PANNÓNIA KÁVÉHÁZ
Harc, az utolsó csepp vérig
Talán enyhül az invázió a gyérítés miatt, talán nem - de mindannyiunk nevében írt a szúnyogokról Rubóczkiné Kiss Hajnalka. Vele együtt állunk bosszút, bár ha csak szavakkal is a kis vérszívókon.
Esteledik. A lenyugvó nap könnyed mozdulattal aranyfátylat dob az akácos tetejére. Ülsz a teraszon, kezedben lapos csészében zamatos masala tea gőzölög. Lábadnál a kutya és a macska a legnagyobb barátságban ejtőzik. Csendesség van, te pedig egy pillanatra megéled a teljesség örömét…
…De csak egy pillanatra. Mert a másik pillanatban már úgy érzed, mintha valami eltévedt amazóniai indián törzs merő szórakozásból rajtad gyakorolná a célba lövést legalább egy tucatnyi, apró, mérgezett nyíllal. Miután meghallod a szokásos pianissimo döngicsélést is a füled mellett, ráeszmélsz, hogy nem holmi hagyományőrző benszülött csoport vett célba az OKJ-s nyílpuska kurzusa keretében, hanem csak egy raj vérszomjas szúnyog. Raj?! Mit raj! Aramada! A megboldogult szovjet vöröshadsereg is alulmaradna létszám tekintetében, annyian vannak. És persze, mind belőled óhajt ma vacsorázni.
Nosza, visszavonulót, majd pedig szúnyogriasztót fújsz. Persze, Isten eme jelentéktelen kis teremtményei mit sem törődnek a távoltartásukra kifejlesztett kemikáliákkal. Esküszöm, a citromos bűz csak még jobban feltüzeli harci kedvüket. Ahogy ott álldogálsz a teraszon, még azt hallani véled, amint az előőrs két döngicsélés között leadja a drótot a többieknek: „Gyertek srácok, szósz is van hozzá!”
Iszkolás vissza, hosszú pulóver. Én nem tudom, miből van ezeknek a szívókája, de gond nélkül csapra ütnek a vastag pamuton keresztül is. (Szerintem még az űrhajós szkafander sem jelentene nekik gondot. A páncélinghez meg esetleg felraknának egy konzernyitós apparátot.)
Böngészed a netet, hátha valami okosságra akadsz, hogyan tarthatnád távol magadtól Drakula gróf és Robert Pattinson seregnyi, zümmögő szerelemgyerekét. Asszongya a bölcsességek online tára, hogy a levendula illata elriasztja ezeket a kis dögöket. Te erre hangosan felröhögsz, mert épphogy csak gyógyulnak már a levendulacsomózás közben szerzett, viszkető, kis puklik a karodon.
Történt ugyanis, hogy az élet császáraként, hangoskönyvet hallgatva csomóztad a levendulát odakint, amikor megtámadott egy arra portyázó, szárnyas szabadcsapat. Két kezedben egy-egy csokorral hirtelen tetszetős kis pompomlány gyakorlatot mutattál be, lábemelgetéssel és lelkes sikkantásokkal fűszerezve, de a minivámpírokat mind a produkciód, mind a levendula hidegen hagyta. A kertbe este hat után már nem is merészkedsz le, hiszen ezek az 1200 tő lila virág mellett is képesek elegáns bankettet rendezni a nyakadon.
A netes cikk következő pontja a dohánylevelet javasolja, mint természetes szúnyogriasztót. Na ez az a pont, amikor bezárod az ablakot és lemondóan legyintesz. A szomszédban komplett dohányszárító működik, de úgy tűnik, ezek a kis fenevadak odajárnak tubákolni, miután teletömték a potrohukat a te jófajta, vörös véreddel.
Nincs mit tenni, inkább behúzódsz a lakásba. A nappaliban még hallod, ahogyan elhúz a házatok fölött a gyérítést szolgáló, vegyszeres repülő, de immár ezt is szkeptikusan fogadod. Ezektől a jószágoktól még az is kitelik, hogy a vegyszer hatására holnapra mutálódnak, és legközelebb nem egy, hanem rögvest három szívókával esnek neki a karodnak.
A teád elhűlt, de már nem idegeskedsz. Hosszú távú stratégaként inkább a kezed dörzsölöd. Az nevet, aki utoljára nevet! Már csak néhány hónap, és beköszönt az első fagy, akkor pedig vége szakad a vidám döngicsélésnek. Te pedig nyugodtan ihatod majd esténként a teraszon a teádat akár bikiniben is. :-P :-D
Rubóczkiné Kiss Hajnalka
