December 6-án mürai Szent Miklós püspököt ünnepelték Nyíregyházán, a róla elnevezett székesegyházban. A templom és a Nyíregyházi Egyházmegye védőszentjének tiszteletére tartott Szent Liturgia ünnepélyes zárásaként Ábel püspök átadta a Szent Miklós-díjakat, amelyeket minden évben egy elkötelezett civil hívő és egy áldozópap vehet át. Idén Támba Miklós és Polgári László atya kapták a kitüntetést. A díjazottak laudációját Gánicz Tamás irodavezető ismertette, melyet hírünkben teljes terjedelemben közlünk.
Polgári László atya, görögkatolikus áldozópap
Polgári László atyának görögkatolikus egyházunkért végzett elkötelezett, áldozatos munkája elismeréseként főpásztora 2025-ben Szent Miklós-díjat adományoz.

László atya a Borsod vármegyei Ináncs községben látta meg a napvilágot 1956. szeptember 17-én. Középiskolába az esztergomi Ferences Gimnáziumba járt. A sport, a barátságok és a ferences atyákkal való mindennapos kapcsolat tették meghatározóvá ezt az időszakot. Szemináriumi éveit Nyíregyházán töltötte. Papszentelése 1981. augusztus 6-án volt Nyíregyházán. Papi szolgálatában mindig segítette és támogatja felesége, Márti.
Segédlelkészként Sajószentpéteren és Nyíregyházán szolgált, majd Hajdúdorogon hitoktató-segédlelkészként, ahol azokban az években több száz hittanos volt a kezei alatt. Nyíregyháza–Jósaváros volt a következő állomás, ahol szervezőlelkészként templomépítés volt a feladata, melynek során egy összetartó közösség is formálódott. Ezt az időszakot egy másfajta szolgálat követte, amelynek keretében a Máriapócsi Lelkigyakorlatos- és Zarándokházat kellett befejeznie, megszerveznie és beindítania. Később a Máriapócsi Kegyhely igazgatója lett. Ekkor sem maradhatott el a lelkipásztori munka az életéből, a hívekkel és a zarándokház munkatársaival való közvetlen kapcsolat révén, melyet azóta is gyakran emlegetnek. Az intenzív máriapócsi évek után a visszafogottabbnak remélt sajópálfalai parókusság következett. Mint korábbi feladataiban, itt is hamar magas fordulatra váltott, és igyekezett fellendíteni a feledésbe merült kegyhely életét. Sajópálfalán is nagyon összetartó közösség formálódott az évek alatt. A parókusi tennivalók mellett a Miskolci Egyházmegye ökonómusaként igyekezett segíteni a főpásztor és a paptestvérek munkáját. Ezután a győri parókusság került sorra. Ekkor megtapasztalták a szórványban élőkkel való foglalatosság örömeit és nehézségeit, eljárva Sopronba és Pannonhalmára is Szent Liturgiát végezni. Legutóbbi szolgálata a kálmánházi parókiához köti, ahol a tőle megszokott közösségépítés jellemzi az itt töltött éveit, ami mellett a Püspöki Hivatal munkájába is évek óta bekapcsolódik a legkülönbözőbb területeken. Volt irodaigazgató, építésügyi referens és ökonómus is. Jelenleg tanácsadóként számít rá a főpásztora.
Életútját, szolgálati helyeit látva elmondható, hogy rendkívüli munkabírással mindig kész a tanulásra, fejlődésre. Szívesen olvas, gyakran jár konferenciákra, továbbképzésekre, hogy kamatoztatni tudja az ott hallottakat. De ugyanilyen lelkesen fogja meg a kétkezi munka végét a templomépítésnél vagy a kerti munkákban.
Egyházunkért végzett elkötelezett, áldozatos munkája elismeréseként – megköszönve neki mindezt – főpásztora, Szocska A. Ábel megyéspüspök 2025. december 6-án Szent Miklós-díjban részesíti.
Támba Miklós
Támba Miklósnak görögkatolikus egyházunkért végzett elkötelezett, áldozatos munkája elismeréseként főpásztora 2025-ben Szent Miklós-díjat adományoz.

Támba Miklós 1959. október 16-án született Nyíregyházán. Életét születésétől kezdve Napkoron tölti egy háromgyermekes család első gyermekeként. Görögkatolikus hitének magvait a családjában kapja. Egész élete Napkorhoz kötődik, itt jár hittanra, itt végzi általános iskoláját. A nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnáziumban érettségizik, gépésznek készül. Azonban az Úr más sorsot szán neki: Napkoron éppen erdészt keresnek, s így ezen szakma mellett dönt.
Bár úgy tűnik véletlenül lett erdésszé, mára a szakma egyik legismertebb alakja. Tudományos munkát folytat: az Erdészeti Tudományos Intézettel közösen végez energetikai célú kutatást az akác- és nyárfanemesítés terén. 1998-ra Napkor mellett ötszáz hektár területen Európa akkor legmodernebb vadaskertjét hozza létre. Sok egyesületnek és szakmai csoportnak elnöke vagy tagja. Erdészeti munkájának elismeréséért 2019-ben megkapja a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést. A természetben mindig az emberért teremtett világ szépségét, gazdagságát és annak Teremtőjét látja. Életének egyik vezérfonala, hogy a család az első, második a munka. Saját magának tett ígérete, hogy amikor az első unokája megszületik, lemond miden szakmai tagságáról. Így is tett.
Egész életében a család jelenti számára a hátországot. Feleségével, Popovics Erzsébettel három gyermeket neveltek fel, jelenleg öt unoka boldog nagyszüleiként élik mindennapjaikat. Személyiségének csiszolója a felesége, aki legfőbb támasza, segítője, de kritikusa is. Közös életükben meg kellett tanulniuk: előfordul, hogy a Jóisten beleszól a tervükbe, és megváltoztatja azt. Közösen tanulták meg, hogy minden nehézség, csapás, akadály az Istenhez vezető út része lehet. Isten formálja személyiségünket olykor még a hibáinkon, tehetetlenségünkön keresztül is.
Megalkuvást nem tűrő természete hatalmas szívét támogatja. Bárki fordul hozzá bármilyen kéréssel, mindig azt nézi, hogyan tud segíteni. Mindig igyekezett a közjót szolgálni. Immár évtizedek óta vendégül lát határon túlról érkező, hátrányos helyzetű és állami gondozott gyermekeket a 2005-ben – az ország első magán Erdészeti Erdei Iskolájaként – átadott Harangodi Erdészeti Iskolában. A megyei Értéktárba is felkerült intézmény környezeti, erdészeti és vadászati oktatóközpontként kiemelkedő szerepet tölt be a térség felnövekvő ifjúságának környezettudatos nevelésében. Bármilyen rendezvényt vagy megemlékezést szervez, azokon mindig jelen van az imádság, a Jóistenre figyelő fohász.
Összefogja családját, amikor az egyháza életébe bekapcsolódik. Minden vasárnap családjával együtt a Szent Liturgiából merít erőt, az Eucharisztiában jelen lévő Krisztus kegyelmi ajándékait keresi. A tágabb családdal együtt szívesen gyakorolja a vendégszeretet erényét, legyen szó lelkigyakorlatról, egyházközségi rendezvényről. Szívén viseli a templomnak és környezetének igényes rendben tartását, megújulását. Meglátásaival, gondolataival támogatja egyházát. Mivel több mint két évtizede rendszeresen részt vesz a Csíksomlyói búcsún, különös érzékenységgel van a Napkoron áthaladó kisebb-nagyobb zarándokcsoportok felé.
Egyházunkért végzett elkötelezett, áldozatos munkája elismeréseként – megköszönve neki mindezt – főpásztora, Szocska A. Ábel megyéspüspök 2025. december 6-án Szent Miklós-díjban részesíti.
Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye
Nyíregyházi Egyházmegye





| H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
|---|---|---|---|---|---|---|
|
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
7 |
8 | 9 |
10 |
11 |
12 | 13 |
14 |
15 |
16 |
17 | 18 |
19 |
20 |
21 |
22 | 23 | 24 |
25 | 26 | 27 |
28 |
|
29 |
30 |
31 |