PANNÓNIA KÁVÉHÁZ

Tisztelendő kenethozó asszonyaink

„Őszinte tisztelettel, jóleső érzéssel emelünk ma kalapot kenethozóink, görögkatolikus papnéink előtt, akik nélkül nem tudnánk – relatív – papi tisztességünkben élni” – Obbágy László atya írása a kenethozó asszonyok vasárnapján a görögkatolikus papfeleségekről.

Bizonnyal nincs papja – de talán laikus híve sem – egyházunknak, aki ne lenne hálás azért, hogy a szolgálattevők életét, munkáját papnék, tisztelendő asszonyok segíthetik. A házas papi életforma ajándékának, hétköznapi szürkeségeken átsugárzó, ikonos aranyának, naponta megküzdött, erőt adó harmóniájának öröme túlmutat minden funkcionalitáson, de nem kétséges: a tisztelendő asszonyok segítő munkatársként is érdemesek a figyelmünkre, a megbecsülésünkre.

Nem véletlenül ma jut eszembe a szolgálatuk. Ma, a kenethozó asszonyok vasárnapján. Amikor az észrevétlenül, de nélkülözhetetlenül, csöndes készséggel, magától értetődő alázattal végzett szolgálat napja, a belső figyelemből fakadó, tapintatos, simogató, szinte naiv szeretet, az olykor bánatos könnyekkel vegyített kenet ünnepe van.

Őszinte tisztelettel, jóleső érzéssel emelünk ma kalapot kenethozóink, görögkatolikus papnéink előtt, akik nélkül nem tudnánk – relatív – papi tisztességünkben élni; akiknek férjük iránti szeretete s férjük hivatása iránti tisztelete ország-világ előtt hitelesíti házas papi mivoltunkat. Köszönjük, hogy nagybetűs Társak s egyúttal munkatársak ők, igaz tanúi a szeretetnek házasságban, családban, egyházban egyaránt.

A kenethozó asszonyok vasárnapjának sok értékes mondandója között bújjon meg tisztelendő asszonyaink iránti szeretetünk, tiszteletünk, megbecsülésünk kifejezése is.

Obbágy László