Együtt az Istenszülővel XIII. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel XIII. – lelki táplálék nehéz időkben

„A gyertyatartó nem maga a világosság, hanem csak a hordozója. Mária a „világ világosságát” (Jn 8,12) hordozta, Jézus Krisztust, aki saját magát nevezte így.”– rövid beszédekből álló sorozatunkban dr. Ivancsó István teológiai tanár, rókahegyi lelkipásztor tizenharmadik elmélkedését olvashatják.

Üdvözlégy, arany gyertyatartó!

Mi jut eszébe az embernek a gyertyatartóról, ha az evangéliumra gondol? Nyilván az, amit Jézus tanít: nem azért gyújtanak gyertyát, hogy befödjék vagy az ágy alá tegyék, hanem azért, hogy gyertyatartóra helyezzék, hogy ott világoskodjék mindenkinek (Lk 8,16).

Mária nem rejtette véka alá a hitét, vallásosságát, Isten iránti szeretetét. Igaz, keveset tudunk róla a hiteles evangéliumból, mert ott Jézus Krisztus személye az igazán fontos, de amit tudunk, az ezt mutatja! Elfogadta az ismeretlen isteni akaratot, élte az emberek hétköznapi, ámde vallásos életét, ami a segítőkészségben is megnyilvánult, akár Erzsébet meglátogatására, akár a kánai menyegzőre gondolunk. De ott látjuk a tizenkét éves Jézussal a templomba zarándokolni is. Példa mindnyájunk számára az ő hite, vallásosságra, tartóra helyezett, Istennek elkötelezett, az emberek számára világító élete.

Az Ószövetség világába is visszaléphetünk, hiszen Mária oda tartozott. Tudjuk, mennyire fontos volt a templomi felszerelések között a gyertyatartó (Kiv 25,31), hogy bevilágítsa a templomot, a szentélyt. A gyertyatartó nem maga a világosság, hanem csak a hordozója. Mária a „világ világosságát” (Jn 8,12) hordozta, Jézus Krisztust, aki saját magát nevezte így. Róla énekeljük karácsony előestéjén, hogy „a soha nem alkonyodó Nap (világosság) a Szűznek méhéből fölragyogni siet”. Azért, hogy születése „földerítse a világnak az istenismeret világosságát”. Ebben kapott szerepet Mária: hordozta az igaz világosságot, „mely megvilágít minden e világba jövő embert” (Jn 1,9).

Arany gyertyatartónak nevezzük Máriát a Parakliszban. Nem egy közönséges, akármilyen gyertyatartó ő, hanem olyan, ami a legnemesebb fémből készült. Tudjuk, hogy az arany nem rozsdáll, nem korrodálódik, mindig egyformán ragyog. Mint az Istenszülő az ő örök szépségében, ártatlan tisztaságában. Mint „legszentebb, legtisztább, legáldottabb dicső királynénk”! Az „arany” jelző az ő egyedülálló, kegyelemteljes voltára utal. Jelzi, hogy csakis a legkiválóbb teremtmény lehetett méltó arra, hogy Isten Fiának a földi édesanyjává lehessen.

Amikor Máriát mint arany gyertyatartót köszöntjük, vegyünk példát tőle. És tartsuk meg Jézus tanítását: „Úgy világoskodjék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jócselekedeteiteket és dicsőítsék mennyei Atyátokat” (Mt 5,16).

 

Ezt olvasta már?

Együtt az Istenszülővel XIII. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel XII. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel XI. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel X. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel IX. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel VIII. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel VII. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel VI. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel V. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel IV. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel III. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel II. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel – lelki táplálék nehéz időkben

Szöveg: Ivancsó István, fotó: P. Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye