Warning: session_start(): Cannot start session when headers already sent in /var/www/clients/client1/web1/web/akadalymentes/hirek.php on line 89

Együtt az Istenszülővel XIX. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel XIX. – lelki táplálék nehéz időkben

„Milyen szép, hogy Isten emberi eszközt választott ki Máriában arra, hogy Fia megtestesüljön, a világba érkezzen, hogy emberi természetében egy legyen velünk!”– rövid beszédekből álló sorozatunkban dr. Ivancsó István teológiai tanár, rókahegyi lelkipásztor tizenkilencedik elmélkedését olvashatják.

Kérjük, vegye figyelembe, hogy ez a hír 1401 napja íródott

Üdvözlégy, aranyfogantyú!

Énekünk végén megjelenik egy olyan kifejezés is, aminek értelmezése nem könnyű. Azt énekeljük Máriáról, hogy „aranyfogantyú”. Mit takarhat ez a kifejezés? Hogy megértsük, valóban értő és érző szívvel kell megpróbálni a mélyére hatolni.

Ha felidézzük azt az apostoli szakaszt, amelyet egyes Istenszülő-ünnepeken szoktunk olvasni, közelebb jutunk a megoldáshoz. Arról van itt szó, hogy a szent sátorban (és majd a templomban), a szentek szentjében volt a frigyláda, a szövetség ládája, amit minden oldalról borított. S benne volt a mannával teli aranyveder, Áron kivirágzott vesszeje és a tízparancsolat kőtáblái (Zsid 9,4). Ezek mindegyike az Istennel való szoros kapcsolatot jelezte. A mannával az éhhaláltól mentette meg Isten az ő választott népét a pusztában való vándorlás során. Áron csodás módon kivirágzott vesszejével kijelölte a főpapot, aki a kapcsolatot tarthatja ővele. A szövetség táblái is a szoros kapcsolatot jelezték: akik elfogadták és megtartották a tízparancsolatot, azok tartoztak igazán Istenhez. – Így ezek mindegyike az Isten közelségét, az Istennel való kapcsolatot jelezte és jelentette. S ezek az előképek Máriában teljesedtek be, akiben és akin keresztül a legközelebb jött hozzánk az Isten!

Ezek fényében válik érthetővé Parakliszunk énekének kifejezése: „Üdvözlégy, aranyfogantyú”. Ugyanis a bibliai előírás szerint a frigyládára négy karikát kellett készíteni aranyból, hogy hordozni lehessen (Kiv 37,7). Ez volt tehát az „aranyfogantyú”. Minden további részletezést mellőzni lehet, hiszen így már érthetővé vált a mondanivaló. Istennek Jézus Krisztusban való jelenléte Márián keresztül történhetett meg! Tovább olvasva a Szentírást pedig még azzal találkozunk, hogy a kitett kenyerek asztalára (Kiv 37,14) és az áldozati oltárra is (Kiv 37,27) ugyanilyen fogantyút kellett szerelni. Ezeket ugyanúgy az Istenszülő Szűz Mária előképeinek lehet tekinteni, mint a frigyládán lévőt.

Milyen szép, hogy Isten emberi eszközt választott ki Máriában arra, hogy Fia megtestesüljön, a világba érkezzen, hogy emberi természetében egy legyen velünk! Megtehette volna, hogy bármiféle más módon közeledik felénk, gondoskodik a megváltásunkról. De ő olyan „közvetítő” révén jött közénk, mint az ószövetségi „aranyfogantyú”.

Így szépen fejezhetjük be Mária-köszöntésünket: „Üdvözlégy, mindnyájunknak bizodalma”.

 

Ezt olvasta már?

Együtt az Istenszülővel XVIII. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel XVII. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel XVI. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel XV. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel XIV. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel XIII. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel XII. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel XI. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel X. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel IX. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel VIII. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel VII. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel VI. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel V. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel IV. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel III. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel II. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel – lelki táplálék nehéz időkben

Szöveg: Ivancsó István, fotó: P. Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye