Templomot és út menti keresztet szentelt Ábel püspök atya Bátorligeten

Templomot és út menti keresztet szentelt Ábel püspök atya Bátorligeten

Megújult a bátorligeti görögkatolikus templom. A munkálatok befejeződését a közösség az egyházmegye főpásztorával, Szocska A. Ábel püspök atyával együtt ünnepelte, aki megáldotta a felújított templomot és az út menti keresztet. 

Bátorligetet, a néhány száz lakosú, határmenti kis települést Isten-adta természeti kincsek övezik: a bátorligeti ősláp, a legelő és a Fényi-erdő; s ezek mindegyike természetvédelmi oltalom alatt áll. A községbe vezető út mentén a ligetekben és dimbes-dombos buckákon békésen legelő teheneket látni; a névtábla után, a házak között kukorica és napraforgó ültetvények nyújtják több kilométeresre a települést. A templom előtt két óriási hársfa ad élelmet és menedéket a méheknek. A nyugalom, a csend és a béke szigete – mondhatná a városi forgatagból ide utazó.

A takarosan rendbe rakott görögkatolikus templomba – a vasárnaponként szokásos maroknyi hívő helyett – július 31-én többen jöttek, mint ahány embert a padsorok be tudnak fogadni. Bátorliget filiáiból és Nyírvasváriból is voltak hívek, Egri Tibor nyírvasvári parókus atyával együtt; Ignácz András parókus atya Nyírlugosról érkezett.   

Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök ebben a kicsiny templomban végzett püspöki Szent Liturgiát, melynek keretében megáldotta és megszentelte azokat a javakat, melyeket az itteni görögkatolikusok sajátjukként becsülnek, óvnak és értékelnek: magát a templomot és a keresztet, valamint a maroknyi közösséget, melyben hitüket élhetik meg. 

A szentírási szakaszból, a csodálatos kenyérszaporítás szavaiból kiindulva tette fel a kérdést a főpásztor prédikációjában: mid van? S arra emlékeztette a jelenlévőket, hogy mindent, amink van, a Jóistentől kapunk, – a magunk fáradozását hozzátéve – az Ő kegyelméből érünk el. 

Ószövetségi példákon keresztül mutatta meg, hogyan működik az isteni kegyelem, mikor hittel Elé visszük, ami a mienk. Mózesnek Egyiptomban csupán egy botja volt, Dávidnak csupán egy parittyája és egy aprócska köve, az Illés prófétát megvendégelő asszonynak csak egy maréknyi lisztje és kevéske olaja – az Isten mindezt megáldotta és megsokasította. Az újszövetségi történetek is ezt bizonyítják: a kánai menyegzőn már csak vizük volt a házigazdáknak, az özvegyasszonynak fillére, a tanítványoknak öt kenyere és két hala, de Jézus csodát tett ezekkel.

Majd a napjainkban megélt és látott, élő példákkal folytatta a sort. Jézus szavai: „Hozzátok ide!” – nekünk is szólnak. Vigyük hát elé – nézd, nekem csak ennyim van. Betegségem, gyászom, meddőségem – sorolta a problémákat, bajokat, melyekkel Jézus elé kell állnunk nap mint nap. S utalt azokra a megpróbáltatásokra is, melyek a küszöbön álló gazdasági és energiaválság során ránk várhatnak: a megélhetési gondok, munkahely elvesztése. Jézus Krisztus elé kell tennünk mindezt, hiszen nem hagy magunkra, ha kérjük őt.

Ennek a kicsinyke közösségnek ez az aprócska temploma van, ezt szépítik, s munkálkodásukat megáldotta az Úr.     

A templom teljes külső felújítását elvégezték a közösség buzgó tagjai. A munkához a kormány támogatásán túl minden tag hozzátette a magáét. Jelképesen „téglajegyet” váltott az, aki részese akart lenni a nagyszabású beruházásnak. Hiszen egy építkezéshez minden egyes téglára, jelen esetben forintra valóban szükség van.  Ebben az esetben nem az építés, hanem az állagmegóvás és a bővítés volt a cél. 

A munkálatok a közelmúltban valósultak meg: megtisztított és szigetelt tető alatt újrafestett homlokzat, új nyílászárók láthatóak; az akadálymentes rámpát csempézték, a kerítést átfestették és két előtetőt építettek a bejárat fölé. A 2005-ben épült templom mellett egy út menti kereszt áll, ennek felújítását szintén elvégezték. A Szent Liturgia után Ábel püspök atya megáldotta ezt a keresztet is.

A szertartás részeként személyesen köszönte meg a leköszönő képviselőtestületi tagoknak az eddigi munkát, majd az új tagok ünnepélyes beiktatását is ő végezte el.

A házigazda, Karakó Roland atya háláját fejezte ki a támogatók, a kivitelezők és a főpásztor felé.

Az ünnepség szeretetvendégséggel zárult.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye