PANNÓNIA KÁVÉHÁZ

Pannónia Kávéház

Együtt erősebbek vagyunk, leszünk, lettünk! – Fekvőtámasz-projekt egy fizikaórai fogadásból

„Fogadjunk, hogy egy hónap múlva esni fog a hó!” – mondta Roma Ádám pedagógus fizikaórán. Nem volt szerencséje, vagy talán mégis, mert a hó nem esett, s fogadásból lenyomta a 60 fekvőtámaszt. Ennek teljesítése után igazi közösségi projekt indult el a világháló segítségével. Ő meséli el, hogyan.

2020. október 16-án a nyírpazonyi hetedikeseknek fizikaórát tartottam, és épp a súrlódásról beszélgettünk, amikor kinézve az ablakon – nedves volt az út – azt mondtam a gyerekeknek, hogy a súrlódást a hóesés, a jég is nagyon befolyásolja. Majd a következő mondatom ez volt: „Fogadjunk, hogy egy hónap múlva esni fog a hó!” Egy hónap múlva, november 16 - án nem esett a hó, így amit előzetesen ígértem, betartottam: 60 fekvőtámaszt végeztem el a gyerekek előtt.
A fogadást tovább gondoltam és a közösségi oldalamon meghirdettem a projektet: egy zárt Messenger-csoportba várom azokat, akik szívesen fekvőtámaszoznának otthon. Az eredményeket pedig folyamatosan figyelemmel fogom követni. Aki szeretne, küldhet fotót vagy videót, de ez nem elvárás.

Azért is találtam ki ezt a projektet, mert azt vettem észre a diákjaimnál, hogy nagyon sok esetben szinte csak a vírusról beszélgettek a szünetekben és ez „zavart”. Azt gondolom, egészséges mértékben kell róla beszélni, mert fontos a megelőzés, az elővigyázatosság, de az élet nem állhat meg. Mi az iskolában tanítunk, a szülők a gyerekeket nevelik, a fodrász a frizurákat csinosítja, az orvos a betegeket gyógyítja.

Mivel senki nem tudja pontosan, hogy mikor és hogyan ér véget ez a vírusidőszak, így két dolgot tehetünk: vagy várunk, várakozunk, vagy ezt az időszakot is értelmesen, célokat kitűzve éljük meg. Az okos ember mindig a körülményekhez alkalmazkodik, abból próbálja a legtöbbet kihozni, és cselekszik. Ha tél van, akkor nem a strandolás után vágyakozik; ha útközben defektet kap az autója, akkor a létező leggyorsabb megoldást keresi, nem pedig azt várja, hogy a probléma megoldja önmagát. Azért kezdtünk el fekvőtámaszozni, hogy a vírus ideje alatt, legyen egy újabb cél az életünkben, egy új impulzus. A szürke hétköznapokat ezzel is színesítjük, a gondolatainkat eltereljük.

Az első projektben 3, 5 hét alatt 100 000 fekvőtámaszt végeztünk el közösen. Nagyszerű közösségi élmény volt ez mindannyiunk számára. Számtalan iskola, országosan ismert ember csatlakozott a csapathoz, mint pl. Drávucz Rita, Katus Attila, Deák – Bárdos Mihály, Keszthelyi-Nagy Rita, mely egyfelől megtisztelő, másfelől motiváló volt. Az első projektben 650 fő vett részt, 23 szervezet, mint pl. a Naked WaRRior Team, a Nyíregyháza Spartacus FC futballcsapata, a 4 for Dance Egyesület.
A tagokat nagyon motiválta, hogy folyamatosan, naponta jöttek az eredmények a zárt csoportba. Nem egy ember jegyezte meg, hogy nem akartak lemaradni és inspirálta őket az, hogy ennyi ember dolgozik egyszerre egy közös cél érdekében.

Amikor véget ért az első széria december elején, nagyon sokan szerették volna, hogy legyen folytatás. Így ez év január 2.-tól február 28.-ig tart a II széria.
Jelenleg, az 56. napon (2 nappal a vége a projekt zárása előtt) a következőképpen állunk:
400 802 – ebben van fekvőtámasz, felülés, guggolás, négyütemű fekvőtámasz, húzódzkodás.

Nagyon sokat nyertünk a projekt alatt. Nyertünk, mert erősebbek lettünk fizikálisan és mentálisan is. Ezek a gyakorlatok mind a kitartásra, mind az eltökéltségre, mind a rendszerességre is neveltek minket. Mivel a gyakorlatok nagyrésze monoton elfoglaltságot eredményez, ezért is jobb közösségben megvalósítani.

Gyakran tartok előadásokat is mind az iskolában, mind a rádióban, vagy ahol erre lehetőség adódik, és mindig 4 kulcsfogalmat emelek ki. Egyaránt fontos a sport, a szellemi tevékenységek, a lelkünkkel való rendszeres foglalkozás és a közösségi programok, élmények. Ha az említett 4 „szelet” életünk szerves része lesz, akkor kiegyensúlyozott, vidám, boldog gyerekek és felnőttek lehetünk. Sőt, hiszem és tudom, hogy leszünk. Ebből a 4 szeletből mi kettőt rendszeresen alkalmazunk: sportolunk és a közösségi szellemet erősítjük. Valamint a lelki egészségünk egy részét is erősíti ez a projekt.

Ahogy az első projektben, úgy a második szériában is vannak csapatok, akik erősítenek minket, mint pl. a Filo focicsapat, a zentai Tiszavirág Kajak Klub, a női Újpesti röplabdacsapat. A Fekvőtámasz 1. 2 – ben is vannak országosan ismert emberek, akik inspirálnak, segítenek bennünket: Drávucz Rita, Pelle Anikó, Kisteleki Dóra, Kovacsics Anikó, Csorba Lóránt (Lóci).

Már most beszélgetünk arról, hogy egy következő projektre is igényt tartana a nagy csapatunk, amely nagyon jól esik, motivál és pozitív visszajelzés is számomra, hogy szeretik ezeket a programokat felnőttek és gyerekek egyaránt.

Gondolataimat egy Böjte Csaba atya által korábban megfogalmazott idézettel zárom:

BÖJTE CSABA: NE FOGLALKOZZUNK A VILÁG HISZTIJÉVEL!
„Arra buzdítok minden kedves Olvasót, hogy ne foglalkozzon a világ hisztijével, inkább ültessen a kertbe egy fát, gondozza a rózsabokrokat, főzzön valami finomat, kedveskedjenek pajkosan egymással, és tegyék rendbe az otthonukat! Ettől jobb lesz a világ, értékesebb lesz az élet. Viszont ha bosszankodnak, pánikba esünk, akkor legfeljebb csak idegesebb lesz a világ. Ha azt mondanák, hogy itt a világvége, akkor is szépen megöntözném a virágaimat, és ebéd közben megnevettetném a gyermekeinket, mert a jó Isten ezt a feladatot bízta rám, és mert talán a friss virágok között, derűs együttlétben a világvége is elviselhetőbb lesz.”

Ebben a nehéz helyzetben, mi is ezt éljük meg. Megnevetettjük egymást, megöntözzük egymás lelkét nap mint nap a szuper fotókkal, az extra teljesítményekkel és kedveskedünk egymásnak a csoportban, amikor megdicsérjük, elismerjük a másik teljesítményét.

Zárszóként pedig a közös mottónkkal köszönöm meg mindenkinek, aki részt vett ebben a csapatmunkában: Együtt erősebbek vagyunk!

Roma Ádám

ÖN ITT VAN JELENLEG:

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2021 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert