COFFEE PANNONIA

Pannónia Kávéház

„Ki érintett meg engem?” – Járvány az Evangélium árnyékában (Lk 8,40-56)

A mai dupla csodaelbeszélés az Evangélium legmegindítóbb részei közé tartozik, s ez akkor is igaz, ha a jelenlegi járványhelyzet, a korlátozások és a tilalmak közepette az egészségügyi szervek talán nem ezzel az evangéliumi történettel kampányolnának Isten üzenete, mint gyógyító vakcina mellett. Hiszen az elbeszélés szereplői ott „rúgnak bele” napjaink szigorú előírásaiba, ahol csak tudnak. Követnünk kell egyáltalán egy ilyen „makacs” Isten „vérlázító” tanítását??? – ifj. Obbágy László atya jegyzetét olvashatjuk a vérfolyásos asszony meggyógyításának evangéliumi szakaszához kapcsolódva: a 2020-as járvány árnyékában bonoclgatva a szavakat.

 

Már az Evangélium első mondatában ezt olvastuk: „Amikor Jézus visszatért, tömeg fogadta őt, mert mindnyájan vártak rá.” (Lk 8,40) 2020. november 15-én ez a cselekedet bizony felháborodást válthat ki szerte az országban. TÖMEG??? VÁRTAK JÉZUSRA??? HISZEN MINDEN CSOPORTOSULÁS, KÖZÖSSÉGI RENDEZVÉNY BE VAN TILTVA! MAXIMUM TÍZEN VÁRHATJÁK JÉZUST, PONTOSABBAN KILENCEN, MERT VELE EGYÜTT LEHETNEK TÍZEN, S ŐK IS CSAK SZÁJMASZKBAN! NA ADOK ÉN MINDJÁRT ANNAK A „TÖMEGNEK”…

Aztán máris itt a következő „gyomorforgató” mondat: „Amíg ment, majdnem agyonnyomta őt a tömeg.” (Lk 8,42) Egészítsük ki azzal, amit a tanítványok mondanak később Jézusnak: „Mester! A tömeg szorongat és lökdös téged!” (Lk 8,45) 2020. november 15-én szikrázó tekintetekkel kell számolnunk. ÉS A MÁSFÉL MÉTER TÁVOLSÁG HOL MARAD? HA TARTANÁK AZ ELŐÍRT SZABÁLYOKAT, SENKI TESTI ÉPSÉGE NEM LENNE ITT VESZÉLYBEN… SE TÖMEG, SE „AGYON NYOMÁS”…

De közel sincs még vége, talán most érkezünk a „botránysorozatok” csúcsához. „Közben egy asszony, aki tizenkét esztendeje vérfolyásban szenvedett, és az orvosokra költötte minden vagyonát, de egyik sem tudta meggyógyítani, odament hozzá hátulról, és megérintette a ruhája szegélyét.” (Lk 8,43-44) 2020. november 15-én erre a cselekedetre nincs mentség. ELŐSZÖR IS: HOGY MERJÜK KRITIZÁLNI AZ ORVOSOKAT? MÉG HOGY SENKI NEM TUDTA ŐT MEGGYÓGYÍTANI… AZ ORVOSTUDOMÁNY MA MÁR MINDENRE TALÁL MEGOLDÁST, EGYÉBKÉNT SINCS LEHETETLEN, CSAK TEHETETLEN… BIZTOS NEM SZEDTE A GYÓGYSZEREKET RENDESEN VAGY NEM TARTOTTA BE AZ ORVOSI UTASÍTÁSOKAT… MÁSRÉSZRŐL: MEGÉRINTETTE JÉZUST? MA, AMIKOR A CSAPBÓL IS AZ FOLYIK, HOGY HANYAGOLJUK A KÉZFOGÁST, MEG A TESTI KONTAKTUST, SŰRŰN FERTŐTLENÍTSÜK A KEZÜNKET, ERRE MEG CSAK ÚGY MEGÉRINTETTE JÉZUST? MÉGIS MIT KÉPZEL EZ MAGÁRÓL? ÉS JÉZUS IS, HOGY LEHET ILYEN FELELŐTLEN… AHELYETT, HOGY LEHORDANÁ, PANASZT TENNE, FELJELENTENÉ AZ EGÉSZSÉGÜGYI HATÓSÁGOKNÁL, ÜZENNE A TISZTIFŐORVOSNAK, MIT MOND? „LEÁNYOM! A HITED MEGGYÓGYÍTOTT TÉGED! MENJ BÉKÉVEL!” GYAKORLATILAG HELYESLI AZ EX-BETEG ASSZONY TETTÉT…

Az eddigieket se volt könnyű megemésztenie a ma emberének, de a jéghegy csúcsa még csak ezután következik… „Mikor pedig a házba érkezett, senki másnak nem engedte meg, hogy bemenjen vele, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, és a lány apjának és anyjának.” (Lk 8,51) 2020. november 15-én ezért a tettéért se biztos, hogy vállon veregetnék Jézust (na már megint az a testi érintés…). MINTHA SZÁNDÉKOSAN CSINÁLNÁ! ANNYI HELYEN SZEGTE MEG JÉZUS A SZIGORÚ ELŐÍRÁSOKAT, AMENNYIN CSAK TUDTA, NEM CSODÁLKOZHATUNK AZON EGY PILLANATIG SEM, HOGY A VÉGÉN AZT KÉRI A JELENLÉVŐKTŐL (MIT KÉRI, MEGPARANCSOLJA NEKIK!), HOGY SENKINEK NE BESZÉLJENEK ARRÓL, AMI TÖRTÉNT. NESZE NEKED „MARADJ OTTHON!” GYÓGYÍTS TELEFONON, MI SZÜKSÉG VOLT A SZEMÉLYES KONZULTÁCIÓRA? REMÉLEM, LEGALÁBB ESTE 8 ELŐTT HAZAÉRT...

verfolyasos_asszony.jpg

Meglehetősen kisarkítva, szándékosan eltúlozva emeltem ki a mai evangélium főbb mozzanatait, s bár még nem értem gondolataim végére, a poént már most „lelövöm”: kétezer év távlatából is az Evangélium győz! Jöhet itt félelmetes világjárvány, remeghetünk attól, talán életünk sosem fog visszatérni a régi kerékvágásba, izgulhatunk amiatt, vajon a 2021-es évben is szembe kell-e majd néznünk ugyanezekkel a megpróbáltatásokkal, amíg az Evangéliumot rendeltetés-szerűen „jó hírként”, „örömhírként” tudjuk olvasni, s amíg az üzenete célt talál a szívünkben, addig nincs mitől félnünk, nincs miért segélykiáltanunk. A mai Evangélium olyan élethelyzeteket mutat be, amiket mintha csak nekünk, erre a pusztító világjárványra fogalmaztak volna meg a szent szerzők. Mintha Jézus sem csak a vérfolyásos asszonynak és Jairus leányának akart volna segíteni, hanem nekünk, rajtunk is.

„Ki érintett meg engem?” Teszi fel a kérdést nekünk ma is Jézus, 2020. november 15-én, amikor jól tudja, az érintés még sose volt annyira veszélyes, mint napjainkban. Ám az Úr ebben a helyzetben is visszaérint, ha mi is érintésekkel közelítünk Felé. Jézus nem egyszer kézrátétellel gyógyít. A pap kézrátétel által oldozza fel a gyónás végén a gyónót. A papszentelés is kézrátétel által történik. Az érintés szó tartalma nem merül ki az emberi szeretetnyelvben, a testi érintésben. Az Isten érintéssel teremtette az embert. Lehet, sőt van jelentősége ennek a kérdésnek: „Ki érintett meg engem?” Azaz, mintha ezt kérdezné Jézus: ki akart erőt meríteni belőlem? Ki akar belém kapaszkodni? Lukács evangélista leírja, hogy Jézus úgy érzi, erő ment ki belőle. Ne szó szerint értsük ezt: az Isten ereje nem fogy el sohasem, mindig lesz honnan, kiből erőt merítenünk. Erőt meríteni akkor fogunk tudni ebből a Valakiből, magából Jézus Krisztusból, ha életünkből nem hiányzik a „jó hír”, az „örömhír” iránti vágy, azaz ha az Evangéliumra építjük az életünket, ha nem csak, mint valami jó regényt vagy természettudományos kalauzt akarjuk olvasni a Bibliát, hanem meg is akarjuk élni a kinyilatkoztatást, Isten Üzenetét. Ha magát Krisztust keressük benne! Életünk fogódzója az Evangélium, amibe bármikor kapaszkodhatunk! Ha nem hiányzik életünkből a hit, a bizalom és a hála szavak. Előbbi kettő tulajdonképpen összetartozik, mert a hit alapszava a bizalom. Utóbbira meg azért van szükség, hogy alázatos lélekkel tudjuk megköszönni az Istennek azt, amink van. „Az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve!” (Jób 1,21) És ez a hit ma kétszer is megjelent. Jézus előbb a vérfolyásos asszonynak mondja ezt: „Leányom! A hited meggyógyított téged! Menj békével!” Aztán Jairusnak is ezt mondja: „Ne félj, csak higgy és megmenekül!” Azt hiszem, ez a mondat mottója lehet most az életünknek. Jelen sorok írójának is, aki saját bőrén tapasztalja meg ezekben a napokban a Jóisten kegyelmét: türelem, akaraterő, alázat és hit, ez mind kell ahhoz, hogy valaki legyőzze a koronavírust. A remény csak akkor vész el a gyógyulásra, ha feladom. Amiben mindvégig bízhatunk, az Jézus bátorítása. „Ne sírjatok! Nem halt meg a leány, csak alszik!”

Ne sírjatok! Lehet, ez a karácsony nem a külsőségekről fog szólni, de én így is, úgy is megszületek idén is december 25-én! Ne sírjatok! Mert ez a világ nem halt meg, csak alszik – de szüksége van most a pihenésre, hogy újult erővel talpra tudjon majd állni és a lényegre figyelhessen. Arra, amiért ez a világ teremtetett! Ne sírjatok! Nagypéntek nélkül nincs feltámadás, s most a nagypénteket éljük (annak ellenére, hogy görögkatolikus egyházunkban éppen ma kezdődik a karácsonyt megelőző bűnbánati időszak)! Ne sírjatok! Az Evangéliumból mindig erőt meríthettek, akkor is, ha már azt gondoljátok, nincs remény; a Tanítás örök érvényű, mert „ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.” (Mt 24,35) Ne sírjatok! Érintsetek meg bátran, sőt ne csak érintsetek, kapaszkodjatok is belém! Az én erőm ugyanis nem fogy el soha – és mi a helyzet a Tiétekkel?

Kegyelmekben gazdag, áldott adventi időt kívánok Mindnyájuknak!

ifj. Obbágy László

HERE YOU ARE:

BACK TO TOP


FOLLOW US ALSO IN THE SOCIAL MEDIA:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2021 Eparchy of Nyíregyháza

Development: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert