PANNÓNIA KÁVÉHÁZ

Pannónia Kávéház

Megint online

„Azt gondoltam, hogy amit tudni lehet a Google Meet legsötétebb bugyrairól, azt már én mind tudom, ám ez a két nap bebizonyította, hogy amit eddig láttam, az csak a demo változat volt. A héten ugyanis elkezdtem az apróbbakat is online okítani. Ráadásul itthonról.” – Rubóczkiné Kiss Hajnalka írása.

Minekutána a nagygimnazistáimmal már hónapok óta lavírozom a digitális oktatás Szküllái és Kharübdiszei között, azt gondoltam, kevés dolog tud igazán meglepni az online térben. Olyan veteránnak képzeltem magam ezen a területen, mint Bruce Willis az ötödik Die Hard forgatásán.

A tanítványaim többsége, becsületére legyen mondva, összeszorított fogakkal küzd a mindennapokkal, mindezek ellenére azért adódnak olykor-olykor érdekes jelenségek, de ezekhez azt hittem (eddig), hogy már teljességgel hozzáedződtem.

Példának okáért, elmúlt időszakban megszoktam már, hogy a diákjaim szégyenlősebbek, mint az egyszeri celeblyány az elfuserált szemöldöktetoválás után, és még hosszas könyörgésre sem szívesen kapcsolják be kamerát óra közben. Így viszont totózhatok végig magamban, hogy vajon kit rejt a rejtélyes nagy H. vagy Kolompár Alfréd leánykori profilképe, amit csakis és kizárólag a kedvemért illesztett be a mókás kedvű gyermek a saját fotója helyett. (Abba már bele sem gondolok, hogy mi van akkor, ha a kis drága az elsötétített képernyő mögött épp a reggeli utáni szundikálást végzi háborítatlanul…)

Arra sem kapom már fel a fejem, ha a háttérből kanálcsörgés, mosógép, kóbor háziállat, vagy cuki kistesó hangja festi alá Csokonai stílusötvözési bravúrjait, vagy alkalmanként egy-egy házi feladat jobban elkavarodik a Mátrixban, mint Neo ésTrinity együttvéve.

Szóval, azt gondoltam, hogy amit tudni lehet a Google Meet legsötétebb bugyrairól, azt már én mind tudom, ám ez a két nap bebizonyította, hogy amit eddig láttam, az csak a demo változat volt. A héten ugyanis elkezdtem az apróbbakat is online okítani. Ráadásul itthonról.

Két nap leforgása alatt pedig a következő kalandokat éltem át:

1. Megjelent a macskám az óra kellős közepén.

2. Miután kizártam a jószágot, az alkalmi tanterem ajtaja előtt kezdett panaszos tirádába.

3. Ez ihletet adott az egyik kis tanítványomnak, ő is megmutatta a macskáját.

4. Egy másik a teknőcét kotorta valahonnan elő.

5. Néhány gyerek- elfelejtvén, hogy óra van - a némafilmek sztárjait megszégyenítő arcjátékkal külön kis történeteket rögtönzött a kamerának.

6. Egy kisfiú rájött, hogy hogyan lehet vicces háttereket állítani.

7. A tudását rögtön meg is osztotta a többiekkel a chat funkció segítségével.

8. Az óra hátralevő részében pedig mindenki kipróbált minden lehetséges hátteret...

Összefoglalva, remekül szórakoztunk, bár az átadott tudást illetően erős kétségeim támadtak.

Ugyanakkor viszont titkon remélem, hogy amikor majd felnőttként visszagondolnak ezek az apróságok erre az időszakra, nem a sok fájdalom és rettegés fog először nekik eszükbe jutni, hanem a macskák, a teknőc meg az a mindenféle színes, bolondos háttér.

Rubóczkiné Kiss Hajnalka

ÖN ITT VAN JELENLEG:

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2021 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert