Lelki táplálék vízkereszt utáni vasárnapon

Lelki táplálék vízkereszt utáni vasárnapon

Vízkereszt ünnepkörének végén Polgári László kálmánházi parókus atya gondolatait olvashatják.

Vízkeresztre készülve énekeltük: „Készülj Zabulon és ékeskedjél Neftali, Jordán folyó állj meg.” Izaiás jövendölését fogalmazza meg az ünnepi ének. A Messiás érkezésének helyszíne a pogányok lakta tengermellék. „A nép, mely sötétségben járt, világosságot látott.” Az Isten következetesen végbeviszi tervét. Küldi Fiát nemcsak a zsidókhoz, hanem a pogányokhoz is. Mi sem lehetünk válogatósabbak az Istennél. Nyitott szívvel mindenkinek tovább kell adni az örömhírt. Hogyan segít ebben Vízkereszt?

Karácsony óta egyre közelebb jön az Isten. Nő a fény. Egyre jobban látunk. Karácsonykor még csak a pásztorok, majd a bölcsek, később Simeon és Anna kaptak olyan szemüveget, amellyel meglátták Jézusban a Messiást. Még kicsi volt a fény ahhoz, hogy sokan felismerjék őt. Vízkeresztkor – lelki értelemben – felkelt a nap. Az üdvösségtörténet napkeltéjét ünnepeljük.

Mi történik, ha több a fény? Jobban látja az irányt az utazó, jobban látja a rendetlenséget, a koszt a háziasszony. Lelki téren ezt Jézus megkeresztelkedése utáni első mondatával így foglalja össze: „Tartsatok bűnbánatot, mert közel van az Isten országa!” Vagyis: tegyetek rendet, mosakodjatok meg, dobjátok ki a szemetet életetekből! Miért? Hogy legyen hely a jónak. Hogy ne téveszd el életutad irányát.

Aki közelebb került a tisztához, a széphez, a jobbhoz, az már másként látja ezután a célt, az értékeket. Elkezdi a magasabb mércét alkalmazni a saját életében is. Így alakultak ki a különböző stílusok, divatok, irányzatok a zenében, irodalomban, építészetben, társadalomban, művészetekben. Lelki értelemben ezt kéri tőlünk Krisztus. Alakítsuk ki a keresztény életstílust!

Eszköz a hit fénye, mint világosság. Cél a mennyország, mert közel van! Jézus megjelenésével mindenkihez közel került a boldogság. Nemcsak az égi, hanem a földi is. Jézus nemcsak égi eszköztárat ad nekünk, hanem földit is. Aki Krisztussal éli életét, annak lelkében már itt a földön is mennyország van. Erről szól a házszentelés is. Krisztus jön hozzám, földi országa, egyháza képviselőivel. Fogadom őt szeretteimmel, de nem csak velük. Hiszen házamban, fényképeken, imádságomban ott vannak az elhunytak és a születendők is. A múlt és a jövő családja is.

„Ahol ketten, vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük!” – mondja Jézus. Ez történhet pogány földön (Jöhet-e valami jó Názáretből? – kérdezi Natánael. Jöhet.), vagy szent hegyen. Házamban, vagy templomban. Iskolában, vagy munkahelyen, Kálmánházán és Nyíregyházán, börtönben és lakodalomban. Mindenütt lehet mennyország, ha ott van Jézus, és mi is hittel és szeretettel vagyunk jelen.

Hogyan kell, lehet erre az isteni felhívásra válaszolni? Nézd meg az apostolokat: „Mindenüket elhagyva követték őt”. Első helyre került az életükben az Isten. Olyan volt ez a találkozás, mint a szerelem. Megváltozott a szeretet sorrendje szívükben. Isten jelenléte szűrőként engedi át az értéktelen dolgokat és tartja fenn az igazán fontosat. Ennek eredménye, hogy „Mindent otthagyva követik Jézust” a tanítványok. Ami eddig nagy volt, és sokat jelentett, az kicsivé válik az Isten mérlegén. Ilyen sokat jelenthet számunkra is a hit, a házszentelés, a szenteltvíz, amely nem hétköznapi ital, hanem Isten jelenlétének hordozója, segítője.

Soha nem késő egészen Jézus nyomába szegődni. Példa rá Szent Alfonz, aki 49 évesen írja első könyvét, és 80 évesen már a 65-nél tart, az erkölcstan mesterévé válik, pedig végig súlyos betegséggel küszködik. Nemcsak szertartás, ősi szokás csupán a víz és a házszentelés: az élet Istenhez igazításának az egyház által kínál alkalma minden esztendőben. Egy ima, pár mozdulat, szenteltvíz – ha hittel és szeretettel párosul, elegendő az irányváltásra. Ahhoz pedig, hogy haladni is tudjunk ezen az úton, mindennapi imával, hittel és szeretettel kell karban tartani.

Szöveg: Polgári László, fotó: P. Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye