Interjú Orosz Atanázzal a pápa és Kirill pátriárka találkozójáról

Stúdióbeszélgetés Orosz Atanáz miskolci görögkatolikus püspökkel Ferenc pápa és Kirill pátriárka találkozójáról, valamint a görögkatolikus egyház jelenlegi önértelmezéséről

Szeretettel köszöntöm stúdiónk vendégét Orosz Atanáz miskolci görögkatolikus püspököt. Mielőtt egy nagyon fontos témáról kérdezném, Ferenc pápa és Kirill pátriárka havannai történelmi találkozójáról, éppen az egymást értés szempontjából fölelevenítek egy közös kapcsolatot. Voltak olyan évek, amikor a budapesti VII. kerületben a Rózsák terén egyszerre három László nevű pap is szolgált: Orosz László, a későbbi Atanáz püspök, Obbágy László szintén görögkatolikus pap és a római katolikus Laci atya, Vértesaljai László. Mi nagyon jó barátok voltunk, segítettünk egymásnak amiben tudtunk, lelkipásztori vagy éppen kateketikai munkában. Én akkor ismerhettem meg és szerettem is meg a görögkatolikus liturgiát és nagyon sokat kaptam, amit utólag is hálásan köszönök. Ez a tapasztalat most is segít abban, hogy ezt a találkozót ne pusztán csak úgy nézzem, mint aki az egyik rítusból áttekint a másikra, hanem mint aki veletek szívvel imádkozta és énekelte az isteni liturgiát abban a szép templomban. Ezek után a kérdés: Sok idő még nem, de pár hét már eltelt a pápa mexikói útját követően, amelynek nyitányaként Havannában a repülőtéren találkozott Kirill pátriárkával. Hogyan lehet most látni ezt a találkozást, ami ezer éve példátlan történet.

Azért nem mondanám egészen példátlan történetnek ezt a találkozást, bár a média így vezette be ezt három héttel ezelőtt. Tegnap volt két hete, hogy Havannában a katolikus egyházfő egy ortodox egyházfővel találkozott. De nagyon jól tudjuk, hogy fél évszázaddal ezelőtt az Athenagorasz pátriárkát fogadó VI. Pál pápa már egy nagyon-nagyon fontos példája és mintája volt ennek a találkozónak. Az akkor itt Rómában jelenlevő szakértők mondták nekem, hogy egy ilyen történelmi jelentőségű találkozó után, amikor a Szentszék, különösen is a Pápai Egység Titkársága, ünnepet szervezett a történelmi kiengesztelődés estéjén. Az orosz pátriárkátus képviselője, a leningrádi metropolita szóvá tette, hogy őket bizony nem érinti ez az ünnepélyes esemény, mert nem őket, hanem egy sokkal kisebb népességű pátriárkátust, a konstantinápolyi pátriárkát hívta meg VI. Pál pápa és így vele történt az a sajátos megegyezés, amelyben a békecsók mögött csaknem ezer esztendő sérelmeinek és kölcsönös sértegetéseinek a megbocsátása hangzott el. Fél évszázada váratott magára ez a következő lépés, amikor a katolikus egyházfő a legnagyobb létszámú ortodox egyház főjével találkozik. Be kell látnunk, VI. Pál pápának egyetlen utóda sem volt rest ezt a találkozót előkészíteni. Magyarországról közvetlenül is követhettük, hogy Szent II. János Pál pápa mennyit fáradozott e találkozó előkészítésében, még magyarországi helyszínt is kiszemelve, amíg később egy ausztriai színhelyről gondolkodtak. Az akkori politikai akadályok nem tették lehetővé ezt a mostani nagy jelentőségű találkozót. Most három-négy héttel ezelőtt valóban egy rendkívüli hírként érintett mindenkit, hogy lehetségessé válik az, ami az elmúlt félévszázadban nagyon is aktuális lett volna, de nem volt lehetséges. Hogy milyen okból, ezt úgy gondolom, kár feszegetnünk. Havannában Ferenc pápa tudott találkozni Kirill pátriárkával, olyan formában, amit ő „kegyelmi eseményként” emleget és fogad el…

(vl)

(Forrás: Vatikáni Rádió, 2016.03.05.)

Forrás:

Nyíregyházi Egyházmegye