COFFEE PANNONIA
Ne féljetek, hanem szeressetek!
Vitaindító magánvélemény, avagy, ha nem tudod legyőzni az ellenséged, tedd barátoddá! – Szabó Tamás atya gondolatai.
Amerikában halloween van, s mi magyarok ezt lassan átvesszük. Ezt is, mint sok mindent. Napi szinten találkozhatunk a nyírségi homokon bronxi fenegyerekekkel, hollywoodi sztárokkal, portugál focistákkal, akik magyar apa és magyar anya gyermekeiként születettek. EZ VAN! A globalizált világban a külsőleg is utánozható trendeket nem mi alakítjuk. Jó lenne a focizó gyerekek mezén Kovács, Tóth és egyéb magyar neveket látni. Jó lenne, ha a rapperek által írt bugyuta szövegek és dallamok helyett gyermekeink népdalokat énekelnének. Jó lenne látni, hogy baseball sapka helyett, kalapot viselnének a férfiak a fejükön, de... láthatjuk, ez a hajó már elment.
S tetszik vagy sem, de a nyírségben is egyre többen tököt faragnak és „Csokit vagy csalunk”-oznak valamint halloween party-t szerveznek. Azt hiszem, hogy ezt bármennyire szeretnénk megállítani, nem tudjuk. Tiltakozhatunk, de talán ezzel még vonzóbbá tesszük ezt az új szokást.
Akkor mit tegyünk? - Használjuk fel!
Faragjunk tököt a gyerekeinkkel és beszélgessünk közben. Beszélgessünk félelemről és szeretetről, szépről és csúnyáról, életről és halálról, elmúlásról és örök életről. Beszéljünk arról, hogy milyen válaszok születhetnek az élet nagy kérdésére az emberi gondolatokból és milyen választ ad az Isten. Beszélgessünk arról, hogy hová vezet az ijesztés, a félelemkeltés.
Faragjunk tököt (mert mindenki farag) s tegyünk bele gyertyát, majd beszéljünk róla, akárcsak a húsvéti sírból, mint palotából fölragyogó Krisztusról, a soha le nem alkonyodó világosságról. Beszéljünk a remény fényéről, melyeket meggyújtunk a sírokon is. Beszéljünk a gyertya melegéről, a gyertyányi imádság erejéről. Arról az erőről, amely a síroknál is, mint az örök wifi összeköti a túlvilágot a mi világunkkal.
Nem értek egyet ezzel az új divattal, s különösen nem értek egyet a mögötte lévő szellemi tartalommal, de tiltakozásommal nem érek el semmit. Ezért inkább megkeresztelem ezt a pogány szokást, ahogy tették ezt az első keresztények a sol invictus ünnepével és látták benne a karácsonyi barlangból felragyogó világosságot.
Van egy furcsa, számunkra idegen szokás, ami, elfoglalta hazánk szellemét. Egyetlen esélyem, hogy felhasználom arra, hogy gyermekeimmel közelebb kerüljek Istenhez. Közelebb kerüljek a győztesek táborához/minden szentekhez, hogy közelebb kerüljek elhunyt szeretteimhez.
Segítsetek! Faragjunk tököt gyerekeinkkel, de ne félelmetes, hanem kedves, jókedvű, szeretetteljes arcokat. Faragjunk keresztény szimbólumokat!
Mi ezt üzenjük ezekben a napokban: Ne féljetek, hanem szeressetek!
Szabó Tamás
