PANNÓNIA KÁVÉHÁZ
Egy bokor jácint
„Ilyen járványos időszakban már azért is hálás lehet az ember, hogy érzi az illatokat, ráadásul ez az illat kifejezetten kellemes volt.” – Rubóczkiné Kiss Hajnalka kertészkedett, majd írássá formálta, amire a természet tanít.
A kertet piszkáltam megint. Ilyenkor már szívesen teszek-veszek odakint. Persze falusi gyerekként én is nagyon utáltam annak idején mindenféle kinti tevékenységet. Puffogtam is rendesen magamban, amikor a vakáció kellős közepén a szüleim reggelente kiadták a napi kapálnivalót, mert az azt jelentette számomra, hogy aznap annyival kevesebbet olvashatok.
Ma már nem kötelező nekem az ilyen munka, inkább öröm. Hiába, öregszem. Valahogy nem a tennivalót látom már meg benne. Persze mindig van (lenne) mit csinálni a ház körül, de a kényszeres megfelelést ("Tiszta udvar, rendes ház") már régen elengedtem.
Leginkább alibiből kertészkedem: csak szívom magamba én is az áldott napfényt, mint a növényeim, amelyek több-kevesebb sikerrel küzedenek a létükért egy ilyen botcsinálta kertész mellett, mint én.
Ma is odakint múlattam az időt, és ahogy a száraz gazokat szedegettem, hirtelen erős illatra lettem figyelmes. Ilyen járványos időszakban már azért is hálás lehet az ember, hogy érzi az illatokat, ráadásul ez az illat kifejezetten kellemes volt. Volt benne madárcsicsergés, tavaszi szellő, meg néhány csepp abból az olcsó kölniből is, amit a templomos nénikék vasárnaponként a retikülbe rakott, vasalt zsebkendőre locsolnak.
Szimatoltam, szimatoltam, mint Tekla kutyánk, aztán körülnéztem: egy bokor jácint illatozott a szúrós, elvadult rózsatöveim, meg a burjánzó levendula között.
Még tavaly kaptam cserépben a gyerekektől az iskolában. Mivel nem vagyok egy bolgárkertész, szegény hamar döglődni kezdett, úgyhogy inkább elföldeltem a hagymákat a kertben. Gondoltam, jobban jár odakint. A Jóisten rendszeresebben öntöz és tápoldatoz, mint én, ez a szegény meg megérdemel egy másik esélyt. Aztán, mint ahogy az már a kocakertészeknél lenni szokott, meg is feledkeztem róla.
És a kis növény összeszedte magát. Jól kihasználta ezt a második lehetőségét, és most szebb és erősebb, mint az elmúlt évben, a lakásban, abban a díszes cserépben.
Én meg itt ülök előtte, szagolgatom, és arra gondolok, mennyi mindent kell még megtanulnom ebben az életben.
Rubóczkiné Kiss Hajnalka
