. Akkor így szólt hozzá Jézus: „Tedd vissza kardodat a helyére, mert mindaz, aki kardot ragad, kard által vész el! Vagy talán azt hiszed, hogy nem kérhetném most Atyámat, és nem küldene tizenkét légió angyalnál is többet? De akkor hogyan teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell történnie?” Abban az órában Jézus azt mondta a tömegnek: „Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki kardokkal és dorongokkal, hogy elfogjatok. Naponta ott ültem nálatok a templomban, és tanítottam, mégsem fogtatok el. Ez mind azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai.” Erre a tanítványok mind elhagyták és elmenekültek. Akik elfogták Jézust, elvitték Kaifás főpaphoz, ahol összegyűltek az írástudók és a nép vénei. Péter pedig messziről követte őt a főpap palotájának udvaráig. Bement, és leült a szolgákkal, hogy lássa, mi lesz a dolog vége. A főpapok pedig, a vének és az egész főtanács hamis bizonyítékokat kerestek Jézus ellen, hogy halálra adják, de nem találtak. Bár sok hamis tanú jelentkezett, mégsem találtak. Végre jött két hamis tanú, és így szóltak: „Ez azt állította: »Le tudom bontani az Isten templomát, és három nap alatt fel tudom építeni.«” A főpap felállt, és azt mondta neki: „Hát semmit sem felelsz? Micsoda tanúbizonyságot tesznek ezek ellened?” Jézus azonban hallgatott. A főpap válaszul ezt mondta neki: „Esküvel kényszerítlek az élő Istenre, mondd meg nekünk, vajon te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia?” Jézus azt felelte neki: „Te mondtad. De mondom nektek, mostantól látni fogjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin.” A főpap erre megszaggatta ruháját, és így szólt: „Istent káromolta! Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok az istenkáromlást. Mit gondoltok?” Azok ezt felelték: „Méltó a halálra!” Aztán az arcába köptek, és ököllel verték őt, mások pedig bottal ütötték, és azt mondták: „Prófétálj nekünk, Krisztus, ki az, aki megütött téged!” Péter pedig kint ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgálóleány, és megszólította: „Te is a galileai Jézussal voltál.” Ő azonban mindnyájuk hallatára tagadta: „Nem tudom, mit beszélsz.” Amikor kiment a kapuba, meglátta egy másik szolgáló, és azt mondta a többieknek: „Ez is a Názáreti Jézussal volt.” Ő megint tagadta, most már esküvel: „Nem ismerem azt az embert.” Röviddel ezután az ott állók odamentek Péterhez, és azt mondták neki: „De bizony, közülük való vagy te is, hiszen kiejtésed is elárul.” Erre már átkozódni és esküdözni kezdett: „Nem ismerem azt az embert!” Azon nyomban megszólalt a kakas. Péternek akkor eszébe jutott Jézus szava, aki megmondta neki: „Mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.” Kiment, és keserves sírásra fakadt.
Amikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei mindnyájan tanácsot tartottak Jézus ellen, hogy halálra adják. Megkötözték, elvezették, és átadták Pilátus helytartónak.




Ifjabb Hilárion szentéletű atya

A trigliai Pelekiti (Vésett) monostor elöljárója volt a VIII. század végén. Aszketikus élete során Isten látnoki és csodatévő erővel áldotta meg. Az ikonrombolás idején, 754 nagycsütörtökén császári hadak támadtak a pelekiti monostorra, s a szerzeteseket részbe lemészárolták, részben elhurcolták. Egyes adatok szerint ekkor halt ő is vértanúhalált az igaz hitért.


Szent István szentéletű atya

A konstantinápolyi Triglia monostor igumenje volt (a IX. század elején). V. Örmény Leo ikonklaszta császár idején szenvedett el különféle kínzásokat, bebörtönzést és száműzetést a szent ikonok tisztelete miatt. Száműzetésében a nélkülözésekbe belehalt.



Liturgikus naptár RSS-csatorna Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!

ÖN ITT VAN JELENLEG: LELKISÉG / LITURGIKUS NAPTÁR

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2024 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert