PANNÓNIA KÁVÉHÁZ

Pannónia Kávéház

VAS ISTVÁN: A rostirónt letettem

VAS ISTVÁN A rostirónt letettem

1

Hatvan napig bennem lakoztál.

Énbennem lépdelt könnyü lábad.

Voltam Galileád és Jeruzsálemed.

Amivel ostoroztak, belém vágott az ostor.

Kereszted szögei két tenyerembe szúrtak

S egymásra helyezett két lábfejemen át.

Már hülö oldalamba döfött az otromba dárda.

Sebembe dugta ujját a hitetlen Tamás.

Azután te az égbe szálltál a te Atyádhoz.

Én kitettem a pontot a történet után

S a rostirónt letettem.

 

2

Eli, Eli, lama sabaktani?

Mért hagytál azóta üresen? 

Nyomaidat hiába keresem:

A pusztában sem tudom megtalálni.

Hol vannak a dombok, hol a kertek?

Elszáradtak mind a fügefák?

Nélküled a világ nem világ.

Azt sem látom, hol állt a kereszted.

Húsz napja sincs, hogy bennem beszéltél.

Szívemre sütöttek szavaid.

Uram, mért hagytál magamra itt?

Miért van azóta bennem éjfél?

 

3

Feltámadás szele mindig újra

Fúj a földön - fújj hát rajtam át,

Pusztaságom odvaiba fújva

Oszlasd szet a kétely zavarát,

S új Kezdet lesz, ami már kiszáradt:

Hajtasd ki megint a pálmafákat!

Te, aki nem üzted el Tamást sem,

Bár boldog, aki hisz, ha nem is lát,

Ugye megadod, hogy újra lássam

Szép arcod hitetö sugarát?

Virraszt velem a türelem,

S könyörög a kétely és a hüség:

Támadj föl már bennem; örök Húsvét!

ÖN ITT VAN JELENLEG:

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2021 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert