COFFEE PANNONIA
Bocsánat a kifejezésért...
Bocsánat a kifejezésért, de: megint pofára esett a Gonosz!
Jól kigondolta, hogyan szigeteljen el egymástól bennünket, ezzel hogyan verje szét a közösségeinket. Kieszelte, hogy majd megosztja a véleményeket a bagatelizálók és a pánikolók segítségével. Elérte, hogy zárva legyenek a templomaink… Önző, átgondoltság nélküli vásárlásokat generált… Azt hitte, az összezárt emberek majd feszültek lesznek, veszekednek, depressziósak lesznek.
Csakhogy nem számolt a Feltámadottal, aki nemhogy őt, de még a halált (vagy az egy és ugyanaz?) is legyőzte! Aki a végső válaszokat adja! És megint, ezen a Húsvéton is: jól pofára esett.
Azt hiszem, épp az ellenkezőjére fordultak a dolgok…
Az első rémületet követően nem egymás elől, hanem egymásnak, vagy legalábbis egymást segítve vásárolunk. Fegyelmezettek maradunk. Felfedezzük és meg is fogalmazzuk az új helyzet pozitívumait. Sokat beszélgetünk. Olyanokkal is, akikkel hosszú ideje nem…értékelve a technika vívmányait. Játszunk a gyerekeinkkel. Tanulunk velük (sokszor tőlük!). Egész kreatívak lettünk néhány hét alatt.
Ennyi segítséget régen ajánlottunk fel egymás számára!
Minden bezárt templom közelében sok otthoni „templom” nyílt. Néhányan még azt is megbeszélik közösségi oldalukon, hogy éppen melyik élő közvetítésben legyenek együtt, közös imádságban. S arról még nem is beszéltünk, hány olyan családhoz jut el az Örömhír, akik más, a korábban megszokott körülményeik közepette sosem hallgattak prédikációt, nem vettek részt egyházi életben. Valljuk be, sok keresztény családban sem napi gyakorlat hangosan együtt imádkozni.
Nem állítom, hogy nincs nehézség, nincs olykor kétségbeejtő pillanat. Kellünk mi magunk is, kell a mi akaratunk és hozzáállásunk is a megoldáshoz. De egy másodpercre se felejtsük, hisz ismét megbizonyosodhat(t)unk: „Az Istent szeretőknek minden javára válik!” (Róm 8,28)
Orosz Rita
